Szent Márton életét és legendáját elevenítették fel a tájház egyik aprócska szobájában. Máshol kenték a libazsíros, lilahagymás kenyeret, míg a harmadikban libás díszek készültek és valódi libatollal írhattak a gyerekek. A kemencében pirosra, ropogósra sült a hatalmas Márton-napi lúd, melyből mindenki falatozhatott. Mivel november 11-e az újbor ünnepe is, a finoman gyöngyöző, bódító nedü sem hiányozhatott az asztalról.
Szent Márton tiszteletére
Szent Márton a Római Birodalom Pannónia Savaria városban született, a mai Szombathelyen.Római katonaként Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak adta. Még aznap álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Ezután keresztelkedett meg. Jóságáról legendák keringtek, püspökké akarták avatni. Mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így árulták el rejtekhelyét. Végül 371-ben püspökké szentelték majd Tours városában segítette a rászorulókat.
A Márton-napi libasütésről szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ekkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdődött a téli pihenés. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát. Ekkor kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat.
