Egy 2006-ban hozott kormányrendeletet akarnak most felváltani, amely megengedi, hogy a vízügyi hatóság kivegyen egyes településrészeket az úgynevezett nagyvízi meder besorolásból, ha az önkormányzat ideiglenes gátat emel, hogy megvédje ezeket az áradástól. Eddig is ezt tették, de nem kellett minden esetben hatósági engedélyt kérni hozzá.
Nagyvízi meder
A nagyvízi meder fogalma 2008 körül került be a köztudatba, amikor a vízügy elkezdte a földhivataloknál bejegyeztetni a nagy folyók melletti települések ingatlanjaira azt, hogy azok a nagyvízi mederben fekszenek. Miután a besorolás leértékelte a családi házakat – és biztosítást sem lehetett volna kötni rájuk, országos botrány kerekedett. Akkori becslés szerint 117 ezer ingatlant érintett a besorolás.
Óriási volt a tiltakozás
Az MTI mostani összefoglalója emlékeztet rá, hogy az akkori ombudsman is a kérdés igazságos rendezését sürgette, Harrach Péter pedig, aki a Dunakanyarban a Duna bal partján fekvő települések országgyűlési képviselője, felvállalta ezeknek a kisvárosoknak a képviseletét.
2009 januárjában az MTI akkori tudósítása szerint szobi adatokat idézve elmondta, hogy az esetek negyven százalékában olyan területeket soroltak be nagyvízi medernek, “amelyeken emberemlékezet óta nem jelent meg a Duna vize”. 2011-ben annyit engedett a kormány, hogy az ideiglenes védművel védett részek kikerülhettek a nagyvízi meder besorolásból, ha magasabban fekszenek, mint az eddig mért legmagasabb vízszint.
Megint szigorítanak
Most azzal egészül ki a szabályozás, hogy akkor adható ki építési engedély egy területre, ha az épület a mértékadó árvízszint és az eddig előfordult legnagyobb árvízszint közül a magasabbat számítva, attól egy méterrel magasabban fekszik.
