Na nehogy már zsidó főnököm legyen!

Megvizsgálták, kit fogadnak el a legkevésbé munkatársként, beosztottként, vezetőként a magyar cégeknél. Nőnek lenni sem könnyű, nem hogy fogyatékosnak. Azt pedig ki nem találnák, kiket utálnak (ki) leginkább.

Nagyjából az első, mondhatni reprezentatív és többé-kevésbé sokkoló. Szóval elég fontos a Gemius Hungary intézet legújabb kutatása arról, kikkel szeretnek és nem szeretnek együtt dolgozni a magyarok. A statisztikákat a Nyitottak vagyunk nevű kezdeményezés keretében, a Budapest Pride- ra időzítve jelentették meg, a lehangoló számokhoz egy reményteli adatot is csatolva. Kedves olvasó, ha ön bármely kisebbség tagja, és ezt ne adj’ isten vállalja is (vagy mondjuk látszik), jobb, ha nem számít sok jóra, ha dolgozni megy. Nézzük!

Ezek se tudják, hol a helyük!

A munkavállalókat megkérdezve kiderült, hogy a nőket utasítják el a legkevésbé. A „legkevésbé” persze nem azt jelenti, hogy a nők helyzete megnyugtató, hiszen eleve nyugtalanító, hogy egyáltalán bárhol elutasítják őket. Főleg, hogy még az arány is magas: a megkérdezettek 23 százaléka nem akar nővel együtt dolgozni munkatársként, 45 százalékukat felettesként, 51 százalékuk beosztottként zavarja a jelenlétük. Ízlelgessük egy kicsit: a magyar dolgozók több mint fele nem akar (akarna) nőre bízni bármilyen feladatot.

Hallod, ide ne hozz nekem egy liberálnácit!

A nőknél jóval kevésbé toleráljuk, ha a miénkhez képest eltérő politikai beállítottságú arcokkal kell dolgoznunk. A megkérdezettek 28 százaléka egyáltalán nem akar ilyen embert a közelében tudni a munkahelyén; 55 százalékuk sérelmezné, ha a főnökük, 51 százalékuk utálná, ha a beosztottjuk lenne Orbán-rajongó, miközben ők Horn óta csak az MSZP-re szavaznak. Vagy fordítva. Az nem derül ki a felmérésből, hogy nem tudják-e elképzelni a megkérdezettek, hogy egy másmerre szavazó ugyanolyan jól végzi a dolgát, mint ők, vagy egyszerűen csak nem szeretnek a közelükben lenni.

Gemius kutatás (Gemius, kutatás)
Forrás: Gemius / Prezi

Nem akarom bántani, de hát hogy fog például fénymásolni ez a szerencsétlen?

Vagy gépelni! Meg eleve – már bocsánat, de ha egyszer, na – hogy néz már ki?! A munkavállalók pontosan egyharmada nem szeretne testi fogyatékossal dolgozni, 62 százalékuk főnökként, 55 százalékuk beosztottként nem tudná elfogadni őket. Függetlenül attól, hogy a fogyatékossága gátolja-e a munkában, tehát kell-e neki külön segítség, vagy megoldja egyedül.

Hallod, ő amúgy zsidó, nem? Nem az van, hogy ezek nem dolgoznak szombaton?

Mert azt aztán lesheti, mikor viszem el a hétvégi műszakjait! Fussunk gyorsan végig a többi kisebbségen. A zsidók egy kicsit elfogadottabbak, mint a fogyatékosok: ugyanúgy a munkavállalók harmada nem szeretne velük egy légtérben dolgozni, de „csak” 56 százalékuk nem szívlelné a zsidó főnököt, 52 százalékuk pedig a zsidó beosztottat. Itt ugrik egy nagyot a statisztika, nyilván sejtik, kik következnek: nem heteroszexuálissal (leszbikussal, biszexszel, meleggel, stb.) 41 százalék nem dolgozna, 69 százalék felettesként, 56 százalék beosztottként nem fogadná el. A legrosszabb helyzetben lévő romák esetében az arányok a következők: 42 százalék, 76 és 54 százalék. Azaz az országban azt fogadják el a legkevésbé (négyből hárman) egy munkahelyen, aki roma és beosztottjai is vannak.

A valóság még rosszabb

A Gemius kiadónk, a Sanoma illetve az Index segítségével kétezer munkavállalót kérdezett meg az interneten, egy felbukkanó ablakban kitölthető kérdőívvel. Úgy gyűjtötték a válaszokat, hogy azok reprezentatívak legyenek, azaz modellezzék a társadalom egészét. Egyrészt azonban csak a munkavállalókat kérdezték meg, tehát a nyugdíjasokat nem, másrészt kimaradtak az internetet rendszeresen nem használók. Adatok nincsenek, de feltételezhető, hogy mivel az iskolázottabbak elfogadóbbak és jellemzően ők használják inkább a netet – tehát ők is válaszoltak -, a kisebbségeket még kevésbé fogadják el országszerte, mint ahogy a felmérés kimutatta – magyarázta Stoics Ambró, a Gemus Hungary kutatója a Hír24-nek.

Mégis van remény?

Az eredmények már csak azért is érdekesek, mert minden második munkavállaló tapasztalt már hátrányos megkülönböztetést saját munkahelyén; közülük minden második (tehát minden negyedik dolgozó) a saját bőrén. Semmiképpen sem felfújt, mondvacsinált ügyről van tehát szó. Megkérdeztek viszont ötszáz diákot is, szeretnének-e elfogadó, nyitott, mindenkinek egyenlő lehetőségeket biztosító munkahelyen dolgozni. 83 százalékuk igent mondott.

Jelenleg a magyar dolgozók kétharmada érzi nyitottnak a munkahelyét. Aki ilyen helyen dolgozik – leegyszerűsítve: ahol nem beszélik és nézik ki a zsidókat, cigányokat, melegeket és fogyatékosokat -, az boldogabb és sokkal jobban ragaszkodik a cégéhez – mondták el az espell fordítóiroda, a Google és a Prezi munkatársai, akik jelen voltak az eredmények bemutatásánál. Más kérdés, persze, hogy ez a kétharmados arány nem cseng össze a fenti statisztikákkal, azaz nagyon sokan úgy tartják nyitottnak a munkahelyüket, hogy ott valójában nem szívlelik a kisebbségeket.

Az elfogadó, mindenkit a tettei alapján megítélő munkahelyeket tömörítő Nyitottak vagyunk kezdeményezéshez már több mint 700 cég és szervezet csatlakozott. Nem csak arról van szó, hogy a csatlakozásért cserébe kapnak egy logót a honlapra; ez egy nyilvános vállalás, amit a munkavállalók számon kérhetnek. A tavaly indult projektnek – amelyhez a Hír24 és kiadója, a Sanoma is csatlakozott – külön kamionja volt a tavalyi Pride felvonulásán. Idén is lesz.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.