A „de hülye vagy, Korózs Lajos” téma körül forgott ma a parlamenti ülésnap első órája, a napirend előtti etap. Emlékezetes, hogy a szocialista politikus pár napja azt találta mondani: „Josef Mengelének, az auschwitzi koncentrációs tábor náci orvosának módszereihez hasonlít az, ahogy a kormány felülvizsgáltatja a rokkantakat.”
Hogy emberséges vagy embertelen, kényszerű vagy szükségtelen visszavonni több tízezer magyar rokkantstátuszát, nem ezen tudósítás dolga eldönteni. Az viszont beszédes, hogy a sajtóban publicisztikák tucatját, az Országgyűlésben most hatvan percnyi rugózást eredményezett Kórózs verbális túlmozgása.
Miután lezajlott odabent a jelzett Korózs-armageddon, tehát nagyjából délután kettő körül a folyosón futtában kérdeztük a szocik korgó gyomrú oktatásfelelősét, Hiller Istvánt, mit gondol a mengelézésről. „Nem gondolok semmit. Éhes vagyok” – így HI, majd el a kantin irányába.
Hiller István
Fotó: MTI / Földi Imre
Kalória
Németh Zsoltot jobb ütemben kaptuk el – a külügyi államtitkár szerencsésen túl volt a szénhidrátbevitelen, amikor szóba elegyedett velünk. Németh a határon túli magyar pártok kapcsán a minap úgy nyilatkozott, hogy „a magyar kormány kész a korábban okozott sérelmek meghaladására, s együttműködésre törekszik a Most-Híddal és az RMDSZ-szel”. Párton belülről, egyenesen Kövér Lászlótól érkezett erre a válasz, méghozzá a mai Magyar Hírlapban, ahol a házelnökkel készült interjú olvasható. Kövér reagálása a némethi ideára: „A kormánynak van egy világos irányvonala, és lehet, hogy lemaradtam egy brosúrával, de nem úgy tudom, hogy ez a hivatalos álláspontunk. Egyébként meg mit is kéne meghaladni? Az RMDSZ az erdélyi magyarság legitim képviselője, és mint ilyennel a mindenkori magyar kormány kapcsolatot tart fenn. A magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy bármiféle – úgymond – sérelmeket számon tartson vagy meghaladjon.”
Most akkor mi lesz? Mire számítson az erdélyi Kelemen Hunor és a felvidéki Bugár Béla?
A jóllakott, így nyugodt Németh Zsolt válasza a Parlament folyosójáról: „Nincs tudomásom az enyémtől eltérő kormányzati álláspontról.”
Na de Kövér mégsem akárki a Fideszben.
„Nincs tudomásom az enyémtől eltérő kormányzati álláspontról.”
Szembemegy Kövérrel?
„Nincs tudomásom az enyémtől eltérő kormányzati álláspontról.”
Fontos kérdés ez, dönteni kell.
„Nincs tudomásom az enyémtől eltérő kormányzati álláspontról.”
Ki dönt?
„Hogyhogy ki? Természetesen a kormányfő. Ajánlom mindenki figyelmébe a miniszterelnöki sajtóközleményt, amit a Kelemen Hunorral folytatott tárgyalások után ad ki, valószínűleg még a mai napon” – szólt Németh Zsolt 14 óra 44 perckor. Az MTI 14 óra 50 perckor a következő közleményt tette közzé: „Orbán Viktor miniszterelnök ma hivatalában fogadta Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét és Biró Rozáliát, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnökét. A megbeszélésen – amelyen részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár is – áttekintették a romániai helyzetet mind a belpolitika, mind a magyarság vonatkozásában. A tárgyaló felek alapvető fontosságúnak nevezték, hogy az őszi parlamenti választásokon a magyarság minél nagyobb erőt képviseljen. Egyeztettek a romániai magyar iskolarendszert fenyegető aggasztó jelenségekkel szemben szükséges lépésekről is.”
Németh Zsolt: Nincs tudomásom az enyémtől eltérő kormányzati álláspontról
Fotó: MTI / Kovács Attila
Ettől nem lettünk okosabbak.
Még szerencse, hogy utóbb Kövér Lászlóval is válthattunk pár szót. A kérdésünk nem változott: ki szab irányt a Kövér–Németh-dilemmában? „Ilyen kérdésekben a kormány dönt.” Ez a házelnöki válasz, és hozzá egy bárhogy is érthető mosoly a bajuszrengeteg mögül.
