A téma apropója, hogy július 17-én leváltotta a kormányfő tisztségéből Nyitrai Zsoltot, a kormányzati konzultációért felelős miniszterelnöki biztost. Nyitrai „2011 óta volt a nemzeti konzultációk legfőbb felelőse, a korábbiakhoz hasonlóan ő irányította a napjainkban zajló „Új Nemzeti Konzultáció 2012” fedőnevű kormányzati adatgyűjtő és propagandaakciót. A látszólag jelentéktelen személyi változás mögött a legújabb konzultáció nyilvános kudarca, hosszabb távon pedig a kormány elkerülhetetlennek tűnő politikai bukásának körvonalai sejlenek fel” – véli Vásárhelyi.
Bár a kérdőívek deklarált célja a kormányzati döntések előkészítése, az állampolgárok véleményének megismerése, valójában „azonban – amint ezt az elmúlt két évben lebonyolított hat konzultáció bizonyítja – nem szolgál más célokat, mint az ún. Kubatov-listák bővítését és frissítését, a lakosság kormány iránti rokonszenvének és lojalitásának szondázását, valamint közpénzekből finanszírozott „door to door” pártpropagandát”.
A nemzeti konzultációnak valójában semmi köze meghirdetett céljához, véli, „amelyről éppen olyan radikálisan voluntarista képe van Orbán Viktornak és kormányának, mint az együttműködésről. Miközben retorikai szinten ez a két fogalom – az együttműködés és az emberek véleményének meghallgatása – áll a kormány kommunikációjának középpontjában, ténylegesen semmi nem áll távolabb tőlük, mint a kooperáció és a konzultáció”.
Az elmúlt két évben eddig hat alakalommal igyekeztek postai úton küldött kérdőívekkel „konzultálni”. Kétszer a nyugdíjasokat, majd a rendvédelmieket, 2011 márciusa óta pedig már háromszor a teljes felnőtt lakosságot kérdezték meg, „mi a véleményük olyan kérdésekről, amelyek többségéről a kormány már döntött, és amelyek eldöntését sehol a világon nem bízzák a „levelező hajlamú” közvéleményre” –írja a szerző.
És megkérdezi, felidézve a kérdőívek szövegét: „…vajon hányan értik az olyan kifejezéseket, mint „kötelezettségvállalás a jövő nemzedék iránt”, „deklarálni”, „közösség iránti felelősség”, „állampolgári kötelezettség”, „védett kor intézménye”, „közműszolgáltató”, „extraprofit”, „honos állat- és növényfajták”, és a sor bármeddig folytatható. Aki ilyen kifejezéseket tartalmazó kérdőívekkel szórja meg az ország több mint 8 millió felnőtt állampolgárát, annak fogalma sincs a társadalmi valóságról, amelyben él. Vagy – és ez a valószínűbb megoldás – egyáltalán nem érdekli a kérdésekre adott válaszok relevanciája, mivel az adatgyűjtés célja nem a vélemények megismerése.”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
