A szentesi Horváth Mihály gimnázium drámatagozatosainak, A legnagyobb magyar című előadása egy kézi vezérléses, elnöki irányítású országról szól, ahol az Elnök Úr elhatározza, hogy megalapítja a Magyar Nemzeti Válogatott Színész Gárdát, amely képviseli rendszere kultúrpolitikáját. A jelentkezők egy robotikus kiválasztási folyamaton esnek keresztül, amelynek a végén az elnök mutyi zsűrije igyekszik átmosni az agyuk. A mai politikára reflektáló előadásról és arról, hogyan látják a mai Magyarországot a diák színészeket és tanárukat kérdeztük.
Mennyire szerethető ez az ország ?
Mészáros Ágoston diák színész:
„ Én a darabban a jobboldal minden egyes politikai személyiségének megnyilvánulásait próbáltam tükrözni. Az előadás az ország politikai helyzetére próbált rávilágítani. A legutolsó gondolatunk elhagyni ezt az országot, de szerintem a jelenlegi politikai helyzet sokszor megkívánja ezt. Sokan kérdezték tőlünk, hogyan voltunk ennyire bátrak megcsinálni ezt az előadást.”
Szinte mindent kifiguráztok, ami a mostani kormányzati hatalom szimbólumaként vonult be a köztudatba, az Érik a barack daltól kezdve a Nemzeti Együttműködés rendszeréig. Kellett ehhez bátorság?
Poszler András diák színész:
„ Azért csináltuk ezt, hogy ne kelljen ezektől félni. Nem bátrak vagyunk, hanem van egy nagyszerű eszköz a kezünkben a színház, amellyel több ember véleményét is el tudjuk mondani. És ha ez így van, akkor el kellett mondanunk a kritikát, nem lehet a háttérbe bújni. „
A valóságban is olyan sötéten látják a helyzetüket a diákok, mint amennyire azt a darab tükrözte, vagy volt valamilyen pedagógiai ráhatás is az előadásra?
Matus Ibolya tanár:
„ Nem egyeztettünk az előadás előtt. A diákoknak nagyon markáns, önálló véleménye van a mai világról, hiszen ők azok, akinek a bőrére megy a játék. Ők azok a gyerekek, akik számára szinte lehetetlenné vált, hogy bejussanak az egyetemre, ahova szeretnének. Van köztük egy diák, aki hihetetlenül ügyes, de 470 pont alatt csak költségtérítéssel lehet bejutni arra a média-kommunikáció szakra, ahova menni szeretne. Egy másik diák most Dániába kényszerül kimenni. Ugyanakkor a beszélgetések folyamán az derült ki, hogy a gyerekek szeretnének maradni, vagy ha el is kell menni, szeretnének hazatérni.”
