Belföld

Atomtengeralattjárót keresett, a Titanic-ot találta meg

Bihari Ádám
Bihari Ádám

2012. 04. 13. 18:00

Tényleg elveszett atomtengeralattjárót keresett eredetileg a Titanic-ot felfedező Robert Ballard? Felszínre lehetne hozni a hajót? A szovjetek már korábban tudták hol a roncs? Interjú.

Április 15-én lesz éppen 100 éve, hogy a korszak legnagyobb ember alkotta mozgó gépezete eltűnt az Atlanti-óceán jeges hullámai között. A Titanic, a világháborúk előtti birodalmi aranykor technikai csúcsa ahelyett, hogy ma egy csendes kikötő legmenőbb luxuséttermeként tengetné jól megérdemelt nyugdíjas éveit, 1500 ember sírhelyeként szolgál 4 kilométeres mélységben, örök sötétségben.

A katasztrófa bekövetkeztekor hallható fülsüketítő robajt és a több ezer ember segélykiáltásait követő évszázados sötéség és csönd 1985-ben tört meg először, mikor Robert D. Ballard és csapata felfedezte a roncsot és elkészítette az egykori óriásról a tragédia óta az első képeket.

titanic (titanic)
Forrás: natgeotv.com

A Titanic a mai napig tartogat meglepetéseket. Bár a hajó kincseninek felszínre hozatala az UNESCO kulturális örökséggé nyilvánítása után vélhetően befejeződik, az expedíciók nem állnak le. James Cameron, a hajó történetéről készített 11 Oscar-díjas film rendezője számos alkalommal merült már a roncshoz és teljes megszállottsággal kutatja a legapróbb részleteket is. Júliusban azonban az első magyar kutatócsoport is megpillanthatja a 100 év tengermélyi enyészet után is megkapó monumentális roncsot.

Dr. Elter Tamás tengerkutatási szakíró, főszerkesztő, a The Explorer Society expedíciós alelnöke és Dr. Palkó Zsolt szakíró, a szervezet elnöke regisztrált hellyel rendelkezik a centenáriumi nemzetközi expedícióra. A merülési tervet azonban csak akkor tudják végrehajtani, ha a vállalkozásukhoz összejön a szponzoráció, ez viszont jelenleg erősen kérdéses.

Elter Tamás a Hír24-nek azonban számos kulisszatitkot felfedett a roncs jelenlegi és jövőbeni sorsát, valamint a tervben lévő kutatások célját illetően.

Robert Ballard tényleg elveszett amerikai atomtengeralattjárók után kutatott, mikor rátalált a Titanic roncsaira?

Valóban igaz, hogy a Woods Hole Oceanographic Institute elsüllyedt amerikai atom-tengeralattjárók, (köztük az USS Scorpion) felkutatására kapott megbízást még 1982-ben az Egyesült Államok Haditengerészetétől. Ballard az Intézeten belül a minél hatékonyabb mélytengeri roboteszközök, illetve merülő eszközök kifejlesztésén dolgozó csoport munkatársa volt. Ballard még gyermekkorában elhatározta, hogy megtalálja a Titanicot. A haditengerészet megbízása kapóra jött ehhez a projekthez. Ballard megállapodott velük, hogy az alapkutatásokon kívül támogatják a Titanic felkutatására tett törekvéseket is. Így kezdődött az ő Titanic vállalkozása, amelynek eredményeként végül meg is találta a roncsot.

Miért nem találták meg a roncsot 73 éven keresztül, mikortól állt rendelkezésre az ehhez szükséges technológia?

Elvileg már a II. világháború idején rendelkezésre álltak azok az eszközök, – így többek között a tengeralattjárók felderítésére kifejlesztett ultrahangos szonár -, amelyek elviekben lehetővé tették a nagy mélységben nyugvó hajóroncsok, köztük a Titanic megkeresését. Az 1950-es években hadrendbe állított szovjet és amerikai atom-tengeralattjárók az óceánok mélyén nyugvó nagytestű fémhajók roncsait – a radaranomáliák miatt -, navigációs pontokként használták. E navigációs pontok  azonban egészen az 1980-as évekig, a műholdas navigáció kifejlesztéséig, szigorú katonai titkot képeztek. Egészen biztos, hogy mind a szovjet, mind pedig az amerikai haditengerészet már a roncs 1985 szeptember elsején történt hivatalos felfedezése előtt ismerte a Titanic helyzetét. A műholdas navigáció kifejlesztésével azonban a haditengerészetek számára érdektelenné váltak ezek a korábban titkos adatok.

