Mikorra tervezi, hogy köztársasági elnök lesz önből?
Köztársasági elnök? Nincsenek ilyen terveim, de értem a párhuzamot: a jelenlegi államfő olimpiai bajnok, ahogy én is.
Az ön elődei – Deutsch Tamás, Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila – mind komoly pártpolitikai karriert futottak be, gyaníthatóan ebből az irodából sem elsősorban a futballpályák és az iskolai tornatermek, hanem a Parlament felé tekintgettek.
Ők eleve politikusként kerültek ide. Én nem ugródeszkának használom ezt a pozíciót. Egyetlen célt tartok szem előtt: szeretném a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.
Deutsch, Gyurcsány, Mesterházy…
Ők eleve politikusként kerültek ide. Én nem ugródeszkának használom ezt a pozíciót. Hozzáteszem, azért jó választás élsportolót, pláne egy olimpikont helyezni vezető politikai pozícióba, mert az ilyen ember folyton a maximumra törekszik.
Számított a felkérésre?
Teljesen váratlanul ért. Majdnem annyira, mint amikor olimpiai bajnok lettem.
1996, Atlanta, 200 vegyes, 1-es pálya, 1.59.51.
Majdnem.
Majdnem?
1.59.91. Sebaj.
Tudja, mennyi időn keresztül memorizáltam ezt a számot interjú előtt?
Sejtem. És maga tudja, milyen sok az a négytized másodperc kétszáz vegyesen, pláne egy olimpiai döntőn?
Fotó: Földi Imre / MTI – Képgaléria!
Sejtem.
Na, szóval az a verseny nem csupán az aranyérem miatt maradt emlékezetes számomra, hanem azért is, mert sikerült két perc alá kerülni. Ami addig kizárólag Darnyi Tamásnak és Jani Sieviennek sikerült. És akkor, éppen az olimpiai döntőn, életem legjobb teljesítményével – nekem is. Most is igyekszem kiemelkedőt nyújtani. Ebből a székből a tömegsportot képviselem, az a feladatom, hogy kisiskolás kortól legalább az egyetemi évek végéig mindenkinek legyen lehetősége a mindennapos sportolásra. Szeretném elősegíteni a tömegsport szélesítését, dolgozunk a sportegészségügyi program bevezetésén, már idén szeptembertől be akarjuk vezetni a mindennapos testnevelést, és tornatermeket építünk.
A Fidesz tavaly arról beszélt, törvényt hoz a mindennapos testnevelésről, aztán az utolsó pillanatban rájöttek az illetékesek, hogy nincs hely hol megtartani azokat a kötelező pluszórákat.
A törvény decemberi megszületése óta Hoffmann Rózsa államtitkár asszonnyal együtt négy-hat éves időtávlatban gondolkodó, ötszáz új tornateremmel számoló programot hirdetünk meg. Sőt nyolcvan-száz tornaterem felépítéséhez forrást is teremtettünk. Együtt dolgozom az egészségügyi, valamint az oktatási államtitkárral, amit jelentősen megkönnyít, hogy közös minisztérium alá tartozunk. Persze másutt is lobbizom a tömegsportért.
Kinél? Miniszterüknél, Réthelyi Miklósnál? Netán magánál Orbán Viktornál?
Őhozzá Balogh Gábor miniszterelnöki tanácsadón keresztül vagyunk közvetlenül bekötve, hiszen a sport stratégiai ágazat. Heti szinten találkozunk a minisztériumunk többi államtitkárával, Réthelyi miniszter úr vezetésével.
Állítólag kormánykörökben is sűrűn vetik össze a Fellegi-féle fejlesztési minisztériumot a Réthelyi-féle erőforrás tárcával. Előbbiről az a vélekedés, hogy működik, utóbbiról, az önökéről pedig az, hogy döcög. Egyesek szerint Réthelyinek hamarosan mennie kell.
Igazságtalan lenne összehasonlítani a két tárcát. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium a hétköznapjainkról szól. Először is az egészségügyről, az oktatásról és a sportról – ezekhez, mint a focihoz, mindenki ért, mindenkinek van róluk véleménye, hiszen mindenki járt már kórházban, iskolában, és űzött valami sportot. A kultúra is ilyen. És van még a szociális terület, ami végképp a mindennapjaink része. A mi tárcánk által lefedett területek a születéstől a halálig végigkísérik az emberek életét. A mi feladatunk sokkal nehezebb. A mi minisztériumunk nagyobb – nem a létszámot meg a feladatmennyiséget tekintve, hanem azért, mert tízmillió magyar mindennapjairól szól.