De legalább ebben a „Ki dönt?”-ben egyetértés mutatkozik, mint a klasszikus falvédős házirenden: „1. A férjnek mindig igaza van. 2. Ha a férjnek mégsem lenne igaza, akkor az első pont lép életbe.”
Puccs vagy puncs?
Nem kívánjuk agyonpromózni a hírlapos interjút, de akad benne még egy figyelemre méltó szakasz. Íme a kérdés-felelet:
„Így utólag visszatekintve, az év elején, amikor a kormány és az unió vezetői, illetve az atlanti térség megmondóemberei közti feszültség a tetőfokára hágott, valóban volt reális esély arra, hogy Orbán Viktort egy puccsal elmozdítsák a helyéről?
Volt ilyen próbálkozás, ha reális esély nem is. Nyugodtan hihetünk például Charles Gatinak, a mindenkori demokrata párti amerikai külügyminiszter befolyásos magyarügyi tanácsadójának, aki meg merte engedni magának, hogy több interjúban is azt nyilatkozza: ha nem megy demokratikus úton, más módon kell eltávolítani Orbán Viktort.
A békemenet azért csattanós válasz volt.
Kétségkívül. Ha ez a békemenet a rendszerváltozás hajnalán vonul végig, sok minden egészen máshogy alakul.”
A „Szerveződött-e puccskísérlet Orbán ellen?” témával cikkben foglalkozott portálunk, idebent a Parlamentben Rogán Antal frakcióvezetőnek tettük fel az obligát kérdést. A frakcióvezetői válasz: „Puccskísérlet? A Fidesz–KDNP képviselőcsoportján belülről biztos nem.”
Hasonlóan elviccelte a puccsos témát a szintén fideszes Simicskó István, egykori titokügyi államtitkár, akiről kiderült, fagyiban is áptudét. Idézzük őt is: „Hogy micsoda? Puncs? Ja, puncs! A puncsot nagyon szeretem.”
Kváziszeretet
A menetrend szerinti sajtótájékoztatókon sok mindenről volt szó, de puncshoz legföljebb a gyurcsányista Molnár Csabának volt köze, neki is csupán nyelvbotlásból, amikor ekképpen köszöntötte az újságírókat: „Úgy tűnik… szeretettel üdvözlöm önöket.” Aztán viszont a tőle megszokott hévvel fogott simicskázásba. Megírtuk annak idején, Molnár pártja, a Demokratikus Koalíció az unió csalásellenes hivatalához, az Olafhoz fordult az ügyben, hogy az állami közbeszerzések túl nagy szeletét nyeri meg hol szólóban, hol konzorciumban a Simicska Lajos tulajdonában álló Közgép.
Molnár Csaba: Légy kemény
Fotó: MTI / Földi Imre
Molnár most afölött örvendezett, hogy tudomása szerint az Olaf után az Európai Bizottság egyik főbiztosa is rászállt a Közgépre, mégpedig úgy, hogy levelet fogalmazott erről a kormánynak. Csakhogy a vélelmezett üzenetet „a magyar kormány a legnagyobb titokban tartja”. Ezért Molnár Zsolt még június tizedikén írásban érdeklődött Orbán Viktortól: volt-e levél, született-e rá kormányzati reakció, s ha igen, mi állt benne. Válasz a fejlesztési miniszter asszonytól, Németh Lászlónétól érkezett, ami Molnár szerint tömény mellébeszélésből állt, ezért a DK-s képviselő ismét postázta irományát Orbánnak.
Molnár azt a valószínűtlen döntést kéri a miniszterelnöktől, hogy „legyen kemény, állítsa le a közgépes beruházásokat”.
Frigó
Keménységben nem volt hiány sem a szocialista Józsa Istvánnál, sem a jobbikos Volner Jánosnál; mindketten a hétfőn elfogadott tranzakciós illetéket szapulták.
Józsa azt kifogásolta, hogy a tranzakciós illeték – az eredeti uniós céllal ellentétben – nem sújtja a spekulációs pénzmozgásokat, viszont „a szegény emberek minden pénzmozgását megadóztatja”, valamint „jégszekrényben tartja a magyar gazdaságot, csökkenti az életszínvonalat és a belső fogyasztást”. Volner szemét pedig az szúrja leginkább, hogy az új „sáp” bizonyosan „visszaveti a vállalati hitelezést”, következésképpen „zuhanni fog a gazdasági növekedés esélye”, valamint „garantált, hogy az új adót áthárítják az emberekre”.
Volner és Józsa is állítja: „Jelentősen nőnek a családok terhei.”
Ezt akár a falvédőre is kiírhatjuk.
