Belföld

Így szabadulnak meg a “rossz” tanulóktól

admin
admin

2011. 04. 07. 13:30

A tankötelezettség felső korhatára körüli vita során alig esik szó arról, hogy ma is van törvényes lehetőség az iskolába járás elkerülésére. A magántanulói státuszt az élsportoló, művész, illetve a súlyos beteg gyerekek számára találták ki, mára a problémás diákoktól való megszabadulást szolgálja. A pontatlan jogszabályt az új törvényi koncepció sem rendezi.

„A gazdag gyerekek méregdrágán fogadott magántanárral tanulhatnak otthon nyugodt körülmények között” – gondolják sokan a magántanulóságról. A közvélekedéssel ellentétben azonban ez korántsem tekinthető a társadalmi elit ilyen kiváltságának, sőt a legtöbb esetben inkább egyfajta kényszerről van szó, amivel a problémás tanulóktól próbál megszabadulni a közoktatás.

Élsportolók, művészpalánták

A lassan idejét vesztő, de még hatályban lévő közoktatási törvény szerint a tankötelezettség nemcsak iskolába járással teljesíthető, hanem a szülő kérésére magántanulói jogviszonyban is. A szülő az iskolaigazgatónak bejelenti e szándékát, akinek – egy 2004-es szigorítás miatt – három napon belül be kell szereznie az illetékes gyermekjóléti szolgálat véleményét annak eldöntésére, hátrányos-e ez a megoldás a tanulónak. Ha az iskola igazgatója szerint a tanulónak hátrányos, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni az önkormányzat jegyzőjét. Végül ő dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét.

Eredetileg azzal a céllal hozták létre ezt az intézményt, hogy egyrészt az olyan, társadalmilag hasznos tevékenységet végző – általában sportban vagy művészetekben kiváló – gyerekek mentesülhessenek a mindennapos iskolába járás alól, akiknek ez épp a tehetségük kibontakoztatása miatt nehezen megoldható. Másrészt, jó megoldás ez az időszakosan vagy hosszú távon is súlyos beteg tankötelezettek számára.

Zavaros törvényi szabályozás

Az oktatási ombudsman az fn.hu kérdésére elmondta, minden évben több bejelentés érkezik a hivatalához a magántanulói jogviszonnyal kapcsolatban. Aáry-Tamás Lajos úgy véli, a problémák mindig abból fakadnak, hogy a jogszabályok nem rögzítik, milyen célt is szolgál a magántanulóság. (Az új közoktatási törvény koncepciója sem tesz kísérletet ennek rendezésére.) Emiatt elég sok vadhajtása alakult ki a rendszernek. Gyakran szankcióként alkalmazzák az intézmények: ha baj van a gyerekkel (magatartási, beilleszkedési zavar vagy csak kezelhetetlen tehetség valamiben) azt tanácsolják a szülőnek, legyen inkább magántanuló a gyerek, mint hogy fegyelmi eljárás alá vonják vagy megbukjon. Mivel nem egyenrangú felek állnak szemben a szülő-iskola viszonylatban, az esetek nagy részében a szülő nem tud ellenállni az igazgatói nyomásnak, és „kéri” a magántanulói jogviszonyt még akkor is, ha semmilyen formában nem szolgálná a gyerek érdekét. Az ombudsman szerint ezek az esetek azt mutatják, hogy a pedagógiai kudarcukat több iskola ezzel a „megoldással orvosolja”.

A másik tipikus probléma – mondja az ombudsman – az, amikor a szülő joggal kéri, hogy a gyermeke mentesüljön ily módon az iskolalátogatás alól, de azt az iskolavezető elutasítja. Ezt a – szintén jogtalan – megoldást azért erőlteti sok igazgató, mert a magántanulósítással megszűnik az adott tanuló után járó normatív finanszírozás. Azaz, ha elengedi a gyereket, kevesebb pénzt kap az intézmény. Ilyenkor úgy tesz az igazgató, mintha az ő kompetenciája lenne a döntés.

