Ön egyszer azt mondta, hogy a válságot a férfiak okozták, de a nőknek kell megoldaniuk. Hogyan értette ezt?
Ha tényszerűen nézzük, a válságot a férfiak okozták, egyszerűen azért, mert a pénzügyi konstrukciók felépítésében gyakorlatilag nem nagyon van nő. Mondhatnám, hogy azért jött el a mi időnk, mert amikor kevés van vagy semmi nincs, akkor a problémát a nőre szokták tolni. A válság is jelentősen fogja sújtani a nőket. Láthatjuk, hogy a határozott szerződéssel dolgozó nők, a szolgáltatásokban dolgozó nők sokkal inkább kiszolgáltatottá válnak. Arról nem is beszélve, hogy egyre több olyan nő van, aki egyedül neveli a gyerekét. Európában a nők 80 százaléka kiszervezett szolgáltatóknál dolgozik, az ő munkahelyük még nagyobb veszélyben van. 2009-ben várhatóan 22 millió nő válik munkanélkülivé. Ez nemcsak az ő személyes sorsukat, hanem a családjukét, a gyerekükét is hosszú időre „el tudja dönteni”.
Ennek ellenére az MSZP válságkezelő kormányában egyetlen nő sincs. Mit gondol, miért döntött így Bajnai Gordon? Nincsenek jó női válságmenedzserek?
A menedzserek között ma valóban kevés a nő, a politika ebben már valamivel előbbre tart. Úgy látom, Bajnai Gordon olyan személyeket akart behozni a kormányba, akik a gazdasági életben bizonyítottak, elfogadottak. Úgy gondolom, egy nemzedék múlva a mainál lényegesen több ismert női menedzser közül lehetne választani. Itt látszik, hogy egy olyan társadalomban, mely ennyire a férfiakra épít, számos tehetség eleve nem jut lehetőséghez. A nők egyenlő lehetőségeinek a biztosítása tehát mindenkinek a jól felfogott érdeke.
Gurmai Zita a nők szerepét hangsúlyozta (Fotó: Angyal Ágnes/FN)
Mit szól ahhoz, hogy Lendvai Ildikó pártelnök lett – első nőként az MSZP történetében?
A párt jól választott, mert Lendvai Ildikó rátermett ember. A mostani helyzetben nagy szükség van az ő éles eszére és egyensúlyteremtő képességére. Egyébként ez európai trend. Most, hogy gazdasági válság van, Európában egyre több nő kerül vezetői pozícióba, Izlandon például a válságkezelő miniszterelnök lett nő. A francia szocialistáknál két nő került be az utolsó fordulóba a legutóbbi pártelnökválasztáson. Az európai baloldali pártoknál egyébként is tendencia, hogy – főleg vesztes – választások után inkább női politikust találnak vezető szerepre. Az európai női lobbi azt támogatja, hogy a döntéshozók fele nő legyen. Magyarország egyébként 11,2 százaléknyi női parlamenti képviselőjével a 26. helyen van a 27-es listán. Ma már gyakorlatilag a tőlünk délebbre levő, a leendő csatlakozó országokban is jobb a helyzet e tekintetben, Makedóniában például már 33 százalék ez az arány.
Az MSZP EP-listájának első három helyén nő szerepel. A döntés már az 50-50 százalékos elv miatt született?
Ezzel kicsit túl is teljesítettük az 50 százalékot, amelyet persze nem kell mindig szigorúan venni. A lista ezt követő helyein férfiak vannak, s mivel hét-nyolc szocialista EP-képviselőben reménykedek, így meg is fordulhat a többségi arány. De már a múltkori, a kilenc bejutott szocialista képviselőből is 5 nő volt, azaz nálunk átlagban érvényesül az 50 százalék. Ez egy nagy siker a nőknek, és kicsit magaménak is érzem. Az MSZP képes volt kitörni abból a sztereotípiából, hogy „jó, ha egy nő okos, de okosabb, ha szép”. Ha megnézzük a legújabb európai felméréseket, akkor azt látjuk, hogy a választópolgárokat leginkább nem az érdekli, hogy valaki nő vagy férfi, hanem az, hogy milyen teljesítményt nyújt. És ez így helyes.
Hogyan értékeli Gyurcsány Ferenc lépését?
