Az 1956-ban született korosztály nem tudja megmondani, hányast kapott matekból vagy magyarból az érettségin, ugyanis bizonyítványukból hiányzik az érdemjegy. Papírjuk persze van a vizsgáról, de abban csak az áll, hogy a diák megfelelt, esetleg jól megfelelt vagy nem felelt meg. E különleges évfolyam mind a mai napig kisebb bonyodalmat okoz a felvételi eljárásban, ugyanis ki kellett dolgozni, hogy mit ér a mai pontrendszerben a jól, és a csak simán megfelelt. (Előbbi középszint 100 százaléknak, utóbb középszint 79 százaléknak számítandó be.)
Más szempontból is szerencsésnek mondhatók a ma 56 évesek. Az akkori hatalom a gyerekeket túlterheltnek gondolta, akiknek túl sok tananyagot kell elsajátítani, ezért kettőre csökkentette a kötelező vizsgatárgyak számát: magyarra és írásbeli matematikára. Így aztán például történelemből vagy más tárgyakból még „megfelelt” értékelésük sincs.
Jól megfelelt, megfelelt, nem felet meg
Fotók: Kummer János
Az 1974-ben érettségizetteknél csak a Tanácsköztársaság idején maturálók „jártak jobban”: akkor ugyanis a Közoktatási Népbiztosság a „30. K. N. sz.” rendeletével 1919. május 12-én egyszerűen eltörölte az érettségit az osztályozással, a hittanoktatással, a latin- és a görögnyelvórákkal együtt. (A középiskolát ekkor végzett diákokra már nem dolgozták ki a mai rendszerre való átváltás paramétereit, kevéssé valószínű, hogy több mint 110 évesen még valaki felvételizni szeretne.)
| A 2012-es érettségi megoldásai a HIR24-en! |
| Lapunkban minden nap 13 órától olvashatók az aznapi középszintű érettségi tesztek megoldásai! |
Első korszerűsítés
1979-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium „Az érettségi és az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgák korszerűsítésének tervei” címmel rakta le az új vizsgareform alapjait. Újra öt kötelező vizsgatárgyat írt elő, kialakította a közös felvételi írásbeli vizsgák rendszerét, továbbá a felvételi pontszámstruktúrát (60 középiskolai, hozott és 60 felvételi, szerezhető pont), a tantárgyközpontú felvételi vizsgát, és újra bevezette a kötelező történelemérettségit.
Ez a rendszer (és felfogás) gyakorlatilag egészen 2005-ig, a kétszintű (és a kompetenciákat jobban vizsgáló) érettségi bevezetéséig „tartotta magát”.
Második korszerűsítés
A kétszintű érettségiről szóló első döntés még 1996-ban született. 2003-ban és 2004-ben próbavizsgákat tartottak, 2005-től pedig egységesen bevezették a középfokú tanulmányokat lezáró középszintű és emelt szintű érettségi vizsgát. Az első évben leginkább a botrányoktól (idő előtt kikerültek a tételek, ezzel majdnem meg is bukott az akkori miniszter, Magyar Bálint) volt hangos a sajtó, noha gyökeresen átalakult a rendszer (a tananyagközpontú felfogás helyett a tudás felhasználására helyeződött a hangsúly).
50 százalék helyett 20
Ugyan az eredeti elképzelés – miszerint az emelt szint lenne a felvételi, a középszint pedig csak a középiskola lezárása – nem valósult meg, hiszen a felsőoktatás elfogadja a középszintű bizonyítványt is, mégis alapjaiban változtatta meg a rendszert a 2005-ös változás. Olyan országosan egységes szisztémát alakított ki, amely a különböző iskolatípusokban tanulók teljesítményét összemérhetővé teszi, egyszersmind kiváltja a továbbtanuláshoz szükséges korábbi felvételit.
Harmadik korszerűsítés
Hoffmann Rózsa jelenlegi oktatási államtitkár nem kívánja radikálisan átalakítani a kétszintű érettségi rendszerét, de már beiktatása óta hangoztatja, hogy meg fogják szigorítani a vizsga követelményeit. 2010 augusztusában tarthatatlannak nevezte lapunknak, hogy “míg Európában mindenütt 50 százalék körül van az elégséges szint, nálunk ez 20 százalék. Ez egy képmutató, a társadalmat, a diákokat becsapó rendszer, amelyben csak azért húzták meg ilyen alacsonyan a határokat, hogy biztosítsák a szakmai tiltakozás ellenében bevezetett kétszintű érettségi sikerességét. Igen, keményebb munka vár a diákokra és a tanárokra. De így volt ez egy jó évtizeddel és évszázadokkal ezelőtt is. Ezért tudott emelkedni az ország, és ez így lesz most is”.
