Belföld

Egy vásárhelyi Kubában

Balázs Konrád

2013. 09. 06. 07:34

Oskovics Lászlót nem vették fel az egyetemre, de nem csüggedt. Repülőre ült és meg sem állt Havannáig.

A bőröndjében nem vitt nyelvtudást, ettől függetlenül spanyol nyelven hallgatott biológiát, ami egy idő után már nem is volt nehéz. Egy évig leginkább csak rizses babot evett, de nagyon jól érezte magát. Oskovics László „Lacával” beszélgettünk tengerentúli élményeiről.

Vásárhely24: Mi volt az első benyomásod az országról?

Oskovics László: Az emberek közvetlenek, sokkal jobban, mint itthon. Mindenki nagyon adakozó – amijük van, azt megosztják veled. Persze vannak olyan negyedek, amiket éjszaka kerülni kell, de én jó környéken laktam, egy év alatt nem volt semmilyen konfliktusom.

 

V24: Előítéleteid voltak?


A barátom elmondása alapján hallottam jót és rosszat is, de nem sok mindent tudtam a kezdetekben Kubáról. Nem ítélkeztem előre, úgymond vakon mentem ki.

V24: Eleinte mennyit tudtál spanyolul?

Jó napot, köszönöm. Ennyi.

V24: Így hogy ment az, hogy spanyol nyelven hallgasd az óráidat?

Nem volt vele gond, ötössel fejeztem be az iskolát. Már az első órán se reszkettem akkor, ha nem értettem valamit, a többi külföldi diák sem volt nálam előrébb. Nagyon ráfeküdtem a nyelvtanulásra az elején, így hamar átkerültem egy haladó csoportba, ott már sokkal több minden ragadt rám.

V24: Hallottam olyat, hogy Havannában nem egyszerű buszozni.

A megállókban semmi nincs kiírva arról, hogy mikor jön a busz – nem tudhatod, hogy tíz perc, vagy két óra múlva érkezik. Ennek köszönhetően inkább sétáltam, amit nagyon megszerettem, napi 8 kilométert gyalogoltam, ennyi volt a suli oda-vissza.

V24: Hogy tetszett a kubai konyha?

Az az igazság, hogy én egy évig csak rizses babot ettem, hússal. Ez átszámítva 240 forintba került. Vettem még esetleg darált hússal töltött zsemlét, aminek 18 forint volt darabja. Annyi volt a bajom, hogy minden kaja ízetlen volt, mindent sózni kellett. Jobb a magyar konyha, kint szűkösebb a választék, ezáltal nem tudnak olyan sokféle ételt csinálni, mint itthon. Ez is meg is látszott rajtam – amikor hazajöttem, tíz kilóval voltam kevesebb.

kuba (oskovics, kuba)

V24: Mi a legjobb és a legrosszabb élményed, ami elsőre eszedbe jut?

A legrosszabb az volt, hogy kilopták a telefonomat a táskámból egy szórakozóhelyen. A legjobb az, hogy rengeteg embert megismertem. Nagyon rendes embereket – mint például a srácot, aki itt volt nálam nyáron. Ő volt kint az egyik legjobb barátom.

V24: Magyar diákok voltak rajtad kívül?

Ketten mentünk ki a vásárhelyi barátommal, rajtunk kívül egész Kubában egy magyar sem tanult. Ő kicsivel korábban hazajött, azután én voltam kint az egyetlen.

V24: Ha jól tudom, az egy év alatt egyáltalán nem látogattál haza.

Egyszer sem. Voltak kint nálam a szüleim, velük egy időre hazajöhettem volna, de inkább maradtam.

V24: Akadt olyan dolog, ami zavaró volt?

Nagyon sok a transzvesztita. Bosszantó volt, amikor odajöttek hozzám, hogy akarok-e csajt.
De egyébként ezen kívül kábé semmi. Az emberek nagyon rendesek kint; ha ráléptem valakinek a lábára, mindig tőlem kértek elnézést.

 

V24: Mit tanultál kint az életről?

Megváltozott az értékrendem. Kubában az emberek többségének nincs semmijük, mégis megvan mindenük – nem keresnek sok pénzt, de van betevőjük, fedél a fejük fölött, és egy szerető családjuk. Ha belegondolunk, ezen kívül nem is kell sok minden más egy normális élethez.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Marjai János / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.