Mint a párizsi Notre Dame, ha a föld alá építették volna – nagyjából így néz ki az a 11 ezer köbméter víz befogadására képes óriásmedence, ami több mint 140 évig Kőbányáról látta el a Kelet-pestieket ivóvízzel. A hatalmas, háromhajós, két sor oszlopos víztároló 1869-71-ben épült, még téglából. Igazán különleges, mondhatni patinás építmény. Kétemeletnyi magas építészeti remek, mely misztikus hangulata mellett nyugalmat és a szökőkútszerű levegőztetői miatt némi keleties hangulatot áraszt. Falai szinte mindenhol sötétek, a víz vastartalma ugyanis mára bebarnította a vörös téglákat. A medence hat és fél méteres magasságában tisztán látni egy feketés sávot – ez mutatja a mindenkori aktuális vízszintet.
A tároló építése titokzatos, mára szinte teljesen a feledés homályába veszett. Pontos részleteket nem tudni, dokumentumok sem maradtak fenn a munkálatokról – mondja Károlyi András, a Fővárosi Vízművek egykori fejlesztési osztályvezetője. A nyugalmazott vízműves szenvedélyesen mesél a medencéről. Mint mondja, a szájhagyomány szerint a tárolót olasz kőművesek építették. Talán. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1860-as években Pesten igen komoly gondokat okozott a kolera és a tífusz. A járványok melegágya volt ugyanis a hiányzó csatornahálózat: nem volt normális vízellátás, a lakosok a házak udvarán ásott kutakból kapták a vizet, de a szennyvizet is ugyanitt szikkasztották el. A városvezetés pohara az évtized végére végleg betelt és egy angol mérnök, William Lindley (aki többek közt a prágai csatornahálózatot is tervezte) irányításával két év alatt megépíttettek két kőbányai medencét. Mindkét téglából készült víztároló máig üzemel. Azóta több hasonló, sőt nagyobb műtárgy is épült, azonban az újabbak alapanyaga már mind beton, vasbeton.
Az Ihász utcai óriásmedence most hétvégén megnyílik a nagyközönség számára is, szombaton bárki megcsodálhatja teljes valójában. A víztárolót ugyanis bár – mint minden évben – idén is tisztítják, az már ritka alkalom, hogy a pucolás előtt érdeklődőket is beengedjenek a medencébe. Persze fürdőruha nem kell, hiszen a 11 ezer köbméternyi vizet teljesen lecsapolják.
A nyílt nap után pedig jöhet a munka: a medencét magasnyomású slaggal lemossák, és ha szükséges még nyeles kefével is végigtisztítják. Leginkább a víz által odahordott finomhomokot kell kimosni a tárolóból. Miután a medencét kipucolták, következik a fertőtlenítés: klórmeszet szórnak szét és feltöltik, a 24 órás fertőtlenítés után pedig újra üzembe helyezik. Ilyenkor lehet az otthoni csapot megeresztve azt érezni, hogy az átlagosnál kicsit klórosabb az ivóvíz. “A klór azonban még mindig jobb, mint a kolera” – teszi hozzá Károlyi András.
A nyugalmazott osztályvezető elmondta: a föld mélyébe épített óriás ugyan több mint 140 éves, eddig nem volt vele gond. A háborúkat és bombázásokat is megúszta, és bár egy éve már nem aktív, de máig működőképes, tiszta, használható, téglaszerkezete pedig rendületlenül tartja nemcsak a födém, de a 11 ezer tonnányi víz súlyát is.
Nyílt nap a kőbányai víztárolóban:
2011. szeptember 24. (szombat) 10-16 óra
Budapest, X. kerület Ihász utca 29.
