Lesz vendetta?
Nem lesz vendetta. Mert nincs rá igény, és a helyzet sem kívánja meg.
Marad helyén Mesterházy és a vezérkar?
Sajnos szimpla személyi változtatással nem oldható meg a baloldal válsága.
Azért ki kéne pipálni ezt a menüpontot is, nem?
Szombati választmányunk úgy döntött: csak a májusi EP-választás és az októberi önkormányzati választás után indul a tisztújítás. A helyi alapszervezetektől év végére jutunk az országos tisztújító kongresszusig.
Decemberben torolnák meg a főnökökön az áprilisi bukást? Lassú pofon.
Ez a menetrend.
Hallani, az „öregek” – Lendvai, Szekeres, Hiller meg a többiek – a vezérkar torkának estek.
Azért hívtam össze már hat nappal a vereség utánra a választmányi ülést, hogy mielőbb szembenézzünk a kudarccal, és elkezdjük feltárni az okokat. Persze ilyen közel a kudarchoz még mindenkiben forr az indulat. Ezzel együtt méltóságteljes vita zajlott, a párt bölcsen viselkedett.
Erre a bölcs pártra mondta ön a választmányon, hogy nincs benne „elég szellemi és fizikai erőforrás”. Magyarán leostobázta, legyöngézte a sajátjait.
A tennivalókhoz képest kevés a muníció. Tény, hogy az ország jelentős részén nem tudtuk megszólítani a szimpatizánsainkat, ugyanis elkopott a kilencvenes években még legendásan erős szervezetünk, közben a Fideszé és a Jobbiké viszont megszerveződött. Ezt újraépíteni óriási feladat. Szerencse a bajban, hogy az ország háromnegyede nincs Orbánnal.
Nincs vendetta. Egyelőre. Valamint “szellemi és fizikai erőforrás” sincs. Van viszont herót. És van Hiszékeny is. És van rendpártiság, illetve, bocs, az nincs. Nyomor viszont biztos, hogy van, és fasisztázás is, de utóbbi szelektív.
A választók közel fele a Fideszt választotta. Annyian szavaztak Orbánra, mint az MSZP-re, az Együtt-PM-re, a DK-ra, a liberálisokra, plusz a Jobbikra együttvéve.
Mindent egybevéve csupán minden negyedik jogosult szavazott az Orbán-rendszer fennmaradására.
Ilyen erővel csak minden hetedik magyarnak kellenek a balosok. A maradék hatnak herótja van önöktől. Nem?
Nézzük inkább onnan, hogy a mi szempontunkból bőven van tartalék a rendszerben, lesz kit megszólítanunk.
Kik lesznek az építkezés kőművesei? Mondjuk Hiszékeny Dezső? Mostanáig ismeretlen szociarcokra számítsunk?
Mindenféle arcok jönnek.
Ön mikor próbál az első sorba lépni? Vagy megmarad örök ígéretnek?
Az MSZP választmányi elnökeként, sokéves polgármesteri múlttal, Szeged országgyűlési képviselőjeként jó ideje az első sorban vagyok.
MSZP-krízisek idején rendre felvetődik a Botka név, ám ön sosem mozdul. Kerüli a kudarcot?
Az év vége előtt nem foglalkozom személyi kérdésekkel, most a választásokra koncentrálok.
De nem zárkózik el.
Jelenleg nem foglalkozom vele.
Ön új politikai tartalmat, új szervezetrendszert és új stílust sürgetett szombaton. Mesterházy Attila meg állítólag azt mondta, „rendpárti baloldal kell”. Ez lenne az új politikai tartalom? Csak mert mostanáig a Jobbik dumája volt a rendpártiság, s azt jelentette, hogy „verjünk oda a cigányoknak”.
A választmány szerencsére nem nyitott vitát olyan kifejezésekről, melyek tartalmáról mindenki mást gondol.
Vagyis?
Vagyis senki ne gondolja, hogy a rendpártiság lesz az új politikai üzenet.
Valami csak kell a Jobbik ellen, hiszen Vona vidéken rengeteg volt szociszavazót átcsábított.
Kétségtelen, hogy a szegénységben élők jelentős hányada nem bennünket választott, hanem a Jobbikot. Az elmúlt két hónapban körbeutaztam az országot, s láttam, micsoda nyomor tombol, különösen Kelet-Magyarországon.
Láthatta azt négy, nyolc, tizenkét éve, sőt korábban is.
Csakhogy nyolc éve még a mi válaszainkat fogadták a szegénységben élők. Akik mára csalódtak a Fideszben is, és mivel a mi gondolatainkat sem találták megfelelőnek, közérthetőnek, tán hitelesnek sem, a szélsőjobb felé fordultak.
Haragszik rájuk?
