Fotó: Hír24
Nagyjából 15-20 ember áll körbe néhány színes asztalkát a pesti belvárosban. Lefelé bámulnak, kezeikben kisebb-nagyobb dobozok. Azokat nézegetik. A kartonból vagy a néhány esetben fémből készült tartók többsége nyitva, a fedelek alatt különböző figurák, gömbök, bizgentyűk, kütyük, kallantyúk, elsőre felismerhetetlen bigyók. A Gémklub munkatársai nemrég értek haza Essenből, Európa legnagyobb játékkiállításáról. A Ráday utcai bolt így dugig van az új társasokkal, ez pedig vonzzák a játékok szerelmeseit, az úgynevezett gémereket. Aczél Zoltán, a Gémklub fejlesztési igazgatója, játéktervező – ő avat be minket, ebbe a sokak számára ismeretlen, misztikusnak és talán gyerekesnek tűnő, kicsit idegen játékos-világba.
Bár évtizedes hagyományai vannak a magyar társasjáték-kultúrának, még itt a boltban is csak elvétve találni hazai fejlesztésű játékot. Nyugat-Európa ebben is előttünk jár?
Igen, még mindig jelentősen el vagyunk maradva, de nagyon hamar utol fogjuk érni őket. Igaz, sok még a hiányosságunk. A társasjáték-kultúrának egyik igen komoly területe a játékfejlesztés. Itt gyakorlatilag már a Kelet-európai országok is már előttünk járnak – a csehek, lengyelek régebb óta fejlesztenek saját játékokat, mint mi, magyarok. Nálunk gyakorlatilag a Gémklub volt az első hazai kiadó, amely magyar fejlesztésű játékai külföldre is kikerültek: a Krysis, majd a Piszkos Fredből készített Captain Cool is nemzetközi vizekre evezett. Ilyen gyakorlatilag Magyarországon eddig még nem nagyon volt. A játékfejlesztés tehát elég gyerekcipőben jár, azonban a társasjátékklubok terjedésében már lehagytuk Nyugat-Európát is. Budapesten több játéklehetőséget találni, mint például Münchenben vagy Zürichben. Nemrég jöttünk egyébként haza az esseni játékkiállításról, ami tele volt újdonságokkal. Idén több mint 700 társasjáték jelent meg és ez a szám évről-évre növekszik, nem látni, hogy hol a vége. Nyugat-Európában nagyon telített a piac, ez pedig egy olyan túlkínálatot jelent, ami egyre nehezebbé teszi a helyzetünket. Emiatt kell sok a lelkesedés és a társadalmi-kulturális tudatosság. A társasjáték-kultúra azért tartja magát: a válság ellenére sem csökevényesedett el. Esseni tendencia, hogy egyre több a játék, hazai tendencia pedig,hogy ezekből egyre több jut el Magyarországra.
Fotó: Hír24
Már látni tehát a fényt az alagút végén.
Igen, a fejlődés elkezdődött nagyjából fél évtizeddel ezelőtt. Az internet miatt sok játékos talált egymásra, olyanok, akik eddig csak saját vagy barátaik örömére fordították a külföldről behozott játékokat. Ők az internet által nyilvánosságot kaptak és így létrejött egy olyan játékkedvelő kritikus tömeg, akik miatt már üzletileg is megérte foglalkozni a témával. A gémer közösség mostanra folyamatosan vonzza be az embereket – egyre többen kezdik megkedvelni a társasozást.
Számos játékbarkácsoló hobbifejlesztő lehet az országban. Hova tud fordulni az a lelkes amatőr, aki otthon, sufnituningban készít egy társast? Van bármi esély rá, hogy kiadassa a játékát?
Tudtommal jelenleg a Gémklubnál van a legnagyobb esélye. Nem nagyon foglalkoznak más forgalmazók saját kiadással. Ezt nem nagyképűség, hanem a valós helyzet. Nemrég fejeződött be idei ötletpályázatunk, módszeresen begyűjtöttük a terveket és kiválasztottuk a legjobbakat. A 44 beérkezett pályázat közül legalább 10 igazán kiváló volt. Ezek közül pedig néhány meg is valósul jövőre. A tervek olyan ötletesesek voltak, hogy egy saját fejlesztésű játékomat is félredobtuk, hogy kiadjuk őket.
Játékfronton azért manapság a konzol és a pc az úr. A számítógépes játékok nem nyomják el az úgynevezett asztali társasokat?
Nem. Sőt, inkább segítik. A legtöbb fizikai játéknak ma már megcsinálják a számítógépes, táblagépes, telefonos verzióját, ez pedig népszerűsíti magát az asztali játékot is. Egy körbeülhető játék hangulatát azonban nem tudja visszaadni a számítógép. Sok ember belebetegszik abba a kultúrába, melyben élünk, ezért is nő folyamatosan az igény a valódi közösségi élmények, pluszértékek iránt.
Fotó: Hír24
A kívülállók általában misztifikálják a gémer közösségeket. Sokan úgy képzelik, hogy néhány megszállott játékos sötét szobákban, pislákoló lámpafény mellett, cigarettafüstben ücsörögve, éjszakákat átjátszanak. Ehhez képest itt kulturált körülmények között, jól megvilágítva áll sok kis asztal és most is legalább 15-20 ember várja a sorát, hogy játszhasson. Ez az általános?
Nagyjából igen. A gémer társadalom nem egy zárt közösség. Mindig jönnek új emberek, akiket úgymond betanítanak a régiek. A felnőttek sokféle társast szeretnek: a rendszeresen játszók – ők egy aránylag szűk kör – főleg a komolyabb stratégiai társasokat kedvelik. Ilyen például a Dominion vagy a 7Csoda. Ezek zseniális, komoly kihívásokat jelentő taktikai játékok. Egy normál embernek, aki még életében nem játszott, nem javasolnám egyiket sem. A szélesebb réteg inkább a könnyebb, aránylag hamar lejátszható partijátékokat vagy könnyű taktikai társasokat kedveli, például a Dixitet. Ezek bár hamar megtanulhatóak, soknak komoly stratégiai mélysége is van. Felnőttek számára talán nem evidens, hogy egy játék felnőtteknek való, de ha megismerik, hamar bele tudnak merülni ebbe a világba. Olyan kihívást ismerhetnek meg, mely elvarázsolja őket. Ezért is fontos, hogy egy kezdő a megfelelő játékkal kezdjen, mert a szikra így tud átpattanni és a tűz terjedni.
Neked melyik a kedvenced?
Én is szeretem a 7Csodát, a távol-keleti got, a kínai dominónak is nevezett madzsongot, a stratégia játékok közül azonban az egyik leghíresebb német játékfejlesztő, Reiner Knizia játékai a kedvenceim, főleg a Tigris és Eufrátesz.
Szórakozásnak nagyon jók ezek a játékok, de tanulni is lehet belőlük?
Persze. A sokféle játék sokféle kompetenciát, képességet, készséget fejleszt. Sok olyat, mely a gyerekeknél még spontán jelen van, de felnőttkorra már eltűnik, elcsökevényesedik, beszürkül. A játékok ezeket keltik új életre. A legtöbb jó társas főleg a szociális kompetenciákat fejleszti – a kommunikációs készséget, a metakommunikációt, empatikus készséget; a kooperáció és a verseny közötti határvonal folyamatos átjárása pedig olyan életmodelleket tanít, melyet egy egészséges ember a mindennapi életben is bármikor fel tud használni.
