Belföld

Kiszely tábornok elköszönt a Csillag börtöntől

batyi-zoltan
batyi-zoltan

2013. 05. 15. 15:00

Öt éven át volt a Csillag börtön parancsnoka dr. Kiszely Pál.Május 1-jével a Közép-Dunántúli Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnokává nevezték ki.

Mégis, mire gondolhat egy kisiskolás, ha azt hallja otthon: az édesapja lett a szegedi Csillag börtön parancsnoka. Mint  dr. Kiszely Pál dandártábornok szavaiból kiderül: számára ez nem jelentett semmilyen dicsőséget, sokkal inkább azt látta az „ügyben”, hogy az egész családnak költöznie kell, ott kell hagynia megszokott otthonát. 

És már nem is először. Mert bármilyen hihetetlen és egyedülálló a magyar büntetés-végrehajtásban, az a bizonyos apuka nem más volt, mint Kiszely Pál ezredes, aki 1970 és 1980 között irányította az ország legszigorúbb fegyintézetét. Vagyis a szegedi fegyintézet az egyetlen, amely elmondhatja magáról országunkban, hogy apa is, fia is ült a parancsnoki székében.

Baracskán kezdte a bévés szolgálatot

“Szegedre érkezve két évig a Csillag börtönben lévő szolgálati lakásban laktunk, és mivel akkoriba nem volt olyan nagy a szigor, sokszor beülhettem a portásfülkébe, de még az is előfordult, hogy együtt mentem az árubeszerzőkkel az autón – mesélt gyerekkoráról Kiszely tábornok. A Mars, akkor Marx térre jártam játszani a haverokkal, gyerekkorom a Rókushoz kötődött, de a korán megismert börtönélet csak erősítette az elhatározásom: bármi leszek, csak bévés nem. 

Persze a sors vajmi keveset törődik egy felcseperedő gyerek elhatározásaival. Az ifjabb Kiszely Pál ugyan katonatiszti főiskolát végzett, határőr lett, de a 80-es években úgy érezte, váltania kell. És feledve a gyerekkori fogadalmat, útja a börtönvilágba vezetett. 

1985. szeptember 1-jén Baracskán kezdte meg bévés szolgálatát, ami az ország legkényelmesebb fogháza volt, ahol – mások mellett – gondatlan bűncselekményeket elkövetőket, katonai szolgálatot megtagadókat, köztük a Jehova tanúit őrizték. Mint elmesélte: a rabok adták még az őrszolgálatot is, hiszen onnan nem akart senki megszökni. Kiszely Pál volt például nevelő, csoportvezető nevelő, és 1990-ben már Baracska parancsnokhelyetteseként szolgált. 

Bár teljes szolgálati lapját még véletlenül sem szeretném ide lemásolni, de arról mindenképp szólni kell, hogy mielőtt a szegedi Csillag élére került, vezette Győr-Sopron Megyei Büntetésvégrehajtási Intézetet, a Budapesti Fegyház és Börtönt, de dolgozott az Igazságügy Minisztériumban a büntetés-végrehajtást felügyelő főosztályon is, ahol rálátása volt az ország összes börtönére. Az időközben jogot végző bévés tiszt hatalmas tapasztalatokat szerzett akkoriban a magyar börtönügyről.

“A fogvatartás kétarcúsága akkor is megmutatkozott, és most is szembetűnő. Egyrészt azt láttam, hogy remekül kiképzett, kiváló munkát végző személyzet dolgozik a bévében, másrészt azt, hogy nem egyszer áldatlan állapotok között kell ellátniuk nagyon nehéz feladatukat. Mert kár lenne tagadni: Magyarország börtöneinek döntő többsége elavult, nem felel meg – mások mellett – sem a kor, sem az őrzés követelményeinek” – véli Kiszely tábornok. És ezt látta 2008 márciusában Szegeden is, amikor fél évre Szegedre vezényelték. De aztán annyira megszerette a Csillagot, hogy később maga kérte, szolgálhasson hosszabb távon is a Mars térre néző fegyintézetben.

Csillag – a börtönök zászlóshajója

“A Csillagot vezetni nagy megtiszteltetés, hiszen nem csak én vallom, hogy ez a fegyház a magyar börtönvilág zászlóshajója. Ugyanakkor rendkívüli felelősség is, hiszen éppen azért tekintik zászlóshajónak, mert itt őrzik az ország legveszedelmesebb, leghosszabb időre elítélt bűnözőit. Látva a Csillagot, megismerve azt a kiváló közösséget, ami itt az elítéltek őrzését végezte, úgy éreztem, velük együtt dolgozva nagyon sokat tehetek azért, hogy a Csillag régi rangját, hírnevét, amit elődeim felépítettek, meg tudjuk őrizni. Egyben lehetőség nyílik reformok bevezetésére is.

