A hetilap páros interjúja elején a két politikai elemző majdnem tisztázza, hogy a Századvég igazgatója kit molylepkézett le. Török mindenesetre magára veszi G. Fodor blogbejegyzését, hiszen a veszprémi mandátumért ugyancsak bejelentkező Simicska Lajos szerinte inkább saskeselyű lett volna az anekdotában. A politikai elemző saját kihátrálását azzal indokolja, hogy nem akart ott állni egy mezőn, „amely fölött nem molylepkék repdesnek, hanem saskeselyűk köröznek”. G. Fodor nem titkolja, örül kollégája döntésének, amit szerinte Simicska Lajos is követni fog.
A politikai erőtér mostantól más konfliktusok alapján fog szerveződni – mondja, mire Török is kontráz, hogy el kell felejteni a kormány és az ellenzék küzdelmét, Simicska „beköszönése” egészen új epizódokat vetít előre, szerinte „nem zárható ki, hogy meg akarja buktatni a miniszterelnököt”. Az egykori harcostársnak nem a veszprémi mandátum a lényeg.
„Nem is biztos, hogy indulnia vagy győznie kell. Lehet, hogy most elég neki, ha zavart kelt, ha megágyaz a Fidesz vereségének. Ha ártani tud”
Ez G. Fodor szerint komoly következményekkel járna. „A Fidesz tele van kettős kötődésű hősökkel és gazdátlan szamurájokkal, akik talán nem is tudják, kihez is igazodjanak.” Török éppen ezzel meg az óriási erőt jelentő médiával és pénzzel magyarázza Simicska befolyását. Eddig a kormányhoz közeli média arra irányította a reflektort, amerre a Fidesz akarta. Ha a jövőben ez változik, annak elképesztő romboló hatása lehet a kormányra nézve.
Lélektan, morál, tojástánc
A két elemző szerint ebben az ügyben egyáltalán nem számít a racionalitás, a célt a politikában is gyakran érzelmi okok határozzák meg, miközben maga a politika mindig a küzdelemről szól. G. Fodor szerint valódi ellenzék nélkül most minden a Fideszen belül történik, ezért látszanak „a kis piszkos ügyek is nagy mocsoknak”. A fideszes urizálás is annak a jele, hogy a kormánypárti politikusok a választások után hátradőltek, miközben valóban „visszafogottabbnak kellene lenni”. A századvéges elemző úgy véli: nem a morál, hanem a politikai bölcsesség miatt.
„Ha túl nagy a szakadék a politikusok és a képviseltek között, az visszaüt. Egy néppárti kormány nem árt, ha közel van a néphez”
Török Gábor az urizálást, korrupciót nem a Fidesz elkényelmesedésével, hanem a párton belüli harcokkal magyarázza. „Nem csak Simicska Lajosról van szó. Egy sor belső szereplő érdekellentéte is feszíti a rendszert most, hogy már nincs választási kényszer.” G. Fodor szerint a Fidesz most azért nem tud összezárni, mert ahhoz erő kell, az meg csak Orbánnak van. „A következő néhány hónap tétje, hogy rendezik-e a sorokat, erőt és egységet tudnak-e mutatni a választók és a külvilág felé.” Szerinte ez az energia meg fog jönni a kormányfőtől.
G. Fodor tévedésnek tartja, hogy amatőr lenne a kormány külpolitikája, amit ő inkább tojástáncnak nevez, mire Török jelzi, hogy elkezdtek összetörni a tojások. A két politikai elemző azt teljesen eltérően ítéli meg, mit is akar Amerika. A nyomásgyakorlást Török gazdasági célokkal magyarázza. Szerinte Washington egy együttműködő, stabil kormányban érdekelt, amiből egyelőre az együttműködő hiányzik. G. Fodor ezzel szemben úgy véli, nem akarják, hogy Orbán sikeres legyen. „Az a cél, hogy mindennap történjen valami, legyen hangzavar, ne lehessen a kormányzásra figyelni” – ami 2018-ra amortizálhatja a kormányt. Az interjú John McCain váratlan bírálatára nem tér ki, Török Gábor azt külön elemezte.
Stumpf: Egyrészt, másrészt
Orbán egykori minisztere szerint megbukott az az érv, hogy a piac jobban megoldja a társadalmi-gazdasági gondokat, mint az állam. Az alkotmányjogász – minap megjelent könyve kapcsán – szintén a Heti Válaszban arról is beszél, hogy magyar kormányfőnek még nem volt akkora hatalma, mint Orbánnak. „És ebből származhatnak jó dolgok és veszélyek is. (…) Háttérbe szorulhat a kormány testületi jellege, megnőhet az informalitás szerepe a döntéshozatalban, a politikai prioritások erőteljes érvényesítése rendre háttérbe szoríthatja a szakmai megfontolásokat.”
Az alkotmánybíró a kormányzati munka fő irányát támogatja, de egyes részkérdésekben bírál. „Ami az irányt illeti, csak helyeselni” tudja ma is. “A kormány a kétharmados többség által legitimálva és a pénzügyi válságtól felbiztatva nekiállt – így mondták – megszabadítani az államot a posztkommunista megalvadt struktúrák maradékaitól. Vissza kellett szorítani a nagy gazdasági háttérhatalmak befolyását, növelni a kormány mozgásterét, hogy a nagy elosztórendszereket a közjó érdekében lehessen újraszervezni.”
Ugyanakkor azt még ő is elismeri, hogy a törvényalkotási dömping “sok selejtet termelt, és a kormány kurucos hadviselési módszerét is nehezen viselték a más bánásmódhoz szokott multinacionális vállalatok”
„A liberális demokrácia szószólói arra a feltételezésre építenek, hogy a piacon tisztességes verseny folyik, illetve a piac ki tudja igazítani saját túlkapásait” – szerinte viszont meg kellene találni az arany középutat “a piaci fundamentalisták és az állami hedonisták között.” További részletek a Heti Válaszban.
