Hoffmann Rózsának nem hiányzik az államtitkárság. Négy év alatt, megtette, amit tehetett, az alapokat lerakta, a Klik felállítását igenis sikertörténetnek tartja. Az ennek ellenkezőjét sugalló RTL-interjút – szerinte – direkt félreérthetően vágták össze. Azt ugyanakkor a hvg.hu-nak is megerősíti, tavasszal tudta, nem lesz úgy jó a fenntartói szervezet, ahogy eredetileg eltervezték. Változtatni is akart, a folyamat elindult, erősítette a megyei hatásköröket, de a jogszabály módosítására nem volt ideje. Egy központból tényleg nem lehet hatékonyan irányítani 198 tankerületet. Ez a szervezetelméleti alaptételekből is következik, és a gyakorlat is ezt igazolta – teszi hozzá.
Hoffmann Rózsa tagadja, hogy elszakították az iskolákat az önkormányzatoktól, ő olyan szülőkkel, tanárokkal találkozott az országban, akik azt mondták neki, hogy „sokkal jobb ez a rendszer, mint az előző, mert most egységesen van igazi gazdája az iskoláknak”. Ő sohasem szembesült súlyos, megoldhatatlan vagy megoldatlan problémával. A központosított rendszer kinevezési mechanizmusában kinevezett igazgatókhoz neki semmi köze. A nyári döntéseket már nem ő hozta, nem is ismeri közelről az egyes eseteket, mégis biztosra veszi, hogy utódja megfontoltan döntött. „Egy igazgatási rendszerben mindig a felettes nevezi ki a vezetőt. Ideje lenne, hogy azok a tantestületek, amelyek nehezményezik a kinevezési döntést, megértsék, hogy ez a jogrendből fakadó eljárásrend.” Amikor még igazgató volt, őt a tantestület 100 százalékban támogatta. E pontnál Hoffmann is elismeri, hogy a munka, a gyerekek rovására mehet, ha egy 100 százalékban elutasított jelöltből igazgatót csinálnak, mert a pedagógiai munka eredményessége a tantestület és az igazgató együttműködésén is múlik. „Ha a tantestület nagyon ellenáll, akkor kétségtelen, megsínyli az iskola. De ez egy olyan pálya, ahová elhivatottság viszi a tanárokat, nem valószínű tehát, hogy a gyerekeken bosszulnák meg a különböző vélt vagy jogos sérelmeiket.”
A volt államtitkár szerint nem sérült a tanárok autonómiája azzal, hogy elvonták tőlük a tankönyvválasztás szabadságát, hiszen eddig sem a tanár választott, hanem a munkaközösség, a tantestület. A tankönyvválasztás szorosan összefügg a tantervvel, ami már kötelezően előír ismereteket, amelyeket felesleges nyolcféle tankönyvön keresztül közvetítetni. Az új, most kifejlesztett és jó minőségű tankönyvek sokkal olcsóbbak – érvel ő is. „A tankönyvválasztás nem feltétlenül jelent szakmai autonómiát. A tantestületek kis hányada választott szakmai alapon tankönyvet. Sokan a megszokás vagy a kiadó marketingpolitikája alapján döntöttek. Végül nem a tankönyvet kell tanítani, tankönyv nem is tantervi szabályozó, az az otthoni tanulást segítő eszköz. (A minap ugyanezt pedzegette L. Simon államtitkár lapunknak adott interjújában – a szerk.) Hoffmann kategorikusan tagadja, hogy rosszak a tankönyvek. „A sajtóban megjelent hibák olyan tankönyvekből voltak kiemelve, amelyek már régen forgalomban voltak. Ez épp azt bizonyítja, hogy nem lehet ilyen mennyiségben garantálni a minőséget.” Ő átnézett néhány kísérleti tankönyvet és úgy találta, hogy jó minőségűek. Ha több ezer oldalon valaki talál három hibát, akkor megmosolyogtató, ha ennek alapján kijelenti, hogy a tankönyv rossz. Ha pedig maradtak mégis hibák egy-egy kiadványban, akkor éppen arra való a kísérleti év, hogy azokat kijavítsák. Az interjú további részletei itt.
