Retrós partiarcok számára alapinfót közlünk: Harangozó Teri lakáson is vállal műsort. A fellépti díj összegét szívesen elárulnánk, de a művésznő utólag sajnos letiltotta az infót. Annyi azért tudható, hogy olcsóbb ő, mintha Stinget hívnánk, Beyonce-t, netán Lagzi Lajcsit műkarmos lánytánckarral, de drágább, mint egy családi belépő a Megasztárra. Komolyabb érdeklődőkkel azt is közöljük: áfa-mentes a művésznő. Mi több, ha sokallja az árat a kuncsaft, „elkezdünk lejjebb menni, de van egy határ”, ami alatt nincs biznisz, „ennyi év után én már érdemlek ennyit, gondolom”. Mi is gondoljuk.
Jobbra Harangozó Teri
Fotók: Kummer János
Jobbára szülinapos szépkorúak családtagjai kedveskednek szerettüknek Harangozóval. „A sógor kedvence vagyok, a nagypapa kedvence vagyok… Elbújtatnak, és váratlanul megjelenek” – e kulisszatitkot osztja meg velünk ő maga. Mire mi azt kérdezzük: Egyszer csak ki tetszik jönni a fürdőből? „Inkább egy kisszobából, ott guggolok, amíg nem mondják, hogy jöjjek elő.” Tortából ugrik ki Harangozó Teri? „Hát abba nem férek bele… Már úgy kezdem a műsorokat, hogy megtörve bár, de fogyva nem, szeretettel köszöntöm önöket.”
Humora van a művésznőnek, ezt jegyezzük föl noteszünkbe, miközben ő elárulja, legutóbb Szigetszentmiklóson járt magánbuliban, a héten pedig nagy fellépés lesz, széles közönség előtt, kultúrban, Császártöltésen, „Bács-Kiskun megyében van, azt hiszem”. És tényleg ott található az említett település, földrajzból ötös.
Meghallgatnánk, énekből is áll-e még a dicséretes jeles, „mindenkinek van egy áááálma”, de az esemény, ahová érkeztünk, nem slágerekről szól. Hanem lakásriasztókról: egy franciás nevű biztonsági cég fél áron kínál komplett szerelést mozgásérzékelőstül, szirénástul, távfelügyeletestül a Tisztelet Társasága nyugdíjasainak. Ez itt most az „együttműködési megállapodás” ünnepélyes aláírási ceremóniája.
A vijjogót minden hatvanpluszos otthonába idea a minden bizonnyal hamarosan a nyugdíjasok védőszentjévé nemesülő Schmuck Andor fejéből pattant ki. Az egykor korpulens politikus eddig táplálkozási tanácsadást meg számítógépkezelői-tanfolyamot szervezett szépkorúak ezreinek, most meg itt ez a riasztózás, amihez – micsoda asszociáció – Harangozó Terit hívta reklámarcnak.
És most beszerelem a készüléket…
Aki jött, naná, a hakni az hakni, még ha nincs is benne dalolás. „Én sem szeretek félelemben élni, ezért én is beszereltetem, majd megbeszéljük a részleteket” – ezzel a megjegyzéssel véteti észre magát a művésznő. Mondatának második felét a biztonságtechnikai cég dartanyanszakállas vezetőjéhez intézi. A biznisz az biznisz.
Az aláírási aktus mindössze három percig tart; Dartanyan lakonikus beszédét így kezdi: „Ma már nem luxus betörésvédelmi rendszert alkalmazni, sőt felelőtlenség is.” Úgy. Majd így folytatja: „Mert hát óvni kell az értékeinket. És hát legtöbbször akkor hívnak, amikor már baj van. És legtöbbször a nyugdíjasok hívnak minket. Ezért gondoltuk, hogy felkeressük a Tisztelet Társaságát, és megkérjük a segítségüket, hogy eljussunk a nyugdíjasokhoz. És segíteni próbáljunk nekik az ügyben, hogy a jövőben ez ne fordulhasson elő.” Taps.
