Nyithatna kempinget.
Eszemben sincs.
Pedig időről időre lakókocsis látogatók táboroznak le az ön pestszentlőrinci házánál: az MDF romjain alakult Jólét és Szabadság Demokrata Közösség, a JESZ aktivistái követelik így vissza a fórum egyetlen „vagyonát”, az ön 2009-ben szerzett európai parlamenti mandátumát.
Most éppen újra tüntetnek a házam előtt.
Már csak egy év van vissza a következő EP-választásokig. Minek tudja be a JESZ-esek lankadatlan figyelmét?
Ha nagyképű lennék, azt mondanám: Bástya elvtársat meg akarják ölni. Legalábbis politikailag. Visszafogottabban fogalmazva: mivel jelentőséggel bír, amit csinálok, bizonyos körök félnek tőlem.
Milyen körök?
Nyilvánvalóan a kormánypárt és az ennek uralmát kiszolgáló lakájok.
Az ellenfeleinek eztán még inkább lesz okuk aggódni, hiszen „Bástya elvtárs” pártot alapít. Vasárnap délre ígérte a nagy bejelentést, tőlünk pedig kérte, a most készülő interjú csak utólag kerüljön ki az oldalunkra. Azt azért elárulja, mi az új formáció neve?
Vasárnapig titok.
Fotók: Neményi Márton
Van önnek egy Szabadság és Reform Intézet Alapítványa. A párt is erre a névre hallgat majd?
Semmiképpen. Élesen meg kívánjuk különböztetni egymástól a két szervezetet. Az alapítvány célja szakpolitikai jellegű, a párté pedig az, hogy választásokon indulva hatalmi tényezővé váljon.
Azt is hallani, hogy Modern Magyarországért Mozgalom lehet a név.
Ez nem jár messze az igazságtól.
Végül is mindegy, úgyis Bokros-pártként emlegeti majd a nép. És ha jól értem, Orbán ellen szervezkedik.
Nem személyekre összpontosítok.
Hanem?
Az adott politikai helyzetre reagálok. A jelenlegi kormány felszámolta az alkotmányos jogállamot, leépítette a fékek és ellensúlyok rendszerét, ezért most elsősorban ennek helyreállítása a feladat.
Vagyis Orbán ellen szervezkedik.
Természetesen.
Mondta is valahol, hogy „a Fideszre nem szavazó jobboldaliakra hajt”. Ezzel együtt nehéz elképzelni, hogy önt választanák a kiábrándult orbánisták. Tán inkább az egykori Bokros-csomaggal szimpatizálókra számíthat, bár nekik meg épp úgy kézre áll Mesterházy és Bajnai, mint Bokros. Ha innen nézzük: ön igazából nem erősítené az Orbán-ellenes „koalíciót”, hanem csupán kihasítana belőle magának egy darabot.
Magyarországon ma semmi értelme a jobb és a bal erőterében határozni meg egy pártot, hiszen a parlamentben ülők mindegyike szocialista gazdaságpolitikát folytat, ideértve a Fideszt is. Lehetetlen konzervatívnak tekinteni egy olyan tömörülést, ami paternalista, nagy államot akar, azt harsogja, hogy a nyugati civilizáció megbukott, és szerinte az orosz meg a kínai tekintélyuralmi rendszerektől jön a megváltás. Míg a Fidesz szabadságharcot folytat az EU ellen, mi úgy véljük, hogy a nemzeti érdek és az európai értékek hézagmentesen összeegyeztethetők. Politikánk egyediségét négy elem harmóniája adja: a nemzeti elkötelezettség, az európai elkötelezettség, a konzervativizmus és a szabadságeszme. Ez így együtt teljesen új szín a hazai politikában.
Biztos abban, hogy nem vezet eredményre Orbán „szocialista” gazdaságpolitikája?
Egészen biztos vagyok benne.
Egyre több ország veszi át az unortodox módszereket, a bankadót, a különadót. A minap még a balos Le Monde is a bátor Orbánt dicsérő publicisztikát jelentetett meg.
Olvastam. A Le Monde szerintem hibásan állította párhuzamba De Gaulle tevékenységét Orbán Viktoréval. De Gaulle a széteséstől és a katonai puccstól mentette meg a francia demokráciát, majd 1968-ban önként távozott a hatalomból – Orbán ezzel szemben felszámolja a jogállamot. De Gaulle végig demokrata maradt – Orbán régóta nem az.
A rezsicsökkentés szemfényvesztés
Válság idején sincs logika az államközpontú gondolatban?
Van, de nem piacgazdasági, hanem kizárólag politikai, hatalmi logika. A centrális erőtér oligarchikus államberendezkedést kíván, putyini mintára. Csakhogy egy kicsi, nyitott gazdaságú országban ez a modell kudarcra van ítélve.
