A digitális nemzedék – más néven Z-generáció – működésmódja, internetezési és kapcsolattartási szokásai nagyban eltérnek az idősebbekétől. Ez a megváltozottság – és a megváltozottság jelentette kihívás – tartja lázban a pedagógusokat, és mindenkit, akit érdekel, merre tart a társadalom. Herczog Mária szociológus és Csernus Imre pszichiáter beszélgettek a fiatalok szokásaiban rejlő veszélyekről, és azok elkerülésének lehetőségéről, a Fiatalok a változásért elnevezésű rendezvény keretében.
Míg Csernus Imre az önismeret és a családon belüli kommunikáció kérdéseit feszegette, Herczog Mária inkább arról beszélt, hogy a fiataloknak nincs egyéb eszközük szabadidejük eltöltéséhez. Amiben egyetértettek: a szülők felelőssége megkérdőjelezhetetlen.
A családon belüli őszinte kommunikáció hiányának tudja be és a szülői felületesség számlájára írja Csernus doktor, hogy a fiatalok a Facebookon keresik a figyelmet. A szülői figyelem és szeretet hiánya nyomán a közösségi oldal mint kompenzációs eszköz jelenik meg, ahol a bizonytalan, figyelem- és szeretetéhes serdülők visszaigazolást várnak. Erről szól szerinte a lájkolás jelentősége is: a fiatalok azért mutatnak meg magukból dolgokat, hogy azt társaik lájkolják, és ők ezáltal szeretetet kapjanak. Sokszor azonban negatív visszacsatolás (komment) érkezik, ami mélyen érinti őket, de ennek az érzelmi impulzusnak a megélésére és feldolgozására nincs lehetőségük – sem idejük, sem társaságuk nincs hozzá. Ezeket az érzéseket így inkább elfojtják, ami növeli frusztráltságukat és agresszivitásukat.
Herczog Mária szerint nem új dolog, hogy a gyerekek bántják egymást: bár a Facebookon zajló netes zaklatás valóban kegyetlen dolog, de valószínűleg nem sokban tér el a nemecseki történettől. Azt azonban megerősítette: fontos, hogy a szülő mind fizikailag, mind lelkileg elérhető legyen a gyermek számára. Elmondása szerint – ugyanúgy, ahogy a drog esetében – azok a fiatalok, akik biztonságos és szerető közegben nőnek fel, nem veszélyeztetettek: arra fogják használni az internetet meg a Facebookot, amire valók. Abban azonban vitába szállt Csernussal, hogy az őszinte kommunikáció hiányának számlájára írható-e a probléma. Szerinte ugyanis nem történelmi újdonság a felszínesség: 50-100 évvel ezelőtt sem arról szólt minden este, hogy mély lelki és intellektuális beszélgetéseket folytatott volna a család a kályha mellett. Változás a kommunikáció területén szerinte abban van, hogy újabban elvárásként jelenik meg, hogy a fiataloknak jó kommunikációs, önkifejezési készségeik legyenek – aminek elsajátítását azonban sem otthon, sem az iskolában nem segítik.
Herczog Mária – Csernussal ellentétben – sokkal inkább a gyerekek rendelkezésére álló szabad idő mennyiségében látja a lényegi változást. A legnagyobb problémát szerinte az okozza, hogy sok gyereknek nincs más lehetősége eltölteni szabad idejét, mint hogy a gép előtt ül. Nincsenek szabadidős, hétvégi vagy vakációs programjai – itt a szünidő, és nincsenek a kedvére való, minőségi, a szükségleteinek megfelelő programok, amelyekben részt vehetne.