Idézünk Barabás Erikától, a Tisztelet Társaságának elnökétől is: „Én azt mondanám, hogy nagyon nagyon nagy szükség van arra, hogy az időseknél jelzőrendszer legyen. A kerületben, ahol lakom, pont most rabolták végig az időseket. Több utcában. Szerencsére elkapták őket… Nagyon ügyesen pénz és aranyak voltak azok, amiket elvittek. Más nem érdekelte őket… Minden idősnek és mindenkinek tudom ajánlani ezt a készüléket, annál is inkább, mert ugye kedvezményesen fogják adni, és olyan áron, ami talán elérhető az időseknek.”
Kálló Tamás (Monsignore Security), Barabás Lőrincné (Tisztelet Társasága) és Schmuck Andor
A tévéshophangulatot Schmuck töri meg: „Arra gondoltunk, hogy meghívjuk Harangozó Teri művésznőt, mégiscsak hát azért az ő fedőneve a szakmában az, hogy Bimbam Teri, és mégiscsak egy riasztó van, és arra kértük őt, hogy próbáljuk ezt a riasztót közösen beszerelni.”
Sikert arat, jópofa.
„És most beszerelem a készüléket – mondja az énekesnő, amint csöndesedik a nevetés. – Kérem a csavarhúzót.”
Kettőt forgat a célszerszámon a mikrofonhoz szokott kéz, és már kész is a mű. Ugyanis a szett már eleve a falon van. „Nagyon jól csinálod” – kommentál a mondénságra mindig nyitott Schmuck.
Kisvártatva visít a sziréna, természetesen próbából, mindenki boldog, a házigazda megköszöni a figyelmet, vége a hivatalos résznek.
A művésznő azon melegében megbeszéli az ígért részleteket a cégvezetővel, a három hete a Magyar Szociáldemokrata Párt főtitkárává választott Schmuck pedig arról mesél, immár programon kívül, hogy baloldali ellenzéki összefogást szervez, invitál hozzá szocikat, gyurcsányistákat, szakszervezeteket, civileket. „A közös politikához az kevés, hogy Orbán takarodj” – érzékelteti a vállalkozás eszmei mélységét a főtitkár. Majd a következő közhellyel illusztrálja a missziót: „Sokkal több gőzt a hengerekre, kevesebbet a sípokra.” Szép mondat ez néhány pillanattal a szirénázás után.
„TT-s naiv festő… Szóval nem profi.”
Amúgy a Tisztelet Társasága belvárosi irodájában vagyunk, a lépcsőfordulót II. János Pál profilképe ékesíti, olaj, vászon, „Hollósi Ica néni műve”. De ki az a Hollósi Ica néni? „TT-s naiv festő… Szóval nem profi.” A műélvezet közben megtudjuk, hogy Andor öt hónapja fogyózik, száznyolcvannégy kilóról indult, hetven már lement, a terv szerint vissza van még tíz deka híján tizennégy. Azért annyi, mert Schmuck nagymamája annak idején beleverte unokája fejébe: „Száz kiló alatt nem férfi a férfi.”
Száz egész egy a végcél.
A magánnapirendnek is birtokába kerülünk: hatkor kelés, fél óra a futópadon, zuhi, aztán hétre be a TT-be, tizenegyig, majd át az „igazi munkahelyre”, melyről annyi publikus, hogy egy „szállítmányozási cég”, ahol hősünk marketing tanácsadó, majd „este öttől kezdődik a pártmunka, akár kilencig is”. Álmélkodunk, hogy ez már-már torgyáni munkabírás. „Őt a felesége is zavarta. Én viszont másfél éve elváltam.”
Tvrtko figyel le ránk
Ez már több infó annál, amit befogadni képesek vagyunk. Szocdem vendéglátónkkal elhaladunk a pápaportré előtt, tessék ezt elképzelni, majd „ajiba” kapunk egyet a fal mellett közel háromezer példányban, benájlonozva tornyosuló Juszt László-kötetből, tíz éve adták ki, Magánbeszélgetések a címe, maradt belőle.
Eltesszük, könyvet nem égetünk, nem utasítunk vissza. Bár igazából a celofános borok, likőrök, illatosítók, egyéb kegy- és dísztárgyak között meghúzódó Franchise rendszerek menedzsmentje című kiadványra fájna a fogunk. Abban lapul a schmucki titok.
