Belföld

Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll

Neves történészek, szakemberek dolgozták fel ma előadásaikban Hóman Bálint életművét, a Hóman Bálint Alapítvány által szervezett „Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll.” című konferencián

A konferencia résztvevőit dr. Cser-Palkovics András köszöntötte. „ A Szent István Emlékév fő célkitűzéseinek eléréséhez ez a mai nap egy fontos állomás. Hóman Bálint 1938-ban, az ünnepi emlékév megszervezésével a Szent István-i eszme felidézését hangsúlyozta, és erősítette Székesfehérvár történelmi szerepét. A modern várospolitika támogatója volt, egyik fő feladatának tekintette, hogy a magyar nagyvárosok közé emelje városunkat. Amikor meghirdettük a 2013-as Emlékévet, azt a célt tűztük ki, hogy tudatosítsuk az itt élőkben, hogy Székesfehérvár Szent István városa, az ország történelmi fővárosa. Fel kell élesztenünk ezt a várost. Ha tisztában vagyunk történelmünkkel és mi magunk tiszteljük városunkat, akkor kivívhatjuk mások tiszteletét is!”

A program fővédnöke L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke, külföldi útja miatt nem tudott részt venni a konferencián, üzenetében azt hangsúlyozta, hogy fontos megismerni Hóman Bálint munkásságát, hiszen történészként megkerülhetetlen örökséget hagyott ránk.

Az utókor megtagadta őt. Azt mindenki elismeri, hogy a legnagyobb magyar történészek egyike, halhatatlan tudós, de továbbra is késik a rehabilitációja. Hóman Bálintot 1946 augusztusában „háborús bűnösként” ítélik életfogytiglani börtönbüntetésre, a Gyűjtőfogházban, 1949-től pedig Vácott raboskodott. Súlyos cukorbetegsége és a kegyetlen bánásmód miatt megrendül egészségi állapota, a fegyházban hal meg 1951. június másodikán. 2001-ben a váci fegyház tömegsírjainak feltárásakor azonosították maradványait, a családi kriptában Tasson temetik újra.

A konferencia első előadója Dr. Ujváry Gábor, a Kodolányi János Főiskola tanszékvezetője, főiskolai tanár Hóman Bálint Szent István királyról szóló, 75 éve megjelent művét elemezte, értékelte. Mint elmondta, Hóman volt az első magyar történész, aki szakmonográfiát írt a szent királyról.

Az egykori tudós politikusnak rendkívül vitatott a megítélése még ma is. Pedig Hóman távol tartotta magát a szélsőségektől és a szélsőségesektől. Távol állt tőle a fajelmélet, nem volt köze a zsidóüldözésekhez sem. Német orientációja sem azt jelentette, hogy vonzódott volna a nácikhoz. Hóman Bálint régi típusú politikus volt, a kötelességteljesítés embere, aki beszorult egy rendszerbe. A „nyugat” közönye, az angolok érdektelensége Németország és Oroszország közé zárta őt, és az országot is- mondta Tőkéczki László előadásában.

A történész, egyetemi tanár előadásában arra világított rá, hogy ma, 2013-ban különös fontos a klebelsbergi és hómani gondolatok ápolása. Ezeket az értékeket most is erősíteni kellene: nemzet, szellem, erkölcs, hit, identitás. Hóman a nemzet felemelkedésének kulcsát az elit nevelésben látta. Az értékvilág elkötelezett híveként folytatta a klebelsbergi utat. Elutasította a náci, bolsevik struktúrát, a sportkultusz és militarizmus helyett a kultúra és a szellem fölényét hirdette.

Ezt hangsúlyozza Hóman Bálint üdvözlő beszédében, a Magyarok Világszövetsége megalakulásakor: „ A magyar nép ebben az évben és ezen a héten első nagy királyunk, Szent István halálának kilencszázadik évfordulóját ünnepli. Szerte az országban hozzá fohászkodunk és az ő emlékét idézzük, hogy eszmevilágából és cselekedeteiből tanulságot merítsünk, és így készüljünk fel a magyar jövőért a munka és a tudás békés fegyvereivel vívott küzdelmünkre. Ez évben nálunk, akár Esztergomban, akár Fehérvárott, akár a fővárosban ünnepeljünk, minden azt hirdeti: Műveltségében él a nemzet, s azt mondja minden a költő Zrínyivel: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”. Ezt hirdeti nekünk Szent István királyunk, a keresztény nemzeti műveltség megalapítója.”

A 30-as években virágzott a Szent István és Szent Imre-kultusz. 1938-ban járunk. Ebben az évben kihelyezett országgyűlést tartanak Székesfehérváron, Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából, amikor is „történelmi pompával iktatta törvénybe az országgyűlés a szent király emlékezetét az Árpádok ősi városában”. 1938 elképzelhetetlen Hóman nélkül. Kiemelkedő szerepéről Demeter Zsófia múzeumigazgató mesélt egy történelmi séta keretében, az 1938-as kihelyezett országgyűlés útvonalán.

Mint elmondta: az előkészítés az 1931-es Szent Imre évtől tudatosan folyt. Hóman Bálintnak, aki 1932 óta Székesfehérvár országgyűlési képviselője, akkor vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1934-től a város díszpolgára volt, a Szent István jubileumi év országos ünnepségeihez sikerült kapcsolni a helyi kezdeményezéseket. 1934-ben, díszpolgárrá választása alkalmából kereste fel Hóman minisztert a város vezetőiből álló küldöttség. Memorandumukban egy 1894-ben hozott országgyűlési határozatra hivatkoztak, mely szerint Szent István szobrát Székesfehérváron kell fölállítani, s ehhez kapcsolódóan ajánlják, hogy az országos ünnepségek helyszíne városunk legyen.

Hosszú felkészülés előzte meg tehát az ünnepet, Fehérvár belvárosának mai képe jórészt ekkor alakult ki. Szarka Géza és Láng István könyvének elején szó esik az ismeretlen vendégről, aki „kiszállván a vonatból, az állomás előtti új térről sietve visszafordult és vissza akart ülni vonatába, mondván: Eltévedtem kérem. Én Székesfehérvárra akartam utazni!”

Farkas Gábor nyugalmazott levéltár igazgató mutatott rá előadásában, hogy 1931 és 38 között, hogy vált a Fehérvár egy elfeledett, poros, panamáktól hemzsegő városból modern nagyvárossá, hogyan jut egy ilyen országgyűlési képviselőhöz, mint Hóman Bálint, aki idegen emberből pár év leforgása alatt a város legnépszerűbb emberévé vált.

A délutáni szekció előadásai „mélyfúrások” voltak, egy-egy részterület elemzései. A szünetet követően a zirci főapát, Dékány Árpád Sixtus a ciszterci rend és Hóman Bálint korának kapcsolatáról tartott előadást, majd Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Egyházmegyei Gyűjtemény igazgatója Hóman és az egyházmegyei gyűjtemény kapcsolatáról beszélt.

Vizi László Tamás főiskolai tanár, a konferencia moderátora az esemény zárógondolatában kiemelte: „Hóman rehabilitációja még várat magára. Akadémiai tagságát sem állították még vissza. A hatalom irtózik attól, hogy ez talán elindít egy eseménysort, ami felveti mások rehabilitációjának lehetőségét is. 2010 óta sem tudtunk ebben a kérdésben eredményt elérni. Reméljük hamarosan sikerül, inkább előbb, mint utóbb. „

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik