Csellel próbálja rendszabályozni a helyi médiát a nagykőrösi önkormányzat. Csütörtöki ülésükön fogadnának el egy rendeletet, mely kőbe vésné, hogy nyilvános ülésekről csak előzetes bejelentés után lehet felvételt készíteni. Sőt. Azt is kimondanák, hogy a napirendi pontokról csak akkor lehet videóban vagy hangban beszámolni, ha azt teljes terjedelmében nyilvánosságra hozzák.
Ez – legalábbis a rendeletterv első olvasata alapján – azt jelenti, hogy ha egy napirendi pont félórás, akkor arról csak úgy lehet videóval, hanggal beszámolni, ha a félórás videó- vagy hanganyagot teljes terjedelmében leadja a bizonyos médium.
A sajtószabadság korlátozása
Indokolatlan, életszerűtlen, aránytalan – ezt mondja a médiajogász a nagykőrösi önkormányzat tervezetéről. Polyák Gábor szerint ily módon belenyúlni a véleménynyilvánítás rendszerébe vagy a médiavilág teljes félreértését, vagy a médiával szembeni teljes bizalmatlanságot feltételezi. A vélemény- és sajtószabadság, mint alapvető emberi jog egyébként is kizárólag törvényben szabályozható. De az talán a kisebbik baj: a nagykőrösi rendeletterv ugyanis a sajtószabadság korlátozása, mert gyakorlatilag kizárja a nyilvánosságot, hisz’ az egy televíziótól sem várható el, hogy egy hosszadalmas, akár órákig tartó napirendi vitát teljes egészében leadjon.
A médiaszabadság korlátozása azonban nem csak önkormányzati szintű. Az Országgyűlés üléseiről évek óta kizárólag egy zártláncú kamerarendszer felvételeivel közölhető tudósítás, és az elmúlt időszakban számos további szigorítás nehezítette meg a parlamenti tudósítók munkáját – emlékeztet Polyák. Tavaly például a fotósokat felzavarták az ülésterem karzatára, de olyan is volt, hogy egy-két újság dolgozóját egyszerűen kitiltották a Parlamentből.
Vidéken jellemző
Nagykőrös nincs egyedül – nem csak itt van ugyanis olyan városvezetés, amely abban szeretne akadályozni egy sajtóterméket, hogy az szabadon tájékoztassa a lakosságot. Igaz, ezek az akadályok nem minden esetben jogi szabályozások.
Az általában nehéz anyagi helyzetben lévő helyi médiumokat pénzzel könnyű sakkban tartani: a városvezetők a hirdetők irányításával egyes lapokat kedvezőtlen anyagi helyzetbe hozhatnak, és ezzel azok fennmaradását is veszélyeztetik. A pénz mellett pedig ott vannak az esetleges személyi cseréket megpendítő egzisztenciális fenyegetések (főleg az önkormányzati fenntartású médiumoknál). Ezek egy idő után azt eredményezik, hogy a nem-sz*runk-abba-a-tenyérbe-mely-a-kenyeret-adja gondolat jegyében megvalósul a helyi médium „belső szabályozása”. Ez természetesen nem új keletű: nem az elmúlt kettő és nem is az elmúlt nyolc év hozta.
„Ez nem sajtótermék”
Vannak persze kirívó esetek, ahol nem talált be a fenyegetés-bomba, így más módszerekkel próbálják kijátszani a kellemetlenkedő sajtóterméket. A Vagy.hu egy debreceni internetes újság. Főszerkesztője, Porcsin Zsolt megkeresésünkre elmondta, számukra sem ismeretlen a városvezetés önkényes médiaszabályozása. A Kósa Lajos városában működő portál szerint az önkormányzatnál különböző okokra hivatkozva folyamatosan akadályozzák a munkájukat: nem nyilatkoznak nekik és rendezvényeikre nem kapnak meghívót. Az elmúlt évben fotóriporterüket is kitiltották egy városi eseményről, annak ellenére, hogy munkatársuk előzetes jelentkezését elfogadták arra. A riportert a polgármesteri hivatal munkatársa tartóztatta fel, aki azzal indokolta a lépést, hogy a Vagy.hu-t nem tartják sajtóterméknek, mivel az nem szerepel a Médiahatóság nyilvántartásában.
A nagykőrösi rendelettervről megkérdeztük a helyi városházát is, de egyelőre nem kaptunk választ a kérdéseinkre.