Magántanuló a Nyomor szélén
ej

“Az iskola általában fellélegzik: már eszköztelen volt a gyerekkel szemben, kezelhetetlenségük a munkát gátolta, a többiekkel is. A gyerek pedig „elvan” otthon. Sokan a tv előtt, naphosszat, mások csavarogva. Egy biztos: nem tanulva. Zömüket hamarabb eléri a bűnözés, mint társaikat a suliban. Mert idő van, pénz nincs, és könnyen akad „tanítómestere” a ténfergőknek.

Van, akit az agresszív viselkedése miatt vet ki így a rendszer. Általában, ha a tanár ellen fordul. És egy kisebb településen nincs másik iskola, ahová áttanácsolják, lehetőséget adva neki, hogy tiszta lappal induljon egy másik közösségben.

Van olyan falu, ahol sok a magántanuló. Akivel nem bírnak, abból van, hogy hetedikre az lesz. Nyolcadikra meg szinte biztosan. Már a gyerekek is tudják. Készülnek is rá.”

Az fn.hu Nyomor széle blogjának bejegyzése itt olvasható.

Elveszítik a napi rutint

A magántanulói státusz csak látszólag előnyös a – problémás – gyerek számára. E jogviszony a felsőoktatás levelező tagozatához hasonlítható: a gyereknek annyi a kötelezettsége, hogy félévente osztályozó vizsgát tegyen. A legtöbb esetben azonban ezen – amúgy is peremhelyzetben lévő – gyerekeknek zsákutca, ha kikerülnek az intézményekből. Elveszítik a napi rutint, elszoknak a korai felkeléstől, nem alakul ki a kötelességtudatuk, nem szocializálódnak arra, hogy kedvtől függetlenül minden nap teljesíteniük kell. Nem alakulnak ki társas kapcsolataik. Magányos, nehezen alkalmazkodó, tanulmányait abbahagyó gyerek lesz a magántanuló, aki később valószínűleg a munkanélküliek táborát szélesíti.

A magántanulói státusz ugyanakkor valóban eredményes megoldás a súlyosan beteg gyerekeknek, valamint az élsportolóknak, művészeknek, akik nem tudnak mindennap eljárni az iskolába. Az ő esetükben általában megvan az a családi és egyéb szocializációs háttér, ami elegendő motivációt nyújt a sikeres tanulmányokhoz.

6-7 ezer magántanuló

Az oktatási statisztikák szerint egy adott (100 ezerre tehető, illetve ma már azt sajnos „alulról súroló”) populáció 0,6-0,7 százaléka magántanuló. Havas Gábor szociológus szerint ezen belül is erősen felülreprezentáltak a halmozottan hátrányos helyzetű, főleg a roma gyermekek. Az ő körükben lényegesen magasabb arányokat kell feltételeznünk. Havas 2,5-3 százalékra becsüli a roma magántanulók arányát. Teljes körű felmérés erről nem készült, de egy közel kétszáz iskolát érintő ezredfordulós vizsgálat azt mutatta, hogy a cigány tanulók 3 százaléka, a nem cigány tanulók 0,4 százaléka volt felmentve a rendszeres iskolába járás alól, vagyis a cigány tanulókat a felmentés nyolcszor nagyobb gyakorisággal érintette. Cigány tanuló felmentése a vizsgált iskolák több mint felében, nem cigány tanuló felmentése az iskolák ötödében fordult elő.

A még Hiller István által megrendelt, tavaly ősszel elkészült, de hivatalosan azóta sem hozzáférhető Az integrációs oktatáspolitika hatásvizsgálata című tanulmányban Havas Gábor és Zolnay János azt is kimutatta, hogy a felmentés leggyakoribb indoka a nem romák esetében egészségügyi probléma, a romák esetében szülői kérés volt. A – szülők kérésére – magántanulói státust kapott gyerekek 48 százaléka hátrányos helyzetű, 35 százaléka halmozottan hátrányos helyzetű volt.

