Mielőtt bárki riadtan felkapná a fejét: „Jaj, most meg a Kárász utcát is felbontják!”, sietve közöljük: szó sincs arról, hogy Szeged sétálóutcájában folytatódna a villamos projekt. Címünk csupán jelzés: azokra az időkre emlékezünk mai „tujatörténeti” írásunkban, készülve a felújított az 1-es vonal átadására, amikor még a Kárászon is járt villamos.
1857. március 1-jétől omnibuszok jártak a Szeged pályaudvar, a városközpont és a fontosabb fogadók között. 1884. július elsején vitte első utasát a lóvasút. Igen, így indult a tömegközlekedés Szegeden. Ám a villamosság bűvöletében élő „szögediek” már az 1800-as évek végén felvetették: „villanyos” kell az akkor már több mint 80 ezer lakost számláló városnak. A Közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben el is készítette a villamosítás tervét, végül 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére.
Az első villamos 1908. október 1-jén indult útjára a Szeged és a Rókusi állomást összekötő vonalon. Ezen a 4311 méter hosszú, kétvágányú szakaszon Rókusról a Kossuth Lajos sugárúton haladt a szerelvény a Széchenyi térig, majd a Kelemen utcáról ráfordult a Kölcsey, innen a Kárász utcára. Elérve a Dugonics teret, majd a Jókai utcán ment tovább a Gizella térre (ma Aradi vértanúk tere), hogy a Boldogasszony sugárút – Galamb utca – Indóház tér útvonalon érje el a Nagyállomást. Kilenc motorkocsi, és az igényekhez igazított számú pótkocsi állt a „szögedi polgárok” rendelkezésére. Aki meg tudta fizetni a nem éppen olcsó viteldíjat, máris száguldhatott úti célja felé az akkor megengedett maximum 20 kilométer/órás sebességgel, amit egyes forgalmasabb szakaszokon 8 kilométer/órában is korlátoztak.
Még ebben az évben sorra nyíltak az újabb vonalak. Így október 31-én megindult a villamos közlekedés a Dugonics tér és a Belvárosi temető között szakaszon. Novemberben adták át a Széchenyi tér és a Gedó mulató közötti, valamint a Dugonics tér és a közvágóhíd közötti szakaszt, és hamarosan indult villamos a Kossuth Lajos sugárút és a Gizella tér között a Tisza Lajos körúton álló piarista gimnáziumig. 1909 július 1-én már Újszegedre is villamosozhattak a szegediek – a Széchenyi térről a ligetbe futottak a villamosok, ahonnan a Vigadót megkerülve tértek vissza Szeged főterére. Később még számos módosítás született, így például volt közvetlen összeköttetés az újszegedi liget (akkor Népkert) és a Belvárosi temető között is.
Most pedig soroljuk fel az I-es vonal legelső megállóit az akkori helyesírás szabályai szerint, az olvasók helytörténeti ismeretére és kutatási kedvére bízva, találják ki, milyen nevekkel helyettesíthetők az egykori megállóhelyek. Vagyis: Szeged-Rókus – Ilona utca – Damjanich utca – Anna és Vasasszentpéter utca között – Feltámadás utca – Nagykörút – Rákóczi tér (Tűzőrség) – Ártézi kút (Ü. V. palota) – Takaréktár utca – Tisza szálló, Aradi utca – Kölcsey utca – Somogy i utca – Jókai utca (Gizella tér 3.) – D. M. K. E. palota – Liliom utca – Bécsi körút – Boldogasszony sugárút 61. – Szeged pályaudvar (végállomás) Ezen a vonalon 1926-ban jelentős módosítás történt: a Kelemen utca – Zrínyi utca – Gizella tér között új vágányt építettek, így elköszönt a villamos a Kölcsey és a Kárász utcától.
Végül néhány érdekesség a szegedi villamosközlekedés múltjából. A város a hatvanas években hét villamos vonallal is büszkélkedhetett, a vonalhálózat hossza elérte a 30 kilométert. Talán már az öregebbek sem emlékeznek, hogy a 1-es vonal a két vasútállomást kötötte össze, a 2-es Petőfi telep és Ságvári telep között járt. A 3-as a Somogyi utcából vezetett a Textilművekig, a 4-es a Széchenyi térről vitt utast Fodor telepre, az 5-ösön a Széchenyi térről Újszegedre utazók ültek. A 6-os a Dugonics tértől az Átrakó pályaudvarig járt (csak szerdán és szombaton, a piaci napokon), a 7-es pedig a Kossuth Lajos sugárúti I-es kórházat kötötte össze a Marx tér mellett elhaladva Kiskundorozsmával. Később számos vonalat megszüntettek. Ezek közül a legnagyobb felzúdulást az újszegedi vonal felszámolása váltotta ki. A „régi” hídon 1969. január 31-én szűnt meg a villamos közlekedés, ami 100 százalékos plusz terhet jelentett az utasoknak, hiszen az 1 forintos villamos jegyárat a „méreg drága” 2 forintos buszjegy váltotta.
Kérdésünk: Mikor köszöntek el véglegesen a kalauzok a szegedi villamosoktól?
