Nem szívesen élnénk egy Thürmer Gyula vezette országban (s ebben az egy kérdésben bizonyára osztja véleményünket a magyar kommunisták legelsőbbike), de el kell ismerjük: teljesítmény, hogy a rendszerváltás óta ő irányítja a Munkáspárt nevű, évi negyvenmillió forintból gazdálkodó politikai kisvállalkozást.
A párt teljesítménye viszont rendkívül szerény – a legutóbbi országgyűlési választásokon mindössze 5.606 darab szavazatot kapott a formáció, negyed százalékot, értékelhetetlen. Amiért persze okolható az imperializmus, a média, bárki, akár maga a párt is.
Fotók: Kummer János
Különösebb aktivitást nem mutat a társaság, tavaly volt egy kongresszusuk, párszor tiltakoztak lakásdevizahitelesek kilakoltatása ellen, plusz rendeztek egy sajtótájékoztatót arról, hogy vörös csillag helyett hegyire állított veres háromszögből előbukkanó kigyúrt, kalapácsos munkásalak lett a jelképük.
Ma is sajttájt tartottak, amire azzal csalogatták a médiát, hogy „Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke fontos bejelentést tesz”. Nem lehetett nem ott lenni.
Tudják, mi az a fontos bejelentés? Az, hogy a párt hónapokkal ezelőtti kongresszusán elfogadottnak megfelelően a Magyar Kommunista Munkáspárt nevet Magyar Munkáspártra változtatják. Ennek oka – miként a csillag háromszögesedésének – az, hogy elnyomó rendszerek jelképeit, jelszavait nem hirdetheti magyar párt. Vagy ahogy az elnök fogalmazott: „Törvény tiltja az olyan neveket, amelyek összefüggnek a szocialista múlttal.”
Már ezért az eufemizmusért érdemes volt a Baross utcáig kombínóznunk. Meg azért is, hogy olyan portás bácsit láttunk olyan portásfülkében, hogy Bacsó Péter is megkönnyezné. Meg azért is, mert ismét villáminterjúzhattunk a szavakész elnökkel. (Annyit azért még csak ideírunk a párbeszéd elé, hogy lassan megbarátkozunk ezekkel a nemhogy partvonalról, inkább stadionon kívülről (sőt: pénzverdén túlról) bekiabáló arcokkal. A közveszélyes hülyítők és professzionális lenyúlók között tényleg szórakoztató egy állami pénzből könyvkiadó Kerényi Imre, még ha Tormay Cecile-t tetováltat is a bicepszére; és bizony mi már annak is örülünk, ha Thürmer Gyula néha kisomolyog olyik abszurd, súlytalan mondata mögül.)
Tessék.
Már megint jól meghintáztatta a sajtót.
Hogy mit csináltam vele?
Meghintáztatta. A meghívóban azt ígérték, „Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke fontos bejelentést tesz”. Mi csapot-papot hátrahagyva iderohantunk, aztán kiderült: csupán annyi a hír, hogy mint Trockijt Lenin mellől, kiretusálták nevükből a kommunista kifejezést.
Egy párt nevének átalakulása alapvető változás. És az is hír, hogy eldöntöttük: indulunk a választásokon. Sőt képesek vagyunk országos listát állítani.
Merész. 2010-ben nagyon nem jött össze az országos lista, sőt területiből is csupán négy sikeredett, és cakkpakk ötezer-hatszázhat darab szavazatot szereztek. Ez a bejutáshoz szükséges öt százalék huszadrésze, s még az állami támogatáshoz szükséges egy százaléknak is csupán a negyede.
Kedvez nekünk, hogy jövőre már nem lesznek megyei listák, az országoshoz huszonhét választókerületben kell egyéni jelölttel rendelkezni, elosztva az ország kilenc megyéjében és Budapesten. Nehéz, de teljesíthető feladat.
És utána?
Utána majd imádkozunk.
Imádkoznak? Egy kommunista? Ez minimum stílustörés.
Hát…
Szokott imádkozni?
Nem. Nem vagyok hívő ember.
Pártlapja, A Szabadság szeptember közepi számában címlapon zsúrfiúzzák le Mesterházy Attilát, s hozzáteszik, ő és a „pénztárcájuk után lihegő törpepártok egyaránt magas ívben tesznek a dolgozó emberekre”. Hogyan lesz itt kormányváltás, ha már balosnak is balos a farkasa?
Szerintem Mesterházy úrban sem vetődött fel a Munkáspárttal való együttműködés. És bennünk sem. Különböző típusú pártok vagyunk, más a programunk. Ha elfogadnánk az MSZP programját, elég volna beiratkoznunk hozzájuk.
Milyen az önök programja?
A mi programunk vörös, a jelszavaink is vörösek, a dolgozó emberek jelszavai. Mi meg akarjuk adóztatni a gazdagokat, a szocialisták pedig nem akarják megadóztatni a gazdagokat.
Ők is jobban adóztatnák a gazdagokat, többkulcsos szja-t szeretnének, bár a Munkáspárt-féle „vegyük el a jómódúk vagyonának felét” direktívától kétségtelenül messze állnak.
Valóban csak mi tervezünk ilyen radikális lépést.
Ön a sajttájon milliárdosokról és szupergazdagokról beszélt. Honnantól szupergazdag valaki?
Hogy ez tartalmilag mit jelent, később megmondjuk, de azt gondolom, az átlagember számára világos, ki a milliárdos.