Dehogy haragszom. Sőt óva intek mindenkit, hogy lefasisztázza a Jobbik-szavazókat. Ezek az emberek nem szélsőségesek, hanem reménytelenek. Egy lakossági fórumomon azzal lépett hozzám valaki, hogy világ életében balra szavazott, de most vált, mert a Jobbik megígérte, hogy eltörli a devizahitelt.
Mi ebből a tanulság?
Az, hogy hagytuk becsapni ezt az embert. Méghozzá azért, mert hibás stratégiát követve, elvi okokra hivatkozva nem álltunk szóba a Jobbikkal, ahelyett, hogy nyílt vitában lelepleztük volna a demagógiáját. Bezzeg nálam, Szegeden, ütöttük őket, ahol értük, az önkormányzatban négy éven át hadakoztam az egyetlen jobbikossal. Meg is lett az eredménye: ott jóval az országos átlag alatt szerepeltek.
Kiből lesz a balos Rémusz bácsi? Hamarost szoci polgári körök nőnek az ugaron? Beszélgetésünk kis híján megfeneklik, ugyanis odajutunk, hogy hagyjuk az egészet a francba. De nem hagyjuk. Gyomorsztori.
Az önök EP-listavezetője, Szanyi Tibor úgymond antifasiszta kampánnyal készül a májusi választásra. Biztos, hogy hatékony módszer a fasisztázás?
Az EP-választásokon rendre alacsony a részvétel, lehetetlen új támogatókat szerezni, így a saját biztos bázis mozgósítása a fő feladat.
A saját bázis a fasiszta veszély emlegetésére ugrik a leginkább?
Igen.
Úgy összességében nem az lenne kifizetődő, pláne tisztességes, ha ilyen kampányban, olyan kampányban, sőt még kampányon kívül is következetesen a maga értékeit képviselné a párt?
Koherens politika kell, de adott helyzet és feladat függvénye, hogy aktuálisan mit hangsúlyozunk.
A Jobbik profitált a legtöbbet az elmúlt évek fasisztázásából.
Az EP-kampányra mégis ez a legmegfelelőbb üzenet.
Ön új politikai stílust is emlegetett. Mit takar ez a kifejezés?
A hagyományos, pragmatikus arculatunkkal ma már képtelenség meggyőzni az embereket, sokkal inkább az érzelmi azonosulásra kell törekednünk. Amihez kell legyen egy történetünk a jövő Magyarországáról.
Volt önöknek csudás mesélőjük, saját Rémusz bácsijuk, Gyurcsány Ferenc, de ő a kiszorítósdi eredményeként ma már a DK-ban regél.
Gyurcsány története fölött elszaladt az idő. Viszont Orbán Viktor Hősök terei beszédében elhangzott egy megfontolandó mondat: „A magyarok kritikusak a kormányukkal, de a harcban mindig melléállnak.” Mi következik ebből? Az, hogy Orbán pusztán azért háborúzik az IMF-fel, a bankokkal, a közszolgáltatókkal, hogy maga mellé állítsa kétmillió szimpatizánsát. Vele ellentétben mi pozitív attitűddel akarunk közösséget építeni.
A fasisztázás nem erre utal.
A kampány olyan, amilyen. Ezzel együtt senkinek sem ajánlom, hogy az MSZP következő pár hetéből vonjon le következtetést arra vonatkozóan, merre tartunk.
Mi is az önök története?
A szabadság és a nyugatosság április hatodikán 1,2 millió választót állított mellénk. Ez kevés volt a győzelemhez. Most azon leszünk, hogy a szolidaritás gondolatát is politikánk centrumába emeljük. Meg kell értessük támogatóinkkal, a szabadság híveivel, hogy akkor kerülhetünk többségbe, ha fontos lesz számunkra, mi történik a négymillió létminimum alatt élővel. De hadd kérdezzek most én valamit. Vajon miért népszerűtlen ma Gyurcsány?
Mert „hazudtunk reggel és este”?
Nem. Azért népszerűtlen, mert a Gyurcsány-kormány története arról szólt, hogy „kedves emberek, többet fogyasztotok, mint amennyit megtermeltek”. Ezt próbálta eladni a napi megélhetési problémával küszködőknek. Naná, hogy nem sikerült, hiszen amíg korog a gyomor, hiába várjuk, hogy milliók vágyják a szabadságot. A szociológia rég leírta: a nyomor és a kiszolgáltatottság destabilizálja a demokráciát, de stabilizálja a diktatúrát. Itthon is minél szegényebbek az emberek, annál inkább győz a Fidesz, és annál inkább erősödik a Jobbik.
Vagyis a gyomornak szól az új balos történet. Ez a sztori? Jól értem?
Én meg jól értem, hogy bő egy héttel a választás után ön azt várja tőlem, hogy vázoljam fel a 2018-ig ívelő új politikánkat?
Stílusban min változtatna?