Nemrég jelent meg az érettségiről szóló új jogszabály tervezete. Ez amellett, hogy a vizsgarendszer – valóban régen aktuális – racionalizálását célozza, többek között a vizsgatárgyak számának csökkentésével, az előrehozott vizsgák lehetőségének szűkítésével megemelné a kettes (de csak a kettes) eléréséhez szükséges minimumszintet 20-ról 25 százalékra. (Erről bővebben itt olvashat.)
Előzmények
Magyarországon 1851-ben jelent meg az a rendelet, amely bevezeti a gimnáziumi érettségit írásban „anyai vagy oktatási nyelvből” és latinból, szóbelin ugyanezen tárgyak mellett hittanból, egy másik nyelvből, görögből, földrajz és történelemből, valamint természettanból. Akkoriban a konkrét érettségi tételeket az iskolák igazgatói terjesztették fel az érettségi elnököknek, akiknek azt el kellett fogadniuk. Minden iskolában tehát más-más tételeket kaptak a tanulók.
1884-ben jelent meg az első magyarországi önálló Érettségi Vizsgálati Utasítás, amely szabályozta a gimnáziumok és reáliskolák érettségi rendjét. Ez minden iskolatípusra (gimnázium, reáliskola) egységesen öt szóbeli érettségi tantárgyat határozott meg: magyar, latin, magyar történelem, matematika, fizika. Reáliskolákban a latin helyett németből kellett szóbelizni. Négyfokozatú rendszert alkalmaztak: jeles, jó, elégséges, elégtelen. 1895-ig csak a fiúk érettségizhettek, de ekkor királyi rendelet jelent meg arról, hogy nők is felvehetők az egyetemek bölcsészeti és orvosi karára, valamint gyógyszerészeti tanfolyamaira. Ehhez persze az kellett, hogy a lányok is maturálhassanak. Az érettségi rendszeren ezután már csak kisebb módosításokat hajtottak végre az évszázad első felében.
Hétfőn magyar!
1948-ban bevezették a szakérettségis tanfolyamokat, amelyek 1955-ig folyamatosan működtek. Ez kezdetben egyéves, majd 1951-től kétéves bentlakásos tanfolyam volt olyan középiskolát nem végzett munkás- és parasztfiatalok számára, akik itt két év alatt elsajátították a középiskolai anyagot, majd érettségi vizsgát tettek. Szakérettségivel azután főiskolai vagy egyetemi szakon folytathatták tanulmányaikat. A hét év alatt mintegy 15–20 ezer munkás- és parasztszármazású fiatalt, illetve felnőttet juttatott be a felsőoktatási intézményekbe a kormány. (Az érettségi ilyen időleges formája a középiskolázás szempontjából hátrányos helyzetű társadalmi rétegek gyorsított ütemű szakmai és kulturális felzárkóztatását szolgálta, egy, a rendszernek elkötelezett értelmiség kialakítását, azaz direkt politikai célokat.)
Központosítás, kétszintűség
Az ötvenes években gyökeres változás következett be a rendszerben. 1949-ben központosították az érettségi tételeket, 1952-ben pedig bevezették az egyetemi felvételi vizsgát, amelynek eredményeképp az érettségi egyre inkább csak a középiskolai tanulmányok záróvizsgájává vált. Ezzel az évek során egyre jelentéktelenebbé és formálisabbá vált, ugyanis a felvételi vizsga jelentette a továbbhaladás próbakövét. Ez így volt a már említett 1979-es reform után is.
A 2005-ös reform radikálisan változtatta meg ezt a helyzetet, eltörölte a felvételit, azóta elvileg kizárólag a középiskolás jegyek és az érettségi eredmények határozzák meg a felvételi esélyeket. Az új felsőoktatási törvény ebben némileg némi visszarendeződést mutat, bizonyos feltételekkel újra engedélyezi az egyetemeknek a szóbeli felvételi vizsgákat.
Május 7-én a magyar nyelv és irodalom tesztekkel indul a tavaszi érettségi szezon (Ugyan pénteken már nemzetiségi nyelvekkel megkezdődött, de az mindössze néhány száz diákot érint). Idén összesen több mint 137 ezer diák ad számot tudásáról emelt és középszinten, 181 tárgyból lesz középszintű és 65 tárgyból emelt szintű érettségi vizsga.
