A költészet napján, hétfőn szavaztak a képviselők a Magyar Köztársaság, bocsánat, Magyarország új alaptörvényéhez benyújtott módosító javaslatokról. Ezek között megbújt egy apróságnak tűnő változtatás, ami azonban alapvetően érintheti a pedagógusok munkáját. A kormányzó pártszövetségé az ország, a hatalom és a dicsőség, annak kisebb – nem kimutatható társadalmi támogatottságú – részéé ezen belül az oktatási terület. Ha nem is mindörökké, de egyelőre mindenképp. Ámen.
A jelenleg hatályos Alkotmány leszögezi, hogy a „Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.” Az alkotmányozó pártszövetség lényegében meghagyta volna ezt egy apró módosítással. „Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és tanítás szabadságát” – olvashattuk az új alaptörvény-koncepcióban. Tehát nem tiszteletben tartja és támogatja, hanem védi e jogokat. Ez bizonyos értelemben még erősebb vállalás is az állam részéről.
És itt jön be Harrach képviselő, aki szerint az még rendben van, hogy védjük a tudományos és művészeti élet szabadságát. Az is elmegy szerinte, hogy védjük a tanulásét is. „De, ácsi, nehogy má’ a tanárok mindenfélét kitaláljanak, hogyan, mit tanítsanak, gyakoroltassanak!” – gondolhatta magában az egykori családügyi miniszter.
Benyújtott hát egy módosító indítványt, amiben úgy pontosítja a dolgot, hogy a tanítás szabadságát csak a törvényben meghatározott keretek között védje az állam. Hivatalos indoklása szerint „A gyermekek védelme érdekében szükséges annak kimondása, hogy a tanítás szabadsága csak a tudásukat és fejlődésüket segítő oktatásra terjed ki.” A sajtónyilatkozatokban pedig úgy fogalmazott, „a magyar iskolák világában nagy zűrzavart okozna, ha bármit korlátozás nélkül lehetne tanítani.”
Harrach képviselő persze megkérdezhette volna akár pedagógusból államtitkárrá avanzsált párttársát is, biztos elmondta volna, hogy szó nincs a tanítás korlátlan szabadságáról ma sem. Az oktatási törvények, a Nemzeti alaptanterv, a kerettantervek,a helyi oktatási programok, az intézmények házirendje mind tartalmilag, mind pedig az óraszámokkal szabályozza, hogy mit és mennyit kell tanítani. A pedagógusok e keretek között élhetnek szakmai szabadságukkal például a tanítás módszereinek megválasztása, az előírt követelményekhez vezető út kijelölése során.
Mi következik abból, ha az alkotmány korlátozza a tanítás szabadságát? Az, hogy egy alacsonyabb jogszabály, a közoktatási törvény írja le konkrétan, hogy melyik iskola, melyik pedagógus mit tehet. Hogy mi a gyerekek „tudását és fejlődését segítő oktatás”, azt majd a minisztérium eldönti. Eldönti általában, és eldönti, kik lesznek a kivételek a szabály alól.
Azt nyilván nem akarja a kereszténydemokrata párt, hogy például az egyházi iskolák sajátos tanulmányi rendje alkotmányellenes legyen. Ez úgy valósulhat meg, ha a közoktatási törvény számos passzusa mögé odabiggyesztik, hogy „kivétel egyházi iskolák esetén”. Ebben a kontextusban válik ijesztővé a most ismert közoktatási törvény tervezete, ami pont ezzel a kitétellel van tele. És egy másik iskolatípussal is sokszor találkozunk a leendő paragrafusok között. A Hoffmann Rózsa által nagy elánnal támogatott tehetséggondozó iskolák szintén alkotmányellenesek lennének különszabályok nélkül.
Az országban van számos, különböző alternatív pedagógia szerint működő iskola. Ezek is alkotmányellenesek lesznek mindaddig, amíg nem tüntetik fel a törvény passzusai mögé, hogy „kivétel Waldorf-iskolák, Montessori-iskolák, Rogers-iskolák, Don Bosco-iskolák, a Kincsekerső Iskola, a Belvárosi Tanoda satöbbi”. Ha nem lesz kivételezés számukra, akkor megszűnnek vagy illegalitásba vonulnak ezek az intézmények?
Vannak olyan „normál” iskolák, amik projektmódszerrel oktatnak bizonyos témákat vagy erdei iskolai hetet szerveznek, esetleg beépítik a sakkot, az udvartakarítást, kézműves-foglalkozásokat, az iskolai Ki mit tud?-vetélkedőt a tantervbe. Ezek mind alkotmányellenesek lesznek? Vagy ezeket is kivételekként sorolja fel a törvény?
Mi lesz azzal a tanyasi, szabolcsi, ormánsági kisiskolával, amelyik évekig azzal küzd, hogy egyáltalán bejárjon a gyerek az intézménybe, s ott valahogy negyedikre megtanuljon írni, olvasni, számolni. Nyilván nem tudják majd tartani a lépést a központi tanterv szerinti átlaggal. Persze jöhet a buktatás, a fegyelmi, az iskolakerülést büntető szigor és rendőri eljárás, akkor sem fogják tartani a tempót.
Ha tehát alkotmányosan akar működni a közoktatás, akkor lesz egy törvény a „normál iskolákra”, ami majd minden egyes intézménytípusra kivételeket fogalmaz meg. De akkor mi végre a törvény?
És, ha már József Attila születésnapján született e módosítás, és láthatóan az alkotmányozás emelkedettségét minden hozzászóló idézetekkel próbálta érzékeltetni, én is élnék ezzel az eszközzel. A szülinapos költő így írt 1936-ban a fasiszta kommunizmust vizionáló versében:
„mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.”
