A Heti Válasz főszerkesztőjének a Fidesz egykori fő ideológusa elárulja, nincs köze Orbán Viktor tusványosi beszédéhez, és nem is akarja értelmezni az illiberalizmus kifejezést. „Ha így haladunk, aligha lesz hosszú az interjú” – figyelmeztet Borókai Gábor, amire a házelnöki válasz: „Önön múlik”. Aztán beszél, hosszan. Három oldalon át. Felütésként Kövér László azt is elárulja, miért vár mást az államtól a Fidesz kormányon és ellenzékben.
„Régi bölcsesség, hogy az üléspont az álláspontot is befolyásolja” – mondja az Országgyűlés elnöke, aki szerint „a minden hatalmat az államnak” kontra „a haza nem lehet ellenzékben” valójában nem következetlenség. A Fidesz az állam megítélésben meglehetősen stabil pozíciót foglal el. A liberálisokkal ellentétben ők „a közösség érdekképviseletének a lehetőségét” látják benne, „nem pedig a nemzettől, a közösségtől idegen, fejünk felett képződött veszélyforrást, melyet a szabadságjogok nevében le kell fegyverezni, el kell gyengíteni, hogy aztán politikai és gazdasági háttérhatalmak akarata könnyedén érvényesíthető legyen vele szemben.”
Fotó: Berecz Valter
És akkor visszakérdez
„Akkor a közösség érdekében fellépő államnak nincs is szüksége kontrollra” – kérdezi a főszerkesztő, de Kövér László ügyesen hárít. „Ugye, most valójában nem az államról, hanem a kormányról beszélünk?”
Innen már csak egy ugrás és Kövér László mégis beszél a liberális demokráciáról, amely „nem csak nálunk futtatta az országot csőd közeli állapotba, de számtalan helyen”. Aztán hosszan sorolja a példákat az illiberális országok sikereire, a liberális kudarcokra, amelyek alapján Borókai főszerkesztő mégis arra jut, hogy „a házelnök véleménye szinte semmiben nem különbözik a kormányfőétől.” Kövér László egyetért azzal, hogy az egész ország részt vehetne abban a vitában, le kell-e váltani a liberális demokráciát, és több olyan ügyet, témát szeretne, amelyre a Fidesz elnöksége „ráüti hitelesítő pecsétjét”.
Ugyanakkor megvédi Orbán tusványosi megszólalását.„A liberális demokráciának épp az az egyik baja, hogy miközben farizeusmódra fennen hirdeti a korlátlan szabadságot, addig képviselői a legkimódoltabb, legkifinomultabb szellemi, erkölcsi terrort alkalmazzák mindazokkal szemben, akik el akarnak térni az éppen hatályban lévő ‘tudományos’ tételektől. (…) Már nem hiszünk a Nyugat morális fensőbbségében, hogy politikusaik mindig a jó oldalon állnak. (…) Mert ürügyet mindig fognak találni, ha az új utat járó Orbán Viktort akarják megalázni vagy Magyarországot pénzügyi, gazdasági vagy politikai értelemben leminősíteni.”
Soros sorozása
A liberalizmussal való harcnál kerül képbe Soros György, akiről Kövér László most már azt mondja, hogy egykori patrónusuk „a pártállam egy bizonyos érdekcsoportjával összefogva már a rendszerváltoztatás forgatókönyvét készítette elő, és megalapozta a magyarországi liberalizmus hegemón pozícióit, melyek sokáig behozhatatlannak látszó előnyt biztosítottak a baloldalnak.”
„Nem tudom, mire gondol.”
Ezt mondja először az Országgyűlés elnöke a párton belüli ellentéteket firtató kérdésre, majd azért elmagyarázza, hogy ezek ugyan létező problémák, de „nem érdemes őket összekötni”. A nemzedéki szembenállás nem Fidesz-specifikus, a párton belüli érdekcsoportok harcát pedig azzal magyarázza, hogy nincs potens ellenzék. „Ez a nagyság átka”. Az persze neki sem tetszik, ha még a kormányhoz közelállók sem látják a többség érdekét. „Szomorú látni, hogy néhányan úgy reagálnak, mintha Biberachként azt vallanák: ott a haza, ahol a haszon.” Az sem tetszik neki, hogy a kormányzati pozícióba kerülnek a múlt ügynökei és az offshore-világhoz kapcsolódó emberek.
Kövér László beszél még a Parlament működéséről, és a megszállási emlékműről, amelyben szerinte megjelenik minden, amiről az interjúban beszélt. Az Országgyűlés elnöke úgy látja, „felfogható megalkuvásnak vagy meghátrálásnak, hogy a kormány lemondott az emlékmű formális avatásáról. Ami azt is jelenti, hogy ünnepélyesen a magyar állam egyetlen képviselője sem fog fejet hajtani az áldozatok emléke előtt.”
