Soha nem volt ilyen magas a migrációt tervezők aránya. 2012 elején a felnőtt lakosság 13 százaléka tervezte, hogy néhány hétre vagy hónapra, 16 százaléka, hogy pár évre külföldre menne dolgozni. Ami ennél is riasztóbb adat, hogy a felnőtt magyar lakosság, vagyis majd 8 millió választópolgár, 7 százaléka kivándorolna. Ez több mint félmillió embert jelent, vagyis mintha Debrecen lakói mind elmennének és mindegyikük vinne magával még két embert.
Az átlagosnál magasabb migrációs hajlandóságú társadalmi csoportok – Forrás: Tárki
Minden második fiatal megy
Itthagyni családot, barátokat és egy teljesen új világba csöppenni nem annyira egyszerű. Fiatalként azonban sokkal könnyebb beilleszkedni. A migrációs tervet fontolgató társadalmi csoportok közül minden második 30 év alatti magyar felnőtt, azaz a 18-29 évesek közel fele tervezi, hogy külföldre költözik. A legtöbben a szomszédos Ausztriába, Németországba és az Egyesült Királyságba távoznának. Korábban írtunk Gáborról, aki vállalkozóként ment ki Hamburgba. Azt mondja, hogy a vállalkozói kultúrából lett elege elsősorban, nem anyagi okok vezérelték a kivándorlásra. „Mindenki mindenkinek a cimborája, és az ország 2012-ben is még a Rokonok c. könyv alapján működik. A politikai elit ellehetetleníti az emberek életét, nem csak a mostani, a korábbiak is, pillanatnyi problémákkal foglalkoznak, amikor a mélyben iszonyatosan nehéz problémák gyűrűznek tovább.” Gábornak abból volt elege, hogy „élhetsz akármilyen jól Magyarországon, akkor sem tudod kizárni azt a szenvedést és rossz közhangulatot, ami az országra jellemző”. Már beindította saját cégét. „Otthon is megvoltak az üzletfeleim. Nagy multiknak csináltunk néhány kollégával egy kis cégben internetes munkákat. Ezek a cégek itt is megvannak. Csak itt az állam hagyja élni az embereket, és emiatt hatalmas nyugalom van mindenkin.” Nem tervezi a hazautat és minden ismerősét győzködi, hogy hozzá hasonlóan, lépjen le.
Mivel már nem érdemes itt élni
Ahogyan megírtuk, Szeremley Huba cége, az Első Magyar Borház Kft. Kislődön nyert. 22 hektár legelőt, 69 hektár szántót bérelhet húsz évig. A 28. leggazdagabbnak besorolt magyar mégis vesztesnek érzi magát. A Blikknek viccnek nevezte az egész földpályáztatást. „Olyanok nyertek itt a környéken, akik köszönő viszonyban sincsenek a földdel.” Az ő sikeres pályázata is viszonylagos. Az eddigi 500-600 hektár helyett kapott 91-et, a többit, ahol eddig gazdálkodott, mások nyerték. Van 150 szürke marhája, több száz mangalicája, de a szigorú előírások miatt marhái nagy részét elvesztheti. Egy marhára ugyanis egy hektár legelőnek kell jutnia. Szeremley Huba nem akarja levágni őket, inkább elhajtja őket az országból, és megy velük ő is, „mivel már nem érdemes itt élni”. Azt mondta: csaknem ötszáz hektárt vesztett el úgy, hogy érdemtelenek kapták a földeket, nem a parasztok.
Nem csak a gazdagok
Gusztáv egy ideje az Egyesült Államokban él. „Otthon sajnos semmilyen munkát nem kaptam, ahol legalább a szakmunkás minimálbérét megkaptam volna. Egy ismerőssel beszeltem, ő mondta, gyere ki, próbáld ki milyen jó!” Gusztáv az építőiparban dolgozik. „Csak arra tudok buzdítani mindenkit, még a középkorúakat is, hogy lépjenek, amíg lehet, mert itt meg lehet élni. Persze dolgozni is kell, de hagyják élni az embert. Hogy halálra dolgozza magát az ember azért, hogy a számlákat kifizesse hó végére, az nem élet.” Egyre több magyarral találkozik. “A barátom azt kérdezte, amikor kijöttem, hogy laknak-e még Borsodban? Annyian jönnek ide” – mondja.