Magántanulóság, lógás – a másik oldalról

Nem járul hozzá az igazgató annak a fővárosi kitűnő tanuló diáklánynak a magántanulóvá válásához, akit anyjuk a sok hiányzás miatti retorziók okán szeretne kivenni a gimnáziumból. A mai szabályozások szerint a tankötelezettség eléréséig – 18 éves korig – a gyerek iskolakerüléséért a szülőt büntetik. Lopásért, garázdaságért már 14 éves kortól a gyereket.

A jogász édesanya hónapok óta küzdelmet folytat a hatóságokkal amiatt, hogy a sok lógás miatt szabálysértési eljárást kezdeményeztek ellene. Mint mondja, a hiányzásért a gyereket kellene felelősségre vonni, méghozzá iskolai, pedagógiai fegyelmezési eszközökkel.

„A mi iskolánkban az a szokás, hogy a szülők igazolják a késést, lógást, mert az iskola az oktatási törvényben foglalt kötelezettsége alapján jelentget a jegyző felé, ha a 10 órát eléri az igazolatlan hiányzás. Először kimerítjük a szülő által igazolható keretet, aztán jön a gyermekorvos, apuka fogorvosa, anyuka nőgyógyásza, szerzünk igazolást, hogy békén hagyjon minket a nagytiszteletű hatóság. Egyszerűen nem tudnak különbséget tenni lógás és iskolakerülés között” – vázolta az fn.hu-nak a szülői rutint.

Mint mondja, ő nem hajlandó csalásra nevelni a gyerekeit, ezért kizárólag akkor igazolja a hiányzást, ha arra előzetesen engedélyt adott. A gyereknek már megvan a 10 igazolatlan órája, ezért az iskola jelent a jegyzőnek. „A szabálysértési hatóság már két esetben megbírságolt úgy, hogy egyáltalán nem vizsgálta a bűnösségemet, meg sem hallgattak. Bírósághoz fordultam, a tárgyaláson a bírónő leesett állal hallgatta az indokaimat, majd közölte, hogy mégis csak jobb lett volna igazolni, mert ő most mit csináljon, ez a törvény.” Később az ügyészségen, sőt az Alkotmánybíróságon is panaszt tett, mert álláspontja szerint a szabálysértési bírságot csak akkor lehet kiszabni, ha a szülőnek felróható az iskolakerülés (a gyereknek nincs ruhája, tanszere, nem engedik iskolába, nem íratták be, stb.). Válasz egyelőre nem érkezett.

„Most ott tartunk, hogy az idén az egyik gyerekem ismét elérte a 10 órát (a késéseket számolták össze és ebből lett a 10 óra), kivonult hozzánk a családvédelmi szolgálat, aki döbbenten tapasztalta, hogy ez nem olyan ügy, mint a szokásos, ezért egy látszatintézkedési tervet készül lenyomni a torkomon. Természetesen tovább harcolok a hülyeség ellen. Várom az újabb bírságot, már kaptam fenyegető levelet arról, hogy 50 óra után felfüggesztik az iskoláztatási támogatást. Szerencsére nem szorulok rá, majd egy összegben megkapja a gyerek, ha nagykorú lesz, jó lesz az egyetemi tanulmányokhoz pótlásként.”

A jogász anyuka közölte az iskola igazgatójával, hogy ha óhajtják, akkor magántanuló lesz a gyerek (jól tanul és anyja anyagi helyzete is megengedi), s akkor a szülőt nem lehet megbírságolni. Így persze az iskola nem kapja meg a normatív támogatást, a gyerek pedig tovább járhat iskolába, mert ehhez joga van.

Lényegében az a helyzet, hogy a 14. életévét betöltött “gyerek” lopásért, garázdaságért, emberölésért önállóan felelősségre vonható, de azért, hogy ott ül-e az iskolában, azért a szüleit vonják felelősségre akkor is, ha nem tudják megakadályozni az iskolakerülést. Ez jogi nonszensz – foglalja össze a véleményét a korábban büntetőbíróként is dolgozó édesanya.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.