Vargha Tamás közgyűlési elnök beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a naptárban alig egy hét választja el egymástól az ország első, diadalmas csatájának emléknapját, szeptember 29-ét, október 6-ától, a magyar történelem egyik gyásznapjától. E két dátum között 1848-49 szabadságharcának drámai gyorsasággal pergő eseményei zajlottak, mely a magyar honvédelem sikereiről és hősiességéről tett tanúbizonyságot, melyet csak a cári túlerő tudott legyőzni.
„107 esztendő múltán, 1956-ban nem cári, hanem szovjet orosz hadsereg fegyverei nyomán mondta ki a Kádár-kormány szabadságharcunkra a megsemmisítő ítéletet. Majd újabb 33 év elteltével a hajdani Bánságban a Securitate Temesvár református gyülekezete éléről deportálni akarta a fiatal lelkészt, Tőkés Lászlót. Egyházi hívei – sok román szimpatizánssal együtt – tiltakoztak az erőszak ellen.Ellenállásuk a kommunista rendszer elleni tiltakozássá nőtt.” Vargha Tamás beszéde végén kiemelte, hogy sokan megpróbálták a történelem folyamán megsemmisíteni a magyar nemzetet, a nemzet szabadság utáni vágyát, de azt senkinek sem sikerült elérnie.