Ez nagy kihívás volt számomra, és most, elköszönve ettől a szolgálati helytől, úgy éreztem, a közös munka kezd beérni. Már most látszik, hogy egy nagyobb fejlesztés indult meg, hiszen végre megújul a parancsnoki épület és környéke. De ez csak egy folyamat kezdete. 

Biztosra veszem, hogy ezen az úton haladva, jól felhasználva a pályázati pénzeket, pár éven belül a szegedi Csillag nem csak szigoráról lesz híres országszerte, hanem korszerű infrastruktúrájáról is. Tudom, ezt olvasva sokan kérdezhetik: miért fegyházra költ az állam, amikor annyi más megújítanivaló lenne. 

A válasz roppant egyszerű: mert meg kell védeni a társadalmat olyan emberekkel szemben, akiket nem egyszer borzalmas gyilkosságok miatt küldtek ide a Csillagba. Napjainkban is közel kétszáz életfogytos, köztük több mint húsz olyan elítélt raboskodik az épület falai között, aki soha nem térhet vissza a szabadok világába. Ha valaki belegondol, milyen felelősség jár ezzel az őrzéssel, az azt is belátja: ezt csak a legkorszerűbb módszerekkel, védelmi rendszerekkel ehet megoldani.”

Beszélgetésünk során kiderült: Kiszely tábornok korántsem csak a falak erejét és az őrök szakértelmét tartja fontosnak, amikor a biztonságot, a Csillag megújítását, egyben megőrzendő hagyományait említi.

Oktatás, munkáltatás, hasznos programok

“Egy fegyintézetben, legyenek bármilyenek is az itt fogvatartottak, nem lehet kizárólagos cél az őrzés. Akárcsak elődeim, én is igyekeztem a lehetős legnagyobb gondot fordítani az elítéltek oktatására, munkáltatásra, arra, hogy az elítéltek tartalmasan töltsék el hétköznapjaikat. Ma már a fogvatartottak 65 százaléka dolgozik, értelmes munkát végez, százan járnak általános iskolába, százan középiskolába, 37 fő pedig a felsőoktatásban vesz részt. Számos szakkörünk működik, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy az elítéltek hasznosan töltsék szabadidejüket. 

Sikerként könyvelem el, hogy sikerül megújítani az elhíresült HSR körlet – amit eredetileg a tényleges életfogytiglanra ítéltek számára építettek meg – kezelési módszereit. Be kellett látni, hogy örök időkre nem lehet egy embert olyan ingerszegény környezetben tartani, mint amilyet ez a rendkívül szigorú szabályok szerint működő körlet, a börtön a börtönben nyújt az elítélteknek. Ma már a HSR egy befogadó intézmény lett, ahonnan a fogvatartott bizonyos idő után – 
magatartásától, veszélyességi fokától függőn – más körletbe kerülhet. Míg a többi rabnál az a feladatunk, hogy visszavezessük a szabadok világába, felkészítsük a szabadulásra, addig a TÉSZ-esek esetében segítenünk kell a beilleszkedésüket a normán fegyház keretei közé. 

Ezt a törekvésünket egyébként a CPT, a kínzás és az embertelen bánásmód elleni bizottság tagjai legutóbbi börtönlátogatása során is elismerően nyugtázták.”

Húsz év után családegyesítés

Éreztem Kiszely tábornokot hallgatva, hogy valóban szívügyének tekinti a Csillag megújítását. De akkor vajon miért kérte áthelyezését?

“Húsz éve élek külön a családomtól, ugyanis én dunántúli lakos vagyok, a Velencei-tónál van a házunk. Ötvenegy évesen úgy gondoltam, éppen itt az ideje a családegyesítésnek, és amikor megüresedett a Közép-Dunántúli Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoki posztja, megpályáztam azt az állást, hiszen annak központja néhány kilométernyire van az otthonomtól. Az országos parancsnokságon méltányolták a kérésemet, és így neveztek ki oda május 1-jével parancsnoknak. 

Tulajdonképpen visszakerülök bévés pályám első állomására, hiszen ehhez az intézethez a baracskai és a székesfehérvári börtön tartozik. Egyébként is azt vallom, egy vezető 5 évnél hosszabb időt ne töltsön egy helyen, mert munkája egy idő után rutinná válik, az ember nem veszi észre az új kihívásokat. De Szegedet soha nem fogom elfelejteni, és biztosra veszem, hogy az itt szerzett tapasztalataimat jól fogom hasznosítani új munkahelyemen” – mondta dr. Kiszely Pál. 

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.