Közérthetően kell megfogalmazzuk üzeneteinket. A kampányban e téren is hibáztunk: az egykulcsos adó ellen küzdve pusztán azt kommunikáltuk, hogy többkulcsos rendszert szeretnénk, amit a Fidesz úgy forgatott ki, hogy „a szocik adóemelést akarnak”.
Azt is akartak.
A magasabb jövedelműek esetében. A keveset keresők kulcsát viszont csökkenteni szándékoztuk. De ez nem ment át a nyilvánosságon, amivel a pénzesebb bizonytalanokat a Fidesz karjába löktük, míg magunknak egyetlen pluszszavazót sem szereztünk. Az is komoly baki volt, hogy az utolsó utáni pillanatra hirdettük meg nyolcpontos ígéretcsomagunkat, benne a százezer forintos nettó minimálbért.
Ön új szervezetrendszerről is beszélt szombaton. Az alatt mit ért?
Nyitnunk kell, ugyanis sok helyen beszorultunk a pártirodába. Nehéz feladat, hiszen különösen a kistelepüléseken óriási a félelem. Korábban az iskolaigazgató nem jött el a fórumainkra, mondván, félti az állását, ma már viszont a tanárok sem ülnek be.
Tán mert nem hisznek önökben.
Biztos erre is találnánk példát, de én olyat is tapasztaltam, hogy egy néni azért nem jött, mert nem akart ártani az önkormányzati iskolában tanító lányának.
Ha általános lenne ez a félelem, akkor néptelen lakossági fórumokat elsöprő balos választási győzelem követett volna. De hát nem így történt.
Ebben is van némi igazság. Csak ugye a szervezetépítésről beszéltünk, és oda akartam kilyukadni: meg kell teremtenünk a lehetőségét, hogy közvetlenül is lehessen kapcsolódni a pártunkhoz, így csatornázva be minél többek véleményét.
Csak nem szocialista polgári köröket akar?
Valami olyasmiben kell gondolkodnunk.
Ez valami vírus lehet, mert az önök legfrissebb szövetségese, Fodor Gábor is ilyesmit álmodik, ő konkrétan „a szabadság kis köreit” szervezné. Több politikai kör lesz vidéken, mint munkahely.
Orbán mit csinált a 2002-es választási veresége után? Azonnal elkezdett alulról építkezni. Erre találta ki a polgári köröket.
Eke az Együttnek, eke a PM-nek, eke a DK-nak, eke Fodornak – tisztára, mint Kishantoson, csak ez a legkevésbé sem bio. Nem matekozunk, és hagyunk némi esélyt Horváth Csabának. S hogy Bajnaiból mi lesz, tán még ő maga sem tudja. Koordinálunk.
Csakhogy mögötte ott volt negyvenvalahány százaléknyi szavazó, és egy igen szoros vereség által feltüzelt több százezres kemény mag. Önök meg összefogásos segítséggel is csupán ordas nagy buktát produkáltak huszonöt rezignált százalékkal.
Nem mindenki rezignált. Sokunkat kifejezetten harcossá tett a választási eredmény.
Hát.
Jó, akkor a beszélgetés ezen pontján eljutunk oda, hogy hagyjuk az egészet a francba.
Az is egy megoldás.
De nem a miénk.
Innen visszanézve: jó ötlet volt az Összefogás?
Januárban, amikor megszületett az egyezség, már nem volt más választásunk.
Január előtt is voltak hónapok.
Ez igaz.
Afölött nincs vita, hogy közös egyéni jelöltek kellettek. De biztos, hogy a közös pártlista többet hozott, mint amennyit vitt?
Sosem derül ki. Egyébként nem mi erőltettük a közös listát. És azt se feledjük, hogy 2010 után egy a demokráciákban szokatlan kihívással szembesültünk: két volt miniszterelnökünk is úgy döntött, hogy saját pártot csinál.
Miután az MSZP – demokráciában szokatlan módon – mindkettejüket kilökte magából.
Normális demokráciában úgy szokott lenni, hogy választási vereség után a miniszterelnök visszavonul, és a háttérből segíti a sajátjait. Ehhez képest Gyurcsány és Bajnai szervezkedni kezdett a „szocialista párt képtelen a megújulásra” szöveggel.
Azért az MSZP a végén csak a keblére ölelte mindkét egykori elvbarát pártját.
Mi mást tehettünk volna?
Pártlistán szólóznak egyet.
Mondom, januárra nem maradt mozgásterünk.
Mit gondol ön az Együtt, a PM, a DK és Fodor kampányteljesítményéről?
Nem annak van most itt az ideje, hogy ekézzük egymást.
Mikor, ha nem most?
