Belföld

Köztévében az Elhallgatott gyalázat

Skrabski Fruzsina bűnről, büntetlenségről, megszálló hatalomról, tabukról a Magyar Nemzetnek.

A Biszku Béláról készített filmmel ismertté vált újságíró – a Magyar Televízióban jövő hét csütörtökön bemutatandó – új alkotása a megszálló szovjet hadsereg katonái által elkövetett, nőkkel szembeni erőszakot mutatja be. Az Elhallgatott gyalázat című filmben Skrabski Fruzsina a témát áldozatok, veteránok, kutatók és pszichológusok segítségével igyekszik feltárni. Szerinte a téma fehér folt volt a kutatásban, „néhány könyvet leszámítva nem nagyon foglalkozott vele senki”. Kovács Judit – akinek a Magvetőnél nemrég megjelent a Megtagadva című regénye – egyértelműen „része az alkotásnak. Azon túl, hogy meg is szólal a filmben, nagyon sokat segített”. Rajta keresztül talált rá több olyan áldozatra, akik hajlandóak voltak beszélni az őket ért traumáról.

Skrabski Fruzsina a Bűn és büntetlenség bemutatóján 2010-ben
Fotó: MTI / Kovács Attila

Skrabski sokat töprengett, „miként lehet ízlésesen feldolgozni a témát. Már az interjúalanyok felkutatása is rendkívül kényes, érzékeny dolognak bizonyult”. Számára az volt a legfontosabb, hogy semmiképpen se erőltesse a dolgot. „Egyetlen érve volt csupán: ha ők nem beszélnek a történeteikről, akkor már senki sem fog, és lassan az egészet elfelejtjük. Ez egy utolsó lehetőség, hogy a fiatalok is megtudják, mi történt a háború alatt és utána. Ha azt mondták, hogy nem, akkor nem.” Általában visszautasították. De az elsődleges szempont végig az maradt, hogy soha senkit ne kényszerítsen a szereplésre. Ehhez még akkor is tartotta magát, ha a döntés a film minőségének rovására ment.

Az alkotó úgy véli, a téma még most is aktuális. „Horváth Attila történész, jogász arról beszél a filmben, hogy a háborús bűncselekmények nem évültek el, az orosz levéltárakban gondosan elrejtett dokumentumok alapján az elkövetőket még most is felelősségre lehetne vonni. Van tehát aktualitása a témának. Ezeket a történeteket ki kell beszélni. Sosem lehet késő.” Két orosz történész is megszólalt, egyikük arról beszélt, hogy a szovjet hadsereg sokkal erőszakosabb, kegyetlenebb volt, mint bármely másik a világháború alatt.

A szerződés alapján elsőként a tévében kell levetíteni a filmet, de Skrabski szeretné, ha az a mozikba is elkerülne. Idővel a világhálóra is felrakják, de egyelőre külföldi fesztiválokra akarják küldeni, azoknál pedig kizáró ok az internetes terjesztés. A fiatal újságíró akkor lenne igazán elégedett, ha a film kapcsán vita indulna a témáról, „ha az emberek elkezdenének beszélni az erőszakos cselekményekről, hogy végre fel lehessen tárni, mit követtek el a szovjet hadsereg katonái. Fontos lenne, hogy sok fiatal szembesüljön vele, mi történt a háború alatt és azt követően a magyar nőkkel”. Elsősorban azonban annak örülne, ha az áldozatoknak a filmje egy kis igazságtételt jelentene. „Hogy az ő tragédiájuk nem merülhet feledésbe.”

Skrabski 2011-ben pályázott a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjára az Elhallgatott gyalázat tervével. 2012-ben kezdett forgatni, mintegy másfél évig tartott a munka. 6,4 millió forintos támogatást kapott a dokumentumfilmre. Korábban, amikor Biszku Béla be akarta tiltatni a róla készült filmet, a kulturális bizottság olyan határozati javaslatot fogadott el, amely értelmében nem lehetne betiltani történelmi dokumentumfilmeket. Akkor a Fidesz azzal érvelt, hogy Biszku Béla bűnös, mert saját népe ellen fordult, és sok száz ember halála fűződik a nevéhez, és a tényfeltárás minden eszközét meg kell ragadni, hogy kiderüljön, pontosan mi történt a megtorlásoknál.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik