Tucatnyi eladó álldogál szomorúan a Kőbányai út járdáján, a Négy Tigris piac főbejáratánál. Odabent rendőrök téblábolnak – összesen nyolcvanan -, beljebb a MÁV emberei mérik fel a károkat, vakarják a fejüket, hogy lehetne ezt a sok borzadályt elszállítani. Az árusok Kocsis Máté polgármestert szidják (mind magyarul), elképzelik, mit csinálnának vele a börtönben. „Egy a lényeg, na: több ezren vesztették el ma a munkájukat” – ez az első nyomdafestéket tűrő mondat. Most már biztos: végleg bezárt a legendás józsefvárosi piac, azaz a Joci.
A Jociról mindent elmondtak már, amit csak piacról elmondhat bárki. Különleges hely: minden sztori, legenda igaz, a legijesztőbbek és a legromantikusabbak is. Ide jöttél ruháért, parfümért, de intézhettél sokkolót, gázsprét, érettségit és nyelvvizsgát, előre kitöltött számlát és egészen eredetinek tűnő Louis Vuitton-táskát. Hétvégéken tömve volt, a tehetősebbek (értsd: alsó-középosztály) csak a gyereket öltöztették (úgyis kinövi), a szegényebbek magukat is. Ez volt az a hely, ahol csak azért volt kétezernyolc az Adidos meg a Reobek, hogy lealkudhasd kétezerötre.
Sokat elmond, hogy a rendszeres – középtávon is hatástalan, hát még hosszú távon – razziák ide vagy oda, a Joci zavartalanul működhetett tizenöt éve. De még hogy! Innen érkeztek a legsúlyosabb és (gyakran egyúttal) a legviccesebb hírek a legkülönfélébb hatóságok közleményei alapján. A piac maga volt a status quo, a tolvajbecsület tankönyvi példája. Amikor az egyébként soha meg nem szólaló hangosbemondó kihirdette, hogy „forró lángos érkezett!”, vagy hogy „vigyázzunk értéktárgyainkra!”, az nem a vásárlóknak, hanem az adóhatósággal nem éppen a legjobb (jobbára semmilyen) viszonyt ápoló kofáknak szólt: megjöttek az ellenőrök. Aki tudott, gyorsan összecuccolt, bezárt, vagy csak simán elfutott. 2008-ban egy vietnámi nő, akinek egyik sem sikerült, simán megharapta a fináncot, mielőtt lefoglalták volna több tízmilliós csempészáruját. Tavalyelőtt „fél tucat külföldi” verekedett össze, közben előkerültek az olcsó, kínai és vietnámi szúró- és vágófegyverek, négyen megsérültek.
A hatalmas, egykor pályaudvarként működő terület egyébként a MÁV-é, 1997 óta bérli a kereskedőket tömörítő Komondor Kft. A Balogh József-botrány óta különösen beszédes nevű cég a Portik Tamás oldalán is feltűnt milliárdos üzletasszony, Pápa Marianne érdekeltségébe tartozik – számolt be a Hvg – és egy évtizede néz farkasszemet a tulajjal és az önkormányzattal. A MÁV már 2003 óta próbálta felmondani a bérleti szerződést, de a milliárdos bevételt produkáló vállalat ezt sikeresen hárította – annyira, hogy négy évvel később határozatlan idejűre módosították a szerződést, 150 nap felmondási idővel.
Annak ellenére, hogy minden létező hatóság és politikus, amikor csak megszólalt az ügyben, „bűnügyi gócpontként” emlegette a Jocit, csak tavaly tavasszal mondták fel végleg a szerződést. Az árusoknak több lehetőséget is felkínáltak, hova költözhetnek, de az egyetlen reális a Ganz szemközti gyártelepe, négyzetméterenként valamivel drágábban. A Ganz vezetői felkészültek, hogy ha ellepik a területet a kofák, költözniük kell, de még így sem lesz hely mindenkinek – rengeteg árus tehát nem tudja, mihez kezdjen.
Véletlenül pont mostanában derült ki, hogy a vezetés sport- és szabadidőközpontot szeretne és véletlenül pont most zajlik a Kocsis-ciklusok legnagyobb beruházása, a Ludovika-kampusz építése is. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem részeként működő óriásintézmény diákjait szolgálná ki a Kőbányai úti leendő központ is. Látványtervek már vannak, de még egy kapavágás sem történt, ezért bízott sok árus abban, hogy mégiscsak maradhat. A tavaly tavaszi felmondás után novemberben lejárt a türelmi idő, a hatóságok lekapcsolták az áramot és kimentek széthajtani az árusokat, ám azok nem mentek sehova, csak nézték egymást a rendőrökkel, majd minden maradt a régiben. Azóta aggregátorokat használnak.
Kocsis magabiztos volt: egyrészt a szemetes, életveszélyes részekről valóban elkezdtek átköltözni a szemben lévő gyártelepre az árusok – itt élne tovább a Joci, ha minden igaz, egy fokkal legálisabb körülmények közt -, másrészt a Komondor indította bírósági eljárás szerinte legfeljebb pár hetet ad a piacnak. Ebből végül fél év lett: június 13-án, pénteken lezárták a placcot, hétfőn pedig elkezdték a takarítást. Lesz mit kihordani, rengeteg romot és szemetet hagytak maguk után a kofák, akik becslések szerint évi 15 milliárd adókiesést okoztak a büdzsének. Elvileg minden bódét eredeti állapotában kellett volna visszaadni, ám arra valószínűleg már senki sem emlékszik, hogy az milyen lehetett.