A választóknak tetszik Orbán politikája. Igazán pozitívan fogadták a rezsicsökkentést.
A rezsicsökkentés szemfényvesztés.
Némi hezitálás után a szocialisták is mellé álltak.
Meglepődtem rajta. Hiba beszállni a populista versenybe, mert ebben lehetetlen legyőzni Orbánt. És erkölcstelen is lenne ezt az eszközt használni.
A kormánynak rekord alacsony szintre, 2,1 százalékra sikerült leszorítania a tavalyi hiányt. Ez sem eredmény?
Látszateredmény. Azon alapszik, hogy az egyik évben felemelték az áfa határkulcsát huszonhét százalékra, majd a következő évben állami kényszerrel lenyomták az árakat. Hadd emlékeztessek, hogy a sztálini Szovjetunióban rendre negatív volt az infláció. Nálunk is van még további lehetőség. Javaslom például a háromhatvanas kenyér bevezetését. Versenyképes piacgazdaságban az alacsony infláció a gazdasági hatékonyság növekedésének következménye. A piacgazdaság és a parancsgazdaság között éppen az a különbség, hogy az előbbiben a társadalom szuverén szereplőinek együttműködése állítja elő a stabil árakat, a másikban állami adminisztratív kényszer. Nemrégiben írtam egy könyvet a parancsgazdaság bukásáról, a kapitalizmusba való átmenet szerkezeti reformjairól. Ebben bizonyítom, hogy a jóléthez és a felemelkedéshez kicsi, hatékony és tisztakezű államra van szükség, ami visszavonul a gazdasági tevékenységből, s hagyja, hogy a magánkezdeményezések, a piaci szereplők játsszák ebben a főszerepet. Ráadásul csak egy ilyen állam kormánya lehet képes hiteles, stabil gazdaságpolitikára, a beruházási kedv és a megtakarítási hajlandóság növelésére.
Ha a balliberális oldal van hatalmon, privatizál, ha Orbán, államosít. Ön ismét eladna, aztán a hatalomba egyszer valamikor visszatérő Orbán megint államosítana. Vicces ország lesz ez így.
Nem tehetek arról, hogy a Fidesz nem érti: a globalizált világban az állam terjeszkedése leszakadást eredményez.
Hogyan buktatná meg Orbánt?
Össze kell fogni a demokratikus ellenzéki oldalon.
Kivel akar összefogni? Az LMP-s Schifferék nem közösködnek, a jávoristák csapódtak Bajnaihoz, aki fogcsikorgatva szkanderezik Mesterházy Attilával a bal 2014-es miniszterelnök-jelölti címéért. Ráadásul az összes felsorolt együttvéve sem hoz negyven százalékot a biztos pártválasztók körében – szemben a Fidesz úgy negyvenöt százalékával. Új orbánista kétharmad érik. Kell ez önnek?
Történelmi bűnt követ el, aki azzal, hogy nem hajlandó szövetségre lépni a többiekkel, lényegében biztosítja a rezsim túlélését. Az ország nem bír ki még négy év Orbán Viktort.
Egy kivérzett ország élén találja majd magát
Miért ne bírna?
Már most borzasztó mértékű a gazdasági, társadalmi és kulturális pusztulás. A jelenlegi gazdaságpolitika kizárja a növekedést, borítékolja a végleges leszakadást, elüldözi a tanult fiatalokat, riasztja a befektetőket, növeli a munkanélküliséget, dagasztja a szegénységet. Mindez együtt szétveri a társadalmi kohéziót, fűti a bűnözést. Ilyen országban akarunk élni? Még négy év orbánizmus azzal járna, hogy hazánk újabb évszázadra elsodródik az európai fejlődés főáramától.
Olykor úgy tetszik, néhány ellenzéki vezető feladta 2014-et, és már 2018-ra készül.
Aki Orbán után 2018-ban esetleg simán belovagol a hatalomba, egy kivérzett ország élén találja majd magát, ráadásul egy talán a mostaninál is erősebb szélsőjobbal sújtva. Abban a kormányzásban nem lesz öröm.
Ha mégsem lesz összefogás, ön kivel bútorozna össze inkább? Mesterházyval vagy Bajnaival?
Ha nem lesz összefogás, akkor nem forgácsoljuk tovább az ellenzéket, és nem indulunk az országgyűlési választásokon. Megelégszünk azzal, hogy az EP-választáson méretjük meg magunkat.
Bokros Lajossal a lista élén.
Vélhetően. De egyelőre arra készülünk, hogy lesz ellenzéki összefogás. Pártunk ennek kíván kovásza lenni.