Már 1914-ben és azóta is több alkalommal felmerült a roncs felszínre hozatalának gondolata. Milyen technikai akadályai lennének akár a nagyobb roncsdarabok felszállításának? Hogyan hozták fel a kisebb tárgyakat?

A roncs felszínre hozatalának nincs semmiféle reális, technikailag kivitelezhető lehetősége. A roncs felfedezése előtt valóban születtek elképzelések arról, hogyan lehetne felszínre emelni a Titanicot – így többek között egy magyar mérnök, Szászkő Tibor is kidolgozott erre egy technológiát -, mivel mindenki azt feltételezte, hogy a hajó egy darabban süllyedt el. Azonban amikor 1985. szeptember 1-én Robert D. Ballard és Jean Louis Michel felfedezték a roncsot, bebizonyosodott, hogy a Titanic elsüllyedésekor kettétört. Ekkora mélységből egy ennyire széttört hajót lehetetlen a felszínre emelni.



Interjú Robert Ballarddal, röviddel a Titanic megtalálása után 1985-ben

A legnagyobb roncsdarab, amelyet 1992-ben emeltek a felszínre keserves munkával, egy kajütablakot is magába foglaló kb. 2,5-3 méter magas törzslemez darab. A felszínre hozatal – technikai kivitelezhetetlensége ellenére – kegyeleti okokból sem lenne támogatható. Ez év nyarán az UNESCO nagy valószínűséggel világörökségi emlékké és védetté nyilvánítja a roncsot, így a továbbiakban onnan semmit sem lehet majd felhozni. Ezt már régóta szorgalmazta egyébként a roncsot felfedező tengerkutató, Robert Ballard is. Az RMS Titanic Inc. vállalkozás, – amely 1994-ben egy bírósági ítélet nyomán megszerezte a a leletek kizárólagos felhozatali jogát – az 1990-es években, a roncs két nagy szekciója közötti ún. törmeléksávból számos kisebb, a hajóból kiszóródó tárgyat hozott a felszínre, amelyet részben értékesítettek, nagyobb részt pedig ebből hozták létre a Titanic Múzeumot. Ezeket a tárgyakat a mélytengeri merülőeszköz manipulátor karjai segítségével fogták meg és emelték a felszínre. Tudni kell azonban, hogy a fogókarok legfeljebb kb. 50 kilogrammos tömegű tárgyak felhozatalára alkalmasak csupán.

Miért volt a Titanic korának legfejlettebb emberi kéz alkotta műve? Mik voltak a korabeli high-tech tulajdonságai?

A Titanic 1911. május 31-én történt vízrebocsátásakor a világ legnagyobb hajója volt, 269 méteres hosszával, kilenc emelet magasságával és 53.310 bruttóregiszter tonna szerkezeti vízkiszorításával. A főkonstruktőr, Thomas Andrews a kor valamennyi élenjáró hajóépítési újítását felhasználta az óceánjáró megépítése során. A Titanic kapott először megerősített, dupla hajófeneket. Élenjáró újítás volt a 16 vízzáró rekeszkamra rendszere is, amelyet a kapitányi hídról elektromos vezérléssel, egyetlen gombnyomásra és egyszerre lehetett lezárni.

A hírközlő rendszere is a legkorszerűbbek közé tartozott, a vezeték nélküli szikratávíróval. Az utasok kényelmét elektromos liftek, uszoda, törökfürdő, squash pálya, könyvtár, és fényűző szalonok, éttermek biztosították. Még a harmadosztályú utasok elhelyezése is magas színvonalú volt, más korabeli óceánjárókéhoz képest. A hajót hatalmas mérete, és az előzőekben felsorolt biztonsági berendezései miatt elsüllyeszthetetlennek tartották. A sors fintora, hogy a jéghegy sarkantyúja hat rekeszkamra falát szakította fel. Öt vízzel elárasztott rekesszel még megmenekülhetett volna a hajó.

(Miért olyan veszélyes lemerülni a Titanic-hoz, hogyan sérült meg a hajó a süllyedés közben, mi a legkülönlegesebb eddig felszínhrehozott tárgy? Az interjú következő része szombaton jelenik meg az FN24-en)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.