Nem világos. A Fidesz szerint a szocik már a két pedagógusfizetésből élő családokat is gazdagokként adóztatnák.
Két pedagógusból álló család természetesen nem gazdag. Ezért mi nem is azt mondjuk, hogy gazdag emberek, hanem azt, hogy szupergazdagok.
Egymilliárd alatt ne rettegjen senki?
Elérkezik majd a pillanat, amikor ott vagyunk a kormány közelében, és választ adunk erre a kérdésre.
Ott lehetnek a kormány közelében? Komolyan beszél?
Komolyan gondolom, hogy Magyarországon korlátozni kell a tőkét. Ha ezt nem teszi meg valamelyik hatalomra kerülő kormány, akkor előbb-utóbb a nép kényszeríti ki a döntést. Az nem járható, hogy immár huszonöt éve egymillió embernek jó az élete, a többi kilencmilliónak pedig nem.
Ön nemcsak retorikában üti a balt, a jelszavai is inkább a jobbos pártprogramokat idézik: bank- és multiellenesség, az alapvető „közszükségleti cikkek” áfájának eltörlése, hajrá rezsicsökkentés, éljenek a kkv-k és a hazai mezőgazdaság.
Lényeges pontokon tér el a programunk a Fideszétől. Igen, örülünk, amikor csökkentik a rezsit, de azt is mondjuk: állami tulajdonba kell venni a közszolgáltatókat, így biztosítva a megfizethető árakat.
Orbán is ezt állítja, csak kicsit puhábban: legyen nonprofit a közszolgáltatás, s ha ez nem felel meg a nyugati tulajdonosnak, az állam hajlandó átvenni a cégeket.
Tessék akkor kimondani!
Ön követelte a sajtótájékoztatón, hogy a lakhatáshoz való jog kerüljön bele az alaptörvénybe. Hogyan adna lakást mindenkinek?
Már most van olyan önkormányzat, amely nem költözteti ki a sokgyerekes családokat, egészen addig, míg nem talál nekik másik megfelelő otthont. Persze nem magától jött erre rá az önkormányzat, hanem társadalmi nyomásra, melynek a Munkáspárt is a részese volt.
Ha alkotmányos lesz a lakhatási jog, akkor az erdőben élő hajléktalanoknak is köteles lesz fedelet biztosítani az állam. Hogyan? Miből?
Miért nem építünk évente első nekifutásra évi tízezer, aztán húszezer lakást?
Mert nincs rá pénz. Meg mert így is rengeteg eladhatatlan lakás, ház áll üresen országszerte.
Nem lakópark kell ide, hanem olcsó szociális bérlakás.
Önök tavaly azt ígérték: kivonulnak az utcára pártmunkálkodni. Mi azóta sem láttunk sok munkáspártit a szabadban – a néhány kiköltöztetésen való megjelenésen kívül.
Majdnem minden kiköltöztetésen ott voltunk, amiről tudunk.
Darabra?
Az elmúlt évben húsz-huszonöt darabon jelentünk meg.
Ön?
Emlékeim szerint legalább négyen.
Volt értelme?
Természetesen van értelme. Társadalmi nyomás nélkül nem lehet sem az államot, sem az önkormányzatot, sem a bankot rákényszeríteni a tisztességes viselkedésre. Cselekedni kell. Mi az erővel, amivel rendelkezünk, igyekszünk előremozdítani a folyamatot.
Tavaly is kérdeztem, hány tagot számlálnak, de még arra sem válaszolt, vannak-e legalább ezren.
Elég nagy hadsereg ahhoz, hogy mondhassuk: ez egy országos párt.
Tavalyi fő újításuk az új logó. Sokat vártak tőle. Bejött?
Be. Világos üzenetet fogalmaz meg, elfogadták az emberek. És elfogadták vele a vörös színünket is. Olyannyira, hogy ma már a szocialisták is abba öltöznek.
Pártlapjuk Bush és Obama elnököt is terroristának minősíti. Mindig az a fránya imperializmus.
A világbékére nézve ma az Egyesült Államok politikája jelenti a legnagyobb veszélyt. Szíria, Közel-Kelet, Afganisztán. Sorolhatnám.
Mit tesznek az USA ellen? Kőkemény petíciót küldenek a Szabadság téri nagykövetségre?
Petíciót régen nem írtunk. Megmondom őszintén, sokba kerül a papír. Ráadásul nincs sok értelme sem a magyar minisztériumokat, sem az amerikai követséget bombázni ilyennel. Inkább kivisszük a nyilvánosság elé az ügyeket: például, amikor a szíriai háború ellen tiltakoztunk, elég sokan megjelentek, az egyik televízió is teret adott az akciónknak.
Tavaly mesélte nekünk az ön helyettese, Karacs Lajosné, hogy pártjuk költségvetésének jelentős részét elhalálozott kommunistáktól kapott örökségből fedezik. Egy éve egy tizenötmilliós lakás volt csőben, s csak egy adminisztratív hiba késleltette a tranzakciót. Megoldódott az ügy? Kasszában a tizenötmillió?
Túlságosan sok volt a családi rokonság, és valóban valamilyen jogi szabálytalanságot is felfedeztek.
Állítólag a végrendelet egyik lapján a dátum hiányzott, a másikon az aláírás.
Így igaz.
Micsoda pech. Ezek szerint elbukták.
El. De majd lesz másik.
