Az elsősorban a rendszerváltás időszakára visszatekintő kötet szerdai budapesti bemutatóján a szerző hangsúlyozta, hogy bár manapság sokan szembesítik azzal: a demokratikus átmenetnek semmi értelme nem volt, és például az államadósság mértékét látva néha ő is így érzi, összességében nem lehet kérdéses, hogy a rendszerváltásra szükség volt.
Király Zoltán az idei országgyűlési választáson az MDF egyéni képviselőjelöltjeként indul a főváros III. kerületében, erről azonban nem beszélt a könyvbemutatón, sőt, mint mondta, 1998 óta a parlamenti közvetítéseket sem nézi. Közlése szerint akkor elégelte meg a jobboldal kommunistázását, „köpdösését”, és azt, hogy a baloldalon senki sincs, aki hitelesen visszakérdezhetne: „Ön mit csinált 1985-ben, 1986-ban, 1987-ben? Kussolni tetszett?”
A könyvet bemutató Lengyel László közgazdász, politológus mindenekelőtt Király Zoltán vakmerőségét méltatta. Mint mondta, büszkének kell lenni azokra, akik „a nyolcvanas években, a nagy megalkuvások időszakában” nemcsak becsületesek, okosak, tehetségesek, hanem bátrak is voltak.
Életrajzi könyvében Király Zoltán a Kiskunfélegyházán, majd az abonyi és a kecskeméti nevelőintézetben töltött gyermekéveinek leírásán túl elsősorban politikai pályafutását örökíti meg. Kitér arra, hogyan választották meg 1985-ben Szegeden országgyűlési képviselőnek Komócsin Mihállyal, a megyei pártbizottság korábbi első titkárával szemben, hogy miért zárták ki – Bihari Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Lengyel Lászlóval együtt – az MSZMP-ből, illetve hogy a rendszerváltás után miért hagyta ott az MDF-et, és próbálkozott meg a szociáldemokrata párt újjászervezésével.
