„Eltelt két év a legutóbbi választások óta, de még most is készületlenül érnek egyes kormányzati elgondolások. Bevallom, az állami pártfinanszírozást átmenetileg felfüggesztő vagy a választójog gyakorlását előzetes regisztrációhoz kötő szabályok bevezetésének lehetősége meglepett, noha közismert, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét ma már leginkább makrogazdasági adatok alakíthatják, a bírósági ítéletek végrehajtását – pontosabban végre nem hajtását – pedig akár az irányadó jogszabály utólagos módosítása is elősegítheti” – írja Gadó.
És sorolni kezdi a módosítgatások sorozatait, amelyek aligha a jogi egyszerűsítést szolgálták, kezdve a termőföldről szólóaktól, az állampolgársági törvényig vagy az Országgyűlésról szólóig, amivel a DK-t partvonalon kívülre tették. „Valójában az ezeket a törvényeket megszavazó politikusok éppúgy a demokratikus jogállam tekintélyvesztésén bátorodtak fel, mint azok, akik a deregulációs törvény előkészítésén munkálkodtak.” Az ötleteknek és önös érdekeknek kiszolgáltatott jogrenddel visszaélve a parlamenti többség azoknak az alapítványoknak az „államosítását” tette lehetővé, amelyek alapításában, finanszírozásában magántulajdonban lévő szervezetek is közreműködtek. Az ürügy az alapítványi cél úgymond „hatékonyabb” ellátása érdekében, hogy az alapítvány helyett költségvetési szerv vagy állami nonprofit társaság járjon el és rendelkezzen a megszüntetett alapítvány vagyonával.
„A törvénymódosítás – az előzőekben ismertetett „álderegulációs” esetekhez hasonlóan – azt a pragmatikus feltevést választhatta kiindulópontjául, hogy „jog az, amit az arra alkotmányosan kijelölt testület az előírt eljárási rendben elfogad és kihirdet”. Mivel a törvény az érintett magánszervezeteknek nem biztosított jogorvoslati lehetőségét, vitának sem volt helye: a rendszerváltás szimbólumává vált alapítványi irányítású intézmények (így iskolák) felkészülhettek kényszerű bevonulásukra a kormányzati fennhatóság alá. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a törvényhozó a kérdésről nem az Alaptörvényben rendelkezett, így esély nyílt arra, hogy az eljárás részesévé váló bíróságok az Alkotmánybíróságtól kérjék a törvényi előírás Alaptörvény-ellenességének megállapítását.”
Szerencse? A testület május 14-én kihirdetett ítéletében különösebb teketória nélkül megsemmisítette a törvény kifogásolt mondatát. A jogorvoslati jog semmibevételére, valamint a hatályos polgári törvénykönyvben rögzített „magánjogi jogalanyokat” megillető egyenjogúságra hivatkozva. Mert polgári jogi kapcsolatokban eljáró államot együttműködési kötelezettség terheli. Vagyis hogy az állam politikai-közjogi helyzetével akkor sem élhet vissza, amikor a számára fontos döntések törvényi feltételeit fogalmazza, nem tehet úgy, mintha rajta kívül nem volna más fél a világon.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