Színészből ápolónő
Kati most készül Hollandiába. Eredetileg miskolci szinkronszínészként dolgozott az utóbbi időben, de játszott már a Vígszínházban is. „30 évesek vagyunk a párommal. Gyereket szeretnénk és normális életet.” Egy hollandiai cég álláshirdetésére jelentkezett. Ápolónő lesz. „Olyan volt a felvételi elbeszélgetés, mintha a szüleimmel beszélgettem volna. Az érdekelte őket a legjobban, hogy mi a hobbim. Mit szeretnék a munka mellett csinálni, hogy feltöltődjek. Megdöbbentő különbség.” Kati azt is meséli, hogy a cég HR-esei azon lepődtek meg, hogy így 30 körül miért nincs még gyerekük. „De nem azt szerették volna tudni, hogy mikor szülök, mert akkor fel sem vesznek! Teljesen máshogyan gondolkodnak.” És ez a gondolkodás, ami elcsábítja a fiatal párt. Kata pasija válogatott kerékpáros volt, most sportmenedzser és biztosítással foglalkozik – kényszerből.
Kata azt mondja, persze, hogy inkább színész maradna Magyarországon, ha lehetne. De nem lehet. És nem csak a pénz miatt. „Megkérdezték a hollandok, hogy miért megyünk. Azt mondtam, hogy a nyugalom és a biztonság miatt. Ne kelljen attól tartanom, hogy a politika beleszól az életembe. Most szálltam le a 76-os troliról. Egy fiatal férfi egy idősebb hölgyet zsidózott. Én ezt nem akarom. Amikor döntöttünk, akkor gondolkodtam, hogy mi lesz a barátaimmal. De rájöttem, hogy minden ismerősöm megy. Mindenki.”
Bárhol jobb
Viki és Laci kalandosabb helyet választott magának. Igaz, India is toleráns, sokszínű ország, mégsem jellemző, hogy európai fiatalok célországnak tekintik. Ők egy éve mégis ide költöztek. „Magyarországon több mint 10 évig saját cégünk színeiben szép sikereket értünk el nem csupán otthon, hanem Kelet-Közép-Európában is. Abban a szektorban is, mint mindenhol, mindig is volt korrupció, de ahogyan a válság beütött és a megrendelőink piaca összezsugorodott sajnos egyre többször akadtunk meg azok miatt, akik nem tisztességesen végzik a dolgukat. Történt egyszer csak egy incidens, amikor a már megnyert tendert újra kiírta egy partnerünk és a férjemnek ezért még külföldre is kellett utaznia egy gerincműtét után pár héttel, pedig már tudták, hogy kié lesz a meló. Na, akkor döntöttünk úgy, hogy ebben nem óhajtunk tovább részt venni.”
Forrás: indiapass.blog.hu
Az oviban 3 nyelven tanulnak
Egy dél-indiai városkában telepedtek le. A mindennapjaikról blogot vezetnek. Alapvetően utaztatással és túraszervezéssel foglalkoznak. Amikor elmentek, a kislányuk ötéves volt. Viki azt mondja, hogy az induláskor voltak félelmei, mi lesz a kislánnyal Indiában. Mára kiderült, hogy feleslegesen. „Az ő szempontjából az a csodálatos, hogy a gyerekeknek még nincsenek berögzült elvárásaik. Nagyon élvezi a természetet, a tengert, a tücsköt-bogarat-kukacot-gekkót, csomó barátja van. Kerala állam, ahol élünk Ázsia-szerte az elsők között van mind oktatás, mind egészségügy szempontjából. Az oviban 3 nyelvet tanulnak (angol, malayalam, hindi) már a 2,5 évesek is. A lányom most nagycsoportos. Eddig 8 tankönyvet hozott haza beköttetni és még várunk Delhiből párat. Az év végére olvasni fog legalább két nyelven.”Azt mondják, hogy rendszeresen keresik őket indiai munkavállalással kapcsolatban ismeretlenek. Amikor az itthon maradt barátaikról kérdezünk, akkor pedig az a válasz, hogy: „Szinte minden barátunk vagy már elment, vagy tervezi.”
A statisztika
A migrációs potenciál iránya a tervezett migráció időtávja szerint – Forrás: Tárki
A 90-es évek közepén a magyarok alig egy százaléka tervezte a kivándorlást. Ez a szám tíz év alatt háromszorozódott meg, és 2010-ben ugrott meg a mostani óriási számra. A rövid és hosszú távú munkavállalási tervekkel is hasonló a helyzet. 1993-ban még csak a felnőttek három százaléka tervezte a hosszabb munkavállalást az országhatáron kívül, és ez a szám kúszott fel hirtelen 16 százalékra. Ez majdnem félbudapestnyi magyar.