Fotó: Kovács Attila / MTI – Képgaléria!
Térjünk vissza az ön karrierjére. Ha egyszer vége az államtitkárosdinak, merre indulna? Köztársasági elnöknek, mint megtudtuk, nem. Lenne inkább polgármester, mint a vívó Gémesi? Vagy sportdiplomata, mint a MOB-elnök tornász Borkai? Esetleg a biznisz a jó irány, mint a bunyós Kokónál?
Mindig is sportdiplomata szerettem volna lenni. Sőt, a kollégáim szerint már most az vagyok. Ilyesmiről szól az államtitkári munkám is: lobbizni, diplomatikusan érvényesíteni az akaratunkat. A mostani EU-elnökség remek lehetőség: okosan kell eladnunk magunkat. Amikor idelátogatnak a külföldi sportminiszterek, nem lehetek magyar államtitkár, hanem európai politikusként az egész kontinens sportját kell képviseljem. Ez aztán igazi sportdiplomáciára tanít. Edzőmtől, Széchy Tamástól megtanultam nagy célokban, olimpiákban gondolkodni. Az ő nyomdokán haladva én sem választási, hanem olimpiai ciklusokban gondolkodom, négy meg nyolc évben.
Schmitt Pál kérte fel önt államtitkárnak. Milyen szavakkal? „Gyere, Attila, ez pont neked való állás, plusz itt van ez az EU-elnökség, tuti kapcsolatokat építhetsz a leendő sportdiplomáciai karrieredhez.” Így valahogy?
Schmitt Pállal, mint a magamfajta sportembert jól ismerővel beszélgettem arról, hogy mi a feladat, aztán azt javasolta, gondolkozzam rajta, de ne sokat. Meg azt, hogy szerinte az államtitkárságot pont olyan jól tudnám csinálni, mint ahogy az olimpiákra sikerült felkészülnöm.
Kétségek nélkül mondott igent?
Aktív sportolóként néha nem voltam szorgalmas az edzéseken, de ha eljött a verseny, mindig első akartam lenni. Úgy tartom, aki nem mer nekirugaszkodni a kihívásnak, az végleg lejjebb adja, végleg beéri a kevesebbel. Egy ilyen megtisztelő felkérésre különben is nehéz nemet mondani. És ami szintén nem mindegy: ha valaki egyszer hárít, aligha kap ismét ekkora lehetőséget.
Schmitt Pál milyen minőségében hívta önt államtitkárnak?
Azt kérdezte tőlem, hogy amennyiben felkérnének, igent mondanék-e.
Ki küldte őt önhöz követségbe?
Nem hiszem, hogy küldeni kellett. Schmitt Pál nemcsak sportolóként, hanem emberként is ismer engem, régóta tisztában van a politikai kötődésemmel.
Fotó: Illyés Tibor / MTI – Képgaléria!
Az ön sportolói nyilatkozataiban nem találtam nyomát pártkötődésnek. Nem bánja, hogy tavaly tavasz óta hivatalosan is fideszesnek minősül?
A legkevésbé sem.
Egérkétől Kokón át Grosicsig számos élsportoló felült Orbán mögé a nagygyűlések tribünjeire. Önt egyszer sem láttam ott. Csak figyelmetlen voltam, vagy tényleg folyton hiányzott a csapatból?
Sosem ültem a tribünön.
Miért?
Amikor felkértek, épp külföldön jártam.
Ha idehaza van, felül?
Biztosan. Nem túl látványos, de különböző prospektusokon többször is voltam a Fidesz kampányarca. Egyébként már 2004-ben jeleztem Schmitt Pálnak – aki akkor még nem volt se házelnök, se köztársasági elnök -, hogy készen állok politikai szerepet vállalni, természetesen a sport területén.
A jelenlegi szakpolitikusinál politikusabb politikusi szerepet is vállalna?
Az államtitkárság is politikai állás, hiszen nekem a Parlamentben is fel kell állnom, és képviselnem kell a kormány álláspontját. Schmitt Pál bízott bennem, mint olimpikonban, és most az a dolgom, hogy figyeljek, tanuljak, és egyre magabiztosabb legyek a jelenlegi pozíciómban.
Úgy tetszik, szeretne ezen a surranópályán is két perc alá kerülni.
Igen. Minimum kilenc századdal.