Ha netán összejön mindkét mandátum, melyiket választja?
Itthon van most a nagyobb és fontosabb feladat, amihez minden épkézláb emberre szükség lesz.
Bár nem túl reális opció, de azért megkérdem: ha ön irányíthatná 2014-től a magyar gazdaságpolitikát, mit tenne?
Helyreállítanám a kormány hitelét. Mint 1995–1996-ban, a Bokros-csomag idején, amikor azt valósítottuk meg, amit mondtunk, és ennek az lett az eredménye, amit vártunk. Ma pont fordítva van: a kormány mást tesz, mint amit ígér, az eredmény pedig sosem az, amit vár.
Én sohasem hazudtam
Van némi párhuzam a Bokros-csomag és az Orbán-éra között.
Semmi párhuzam nincs a kettő között.
Mindketten válságos körülmények között léptek a hatalomba.
Bajnai Gordon válságkezelő kormánya elrántotta az országot az államcsődtől, így 2010-ben már ez nem volt veszély, 1995-ben azonban igen.
Ön és Orbán is lefaragta a hiányt. Ön egyetlen év alatt tette ezt meg, csakhogy közben tizenhét százalékkal zuhant az életszínvonal. Orbánnak több idő kellett, viszont az áldozat is elviselhetőbb.
Csak a helyzet hasonló, a megoldás teljesen más, az eredményben pedig ordító a különbség. Az is differencia, hogy én sohasem hazudtam, a jelenlegi kormány viszont folyamatosan ezt teszi. A legfontosabb különbség azonban az, hogy a mai megszorításnak semmi eredménye, hiszen három éve csökken a gazdasági teljesítmény, növekszik a munkanélküliség, drámaian alacsony szinten vannak a beruházások. Az 1995–1996-os kiigazítás után megindult az exportvezérelt, beruházások által fűtött, szigorúan egyensúlyőrző, gyors gazdasági növekedés. Fontos, hogy legyen értelme a lakosságtól kért és elvárt áldozatnak. Mert ha az eredmény elmarad, akkor felborul a szolidaritás, egymás ellen fordulnak az emberek, ami tovább szaggatja a gazdaság és a társadalom alapszövetét. Ma ez történik. Ha nekem nem hiszik el, kérdezzék az EU-t.
Szerdán Magyarország volt a téma Strasbourgban.
Sajnálatos, hogy idáig jutottunk.
Nemrég írtam egy könyvet
Nem vert különösebb hullámokat a vitanap.
A hazai közszolgálati- és magántelevíziók – az ATV kivételével – teljes mértékben elhallgatták az eseményt. Pedig hihetetlen fontos üzeneteket kaptunk. Rendkívül figyelemreméltó, hogy az Európai Néppárt elnöke, Joseph Daul nem jelent meg a vitán, helyette a frakció nevében Frank Engel luxemburgi képviselő szólalt fel. Ő pedig nem védte meg a Fideszt, de ezt a hazai sajtó elhallgatta! Másrészt emlékezhetünk rá, hogy a Fidesz rendszeresen arról beszél, hogy a baloldal indított támadást az új magyar alaptörvény ellen. Ehhez képest én magam Strasbourgban a néppártiaktól jobbra ülő konzervatív frakció nevében szólaltam fel, az első sorból, a frakcióelnök ülőhelyéről. Ez azért csak számít. Hiszem, hogy hazánkban a többségnek hamarosan elege lesz a Fidesz hosszú meneteléséből, és az emberek felismerik végre, hogy szabadság nélkül nincs kenyér. Akkor majd szempillantás alatt elporlad ez az egész hataloméhes fülkeforradalmi őrület, a magyar kultúrát és a nemzetet megcsúfoló és a személy méltóságát sárba tipró primitív erőszak, emberöltőre elbukik a megveszekedett etatizmus, populizmus és törzsi nacionalizmus.
| Jön a MoMa |
|
Modern Magyarország Mozgalom párt (MoMa) néven új párt alapítását jelentette be Bokros Lajos, a Horn-kormány pénzügyminisztere, európai parlamenti képviselő vasárnap Budapesten. A párt elnöke Bokros Lajos, alelnöke Pusztai Erzsébet, volt MDF-es országgyűlési képviselő. Az igazgatóság tagja Cselényi László, a Duna Televízió korábbi elnöke, Pálfy G. István újságíró és Kajdi József jogász. A párt megalakulásáról tartott sajtótájékoztatón kiosztott dokumentum szerint a párt az egyén, a piac, a magán- és szellemi tulajdon szabadságát akarja képviselni amellett, hogy hisznek a szabad piac, a kereskedelem és a vállalkozás jólétteremtő erejében. |