Most nem. Mindannyiunknak végig kell gondolni, merre tovább, hiszen mindannyian felelősséget viselünk az Orbánon kívüli demokratikus Magyarországért. Szövetségeseink is komoly belső bajokkal küszködnek, így különösen kíváncsian várom, milyen megoldási javaslatokat izzadnak ki magukból. Már ha egyáltalán folytatják politikai tevékenységüket.
Az EP-választásra nem áll össze az Összefogás. Miért?
A DK és a PM jó előre deklarálta, hogy külön indul. Őket kérdezze a miértről.
Ön közösen indulna?
Mindegy az már, hogy mi mit szeretnénk, ez a hajó elment. Nem foglalkozom a kérdéssel.
Így vélhetően a Jobbik lesz a második legnagyobb párt. Van ennek jelentősége?
Tragédia lenne az ország számára.
Az országgyűlésin az Összefogás szűk hat százalékot vert a Fideszre; ha ebből az EP-n az Együtt-PM elvisz ötöt, a DK meg mondjuk hármat, akkor előz a Jobbik.
Ezek így értelmetlen számok.
Miért?
Mert előfordulhat, hogy éppen a Jobbik második helyét megakadályozandó a balos szavazók a legerősebb listát, vagyis az MSZP-ét választják.
Az októberi önkormányzatin ön kikkel fogna össze?
Mindazon erőkkel, melyek adott pillanatban valódi politikai tényezők. Egy biztos: baloldali jelölteknek tilos indulni egymás ellen. Az önkormányzati választáson kiemelten fontos a helyi tényező, ezért ott a lehető legteljesebb összefogásra törekszünk. Választmányunk felhatalmazta a helyi szervezeteinket, hogy megállapodásokat kössenek nemcsak a kormányváltó, pontosabban a kormányt nem váltó szövetség tagjaival, hanem akár civilszervezetekkel is. Budapest és a főpolgármester-jelölt kapcsán persze legfelső szinten koordinálunk.
Hallani, Bajnai Gordon tán megpályázná a főpolgármesterséget. Ön elképzelhetőnek tartja, hogy az MSZP feladja saját jelöltjét, Horváth Csabát, és beáll az Együtt-PM favoritja mögé?
Bajnai azt nyilatkozta, nem gondolkodik sem uniós mandátumban, sem főpolgármesterségben. Egyelőre ott tartunk, hogy az MSZP budapesti küldöttgyűlése Horváth Csabát választotta főpolgármester-jelöltnek. Vitatkozni Horváth lecseréléséről akkor lehet, ha valaki értelmes alternatívát mutat fel. Ilyet még nem hallottam.
“Ön szerint létezik olyan lúzerpárt, ami az elnök-helyettese nevére nyitott számlán rejtegeti a dugipénzt?” Ez jó kérdés. Önök szerint? És olyan, amelyiknek az elnök-helyettese nyit a saját nevére füstös bécsi betétet?
Lehet győzni Tarlós ellen Horváthtal?
Szerintem lehet. De mondom: ha valakinek jobb ötlete támad, álljon elő vele.
A Simon-botrányt a még hátralévő két kampányban is kénytelenek lesznek maguk előtt görgetni. Ön tudja, mi történt?
Nem. Én magam is egyre kíváncsibb vagyok, hogy mi ez az egész.
Beszélt Simonnal?
Hogy tudtam volna beszélni vele?
Ön a választmányi elnök, ő a volt elnök-helyettes – hát csak fölírták egymás mobilszámát.
Zavaros az ügy.
Házon belül nincs eszköz Simon „kivallatására”?
Milyen eszköz? Hogy is lenne? De remélem, az igazságszolgáltatás rövidesen feltárja a körülményeket. Számomra egyelőre az sem tiszta, volt-e Simonnak afrikai útlevele. Bár, ha lett volna, folyamatosan azt mutogatná a Hír tévé meg a közmédia.
Számlája viszont egész biztosan volt neki, kétszáznegyvenmillióval. Honnan?
Erről nem engem kell kérdezni. Egy biztos: a szocialista pártnak nincs sem tartanivalója, sem takargatnivalója az ügyben.
Biztos benne, hogy Simon magányos harcos?
Mert?
Árnyékot vet minden szocira.
Mire gondol?
Kizárt, hogy füstös MSZP-pénz parkol a Simon-számlán?
Ön szerint létezik olyan lúzerpárt, ami az elnökhelyettese nevére nyitott számlán rejtegeti a dugipénzt?
Ön szerint létezik olyan lúzerpárt, aminek az elnökhelyettese a saját nevén nyit egy bankszámlát, amin olyan kétszáznegyvenmillió pihen, melynek eredetét nem tudja igazolni a politikus? Na, erre speciel van válasz: létezik, MSZP-nek hívják.
Az MSZP-ben nincs dugipénz. Így nincs is mit parkoltatni.
Biztos benne?
Hála a jóistennek, sosem volt közöm pártpénzhez. Ezzel együtt hiszek a saját pártom tisztességében.
