Madarat lehet velem fogatni örömömben, amikor olyan rendezvényt találok, amelynek úgy sikerül népszerűvé válnia, hogy közben nem árasztja el a gagyidömping, és nem fröccsöntött cuccokat kínáló árusok között kell a helyszínre érni. Szerencsére ezen kevesek közé tartozik a Tatai Vadlúd Sokadalom, amelyet 2001 óta rendez meg az Öreg-tó partján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Árusok persze itt is sokan vannak, de portékáik – a méz, a pálinka, a sonka vagy akár a natúrszappanok és a cserépedények is – a természetközeliséget sugallják.
A baglyok elvitték a showt
Sokáig úgy nézett ki, hogy nem is a ludaké lesz a főszerep az idei sokadalmon. Gasztonyi Dániel ragadozó madarakkal tartott bemutatója nem csak a gyerekeket kápráztatja el. Ilyen közelről ritkán lehet látni héját, ölyvet, baglyot vagy sast, ráadásul evés közben. (Csak a gyengébb idegzetűek fordulnak el olyan pillanatban, amikor egy félig bekebelezett naposcsibe lóg ki az uhu csőréből).
Fotó: Párdi Zsófia
A legnagyobb sikert a kacagójancsi, más néven kokabura aratja. „Nem kell hozzá kávé – magyarázza a gazdája –, ezzel a hanggal mindenkit felébreszt reggel”. Az Ausztráliából származó jégmadár nagyon jó hangutánzó, nevét jellegzetes, emberi nevetésre hasonlító hangjáról kapta.
Állati jó bemutató
A vadludaknak egy másik komoly konkurenciával is meg kell küzdeniük. A nézők figyelmét időről időre magára vonja egy furcsa standup-comedy. Bár Tóth Gábor bizonyára nem így nevezi produkcióját, sok „tévésztár” megirigyelhetné, ahogyan leveszi a lábáról a közönséget. Sorra hozza be az ölében állatait, és az egértől a borzon át a rókáig mindegyikről van nem is egy, rengeteg kedves szava. Sok humorral álcázza ismeretterjesztő mondandóját, tán még Hoffmann Rózsa is csodálkozna, hogy nevetve is lehet tanulni. Mint kiderült, Gábor sok filmben is forgatott már állataival, dolgozott például Richard Gere-rel is.
Nem volt nagy behúzás
A vadludak eközben a halászati okokból leeresztett tó közepén tanyáznak, szabad szemmel alig lehet látni őket. Szerencsére néhány ornitológus kölcsönadja távcsövét, egy laikusnak még így sem könnyű megkülönböztetnie a nyári ludat a vetési lúdtól, nem is beszélve a nagy lilikről. A Vadlúd Sokadalom Európa-szerte egyedülálló, mivel az Öreg-tó az egyetlen olyan madárpihenőhely, amelyet egy város szinte teljesen körülvesz. Szeptember végétől tízezrével érkeznek a vadludak, hogy a hideg téli hónapokat itt töltsék, aztán februárban-márciusban visszainduljanak skandináviai, szibériai költőhelyeik felé.
A madarak nincsnek tisztában a mai forgatókönyvvel – szabadkozik az egyik ornitológus. Reggel nem mindannyian repültek el eleséget keresni – szaknyelven nem „húztak ki” — a tóról, ahol az éjszakát szokták tölteni, így nem olyan tömeges, látványos a „behúzás” sem, mint a korábbi években. Ráadásul idén jóval kevesebb madár érkezett az Öreg-tóhoz, valószínűleg amiatt, hogy a tél csak később jött, így eddig nem kényszerültek elhagyni lakhelyüket.
A tatai Öreg-tó az európai tradicionális vadlúd-gyülekezőhelyek sorában különleges helyet foglal el, hiszen az egyik legkisebb olyan tó, mely a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezmény jegyzékében szerepel.
Naplemente közeledtével megjelenik több száz varjú, károgásukkal kissé hitchcocki hangulatot adva az őszi délutánnak. Aztán eljön a nap fénypontja: a narancsszínű égbolt már-már giccses hátterével megkezdődik a behúzás, a vár vagy a gimnázium felől érkező madarak zsivajogva szállnak le a tó vizére.
Sok lúd sok embert meggyőz.
