Kövér László honlapján van egy „Ami a szívemen” című rovat. Ebben azt találja kijelenteni, amint azt idézi is Lattman Tamás cikkében, hogy „Az eltökéltségen, a határozottságon semmit se változtassunk, egy jottányit se engedjünk, de ezzel párhuzamosan fokozott óvatosságra, alázatra és bizalmatlanságra inteném magunkat”.
„Úgy vélem, senki sem vádolhatja a házelnököt azzal, hogy ne tenne eleget a saját maga által kitűzött céloknak: az eltökéltség és a határozottság kikezdhetetlennek tűnik, és minden jel szerint a bizalmatlansággal sem áll hadilábon. A fokozott óvatosságon és alázaton még dolgozni kell ugyan, de legyünk őszinték, egy öt elemből álló komplex célrendszerből háromnak a megvalósítása mindenképpen komoly és dicséretes teljesítménynek számít.”
És a szerző e felvezető után milyen példát is találhat legelébb: „Az államok közötti kapcsolatok egyik alapelve a más államok belügyeibe való beavatkozás tilalma.” Ez az a szabály, amelyre a Fidesz sohasem volt tekintettel. Mint látható: „…míg a Kárpát-medencében a hazai politikum és a közvélemény részt akar venni az emberöltőkkel ezelőtt, jórészt politikai motivációkkal meghúzott, mesterséges államhatárokon túl rekedt magyarság ügyeiben, addig az adott területen szuverenitást gyakorló államokon belül óhatatlanul aggodalmakat keltenek az ilyen irányú törekvések.”
De ami ennél is aggasztóbb: „…a román, szlovák vagy szerb politikai erők számára az ilyen, kívülről befolyásolt magyar-magyar versengések, illetve az ezeket élező hazai cselekmények már rövid távon is előnyösek…, mert a helyi politikai kommunikációs terepen továbbra is nyitva lehet tartani a „magyar” kérdést…” Lattman itt arra emlékeztet, hogyan is hatott a 2002-es választásokra az „az Orbán–Năstase-paktum, amely jó eséllyel az egyik legnagyobb kommunikációs melléfogásként vonul be a magyar politikatörténetbe, és amelyre válaszolva az akkori ellenzék a „22 millió román” felemlegetésével teljes kommunikációs győzelmet arathatott”.
Ez a hatás pedig nem tesz jót a helyi magyar érdekeknek: „Mindez azt jelenti, hogy nemcsak a legnagyobb lehetséges cél, az autonómia nem lesz elérhető az érintett államok ellenállása miatt, de a helyi magyarság érdekképviselete is lényegesen megnehezül…”
A másik, matematikai hatás: „A Budapestről esetlegesen érkező ingerek miatt kompromisszumra nem hajlandó, egymással huzakodó helyi magyar politikai erők megosztják …a véges szavazatmennyiséget. Ez a tényező halálos elegyet alkothat a fent említett hatással, a „magyar kártya” kijátszásával elérhető mozgósítási képességgel.”
Amire jó példa 2010 júniusában a szlovák parlamenti választás: „…a Magyar Koalíció Pártja 4,33 százalékos eredményével nem érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt”, pedig a közvélemény-kutatási adatok alapján úgy tűnt, erre megvan a lehetősége. „A küszöböt végül pár század százalékkal átlépve ugyanekkor be tudott csúszni a szlovák törvényhozásba Ján Slota szélsőségesen magyarellenes Szlovák Nemzeti Pártja, mely a választás előtti utolsó hónapban több mint másfél százalékot javított támogatottságán, ezzel vergődve ki a politikai sírból.”
Slotáék mindezt a májusba elfogadott kettős állampolgárságról szóló törvénynek köszönhetik. És pluszban: „…ekkor, a választási kampány hevében született a magyar törvényre „reagáló” szlovák törvény, amely a szlovák alkotmányt sértő módon a mai napig kezelhetetlen jogi szörnyszülöttként fosztja meg szlovák állampolgárságuktól mindazokat, akik más állampolgárságot szereznek.”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
