Karácsonyra készülve sokat beszélünk a szeretetről, a családi boldogságról és a megbocsátásról is. Ilyenkor gyakrabban gondolunk az elesettekre, az otthontalanokra, és valljuk be: még azok iránt is nagyobb a szánalom, akiket a törvény erejével tiltottak el a békés karácsonyozástól. De vajon érdemel-e szánalmat az, aki embereket ölt, és több család életét nyomorította meg gaztettével?
Erre a kérdésre egészen biztosan más válasz születik a déli határ menti kisvárosban Tompán, mint Szegeden, a félelmetes hírű Csillag börtönben. Hogy miért ezt a két települést említem? Mert idén a Dél-alföldön a legszigorúbb bírói döntés a „tompai mészárosként” emlegetett Szűcs István ügyében született. A többszörös gyilkost szeptember 22-én ítélte jogerősen életfogytiglani fegyházbüntetésre a Szegedi Ítélőtábla – nyereségvágyból, aljas célból, különös kegyetlenséggel, több emberen, köztük védekezésre képtelen áldozattal szemben elkövetett emberölés és jármű önkényes elvételének bűntettéért. Akkor hangzott el: vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, vagyis Szűcs élete végéig már csak börtönben lát karácsonyfát.
A gyilkosságok idején 29 éves, nőtlen, gyermektelen Szűcs 2009. március elejétől dolgozott a K. családnál Tompán, a magyar-szerb határ közelében lévő K.-tanyán. A K. család tagjait – az elkövetéskor 65 éves K. Józsefet, annak feleségét, a 62 éves K. Józsefnét, és lányukat, a 41 éves Kl.-né K. Ildikót Szűcs korábban csak látásból-hallomásból ismerte. Ez a család egykor virágtermesztéssel és eladással, majd vendéglátással foglalkozott, tudták róluk a környéken élők, így a vádlott is, hogy tehetősek. A családfő izomsorvadás miatt lebénult, ezután a K. család felhagyott az utóbb vitt vendéglátással is, hiszen a felesége is szívbeteg volt, beépített szívritmus szabályozóval és műbillentyűkkel élt.
Szűcs hétfőtől péntekig reggel 8-tól délután 6 óráig, ősszel 5 óráig dolgozott K.-éknál, nem volt konfliktusa a családdal, fizetését minden héten rendszeresen megkapta, de 2009 nyarán más munkát kezdett keresni, amire szüksége is lett volna. Ugyanis 2009. október végén K. József közölte vele: hamarosan elfogy a munka, és majd csak 2010 tavaszától tudja újra rendszeresen foglalkoztatni.
Szűcs 2009. november 4-én 9-fél 10 körül érkezett a K.-tanyára. Mivel munkáját K.-né kritizálta, Szűcs K.-né után ment, és az istállóban egy feszítővassal agyonverte, majd a lakóépületben a heverőjén fekvő férjjel is végzett, összesen hat ütést mért a férfira. Ezután Szűcs az egész lakást átnézte, összesen 1 millió 435 ezer forint értékű ékszert, 2 millió 860 ezer forintot, 17 ezer 230 eurót szedett össze, és végül 9 millió 70 ezer forint értékkel ment ki a házból.
Már indult haza, amikor meghallotta, hogy K.-ék lánya hazatért. Ekkor Szűcs becsalta az asszonyt az istállóba, ahol felkapta a feszítővasat, öt ütéssel agyonverte az asszonyt, és traktorral hazament. Szűcs áldozatai temetésén – miközben legtöbben Szerbiából a határon át érkező gyilkosokra gyanakodtak – sírva nyilvánított részvétet. Szűcs végül a mobiltelefonos hívások alapján keveredett gyanúba, és az első gyanúsítottkénti kihallgatásán beismerte, hogy ő ölte meg K-ékat és lányukat.
A tompai családirtó nem az egyetlen, aki pár nap múlva első börtönkarácsonyán azon tűnődhet, vajon hány év végi ünnep vár még rá a rácsok között. Az első tényleges életfogytiglanra ítélt Boi Gyula 2000-ben kezdte meg „végtelenített” büntetését, és azóta közel húsz gyilkost ítéltek a magyar bíróságok „örökké tartó börtönkarácsonyra”. Mellettük mintegy kétszáz az olyan, magyar fegyintézetekben őrzött rab, akit szintén életfogytiglanra ítéltek, de legalább harminc-negyven karácsonyt kell „ünnepelniük” a börtönfalak mögött, míg feltételesen szabadulhatnak.