Gyurcsány Ferenc kormánya elkezdte a válságkezelő lépéseket. Ezek irányát kell az új kormánynak is követnie, felelősen nem lehet mást tenni – bárki bármit is mond. Gyurcsány végig is vitte volna, láttam, hogy elszánt, de rendre szembesült azzal, miként fogadja a szakmai és a széles közvélemény a fájdalmas intézkedéseket. Szerintem felelős döntést hozott; félre tudta tenni személyes ambícióit. Azt mondta, ne az ő személye legyen a válságkezelés akadálya. Reménykedtem, hogy ezzel alábbhagy a féktelen és fölösleges gyűlölködés, és végre igazán az ország ügyeire figyelhetünk. Noha ebben a reményben máris csalódnom kellett, abban bízom, hogy az új kormány, ha ellenszélben is, de elvégzi azt, amit egy év alatt el lehet végezni a válság leküzdésére és a nagyobb átalakítások elindítására.
Meglepte egyébként Gyurcsány Ferenc bejelentése?
Meglepett, ahogy sokunkat. Éppen azért, mert rendkívül nehéz egy ilyen lépést megtenni.
A francia szocialista párt vezetője felkérte önt a párt nők jogaiért felelős megbízottjává. Hogyan érkezett a felkérés?
Azon túl, hogy az Európai Parlamentben a nőjogi bizottság alelnöke vagyok, az európai baloldal egyik kiemelt, női ügyekben jártas szakpolitikusának, „policymaker”-ének tartanak. Ennek Magyarországon ma még nincs igazán értéke, de Európában nagyon is. Ezt mutatta Martin Aubry felkérése, amivel történelmet írt, mert ilyen még nem volt a francia, vagy az európai baloldal történetében. Számomra ez nagyon fontos, hiszen ezzel elismerték nemcsak az elmúlt négy, hanem az elmúlt 16 évem politikai munkáját is.
A női összefogás működik a frakciók között is itt az EP-ben? A Fidesz által delegált női képviselőkkel például milyen a kapcsolata?
Járóka Lívia fideszes képviselőtársam készítette 2006-ban a roma nőkről szóló jelentést. Mivel ketten vagyunk magyarok a nőjogi bizottságban, egyértelmű volt, hogy ha ő jelentést ír, akkor én leszek a társjelentéstevő. Gondos és tisztességes munkát végeztünk. De Barsiné Pataky Etelkával is példamutatóan tudtunk együttműködni. Számomra a következő időszak legnagyobb vesztesége Etelka lesz, mert az a fajta szakmai professzionalizmus, amivel ő bír, nagyon fog hiányozni a parlamentből.
Mi lehet az oka, hogy a Fidesz őt nem tette a jelöltek listájára?
A 2004-es listán a Fidesznél fontos szempont volt a szakmaiság, jó példa erre Gál Kinga jelölése is a külügyi bizottságból. Most viszont például Barsiné helyett az a Deutsch Tamás jöhet, aki az én VII. kerületemben volt önkormányzati képviselő, és egy év után azért szűnt meg a mandátuma, mert nem vett részt egyetlen bizottsági ülésen sem…
Azt mondhatjuk tehát, hogy a mostani Fidesz-listán a szakszerűség háttérbe szorult a politikai szempontokkal szemben?
Ha megnézzük a listát, akkor ezt látjuk.
Ön hány hellyel lenne elégedett az EP-választáson?
Most új helyzet állt elő a kormány megalakulásával. Az MSZP 7-8 helyet is szerezhet. Az az izgalmas kérdés, hogy Bokros Lajos lesz-e EP-képviselő vagy nem, illetve hogy a liberálisok milyen eredményt érnek majd el. Szent-Iványi István munkáját egyébként példaértékűnek tartom.
Ön szerint Morvai Krisztina EP-képviselő lesz?
Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy egy liberális gondolkodású nőtársamból, aki egyébként igen jó könyvet írt a családon belüli erőszakról, és aki egy elkötelezett feminista volt, ilyen szélsőséges politikus lett. Minimális esélyt látok arra, hogy a Jobbik összeszedje a szükséges számú szavazatot. Ez attól függ, hogy hányan mennek el szavazni. Egyébként volt egy nagyon rövid időszak az EP-ben, amikor a szélsőjobb frakciót tudott alakítani. Jellemző, hogy ebben nagy arányban vettek részt a magyargyűlölő Nagy Románia Párt képviselői, de idővel fel is bomlott a frakció. Ezek a pártok egy másik nemzet szélsőségeit már nem viselik el, így a szélsőjobb az Európai Parlamentben nem tud komolyan megjelenni.
Hogyan értékeli az EP-ben végzett eddigi munkáját? Milyen európai képviselőnek lenni?
Látom és hiszem, hogy ha van tisztességes együttműködés és összefogás, akkor itt az Európai Parlamentben tényleg el lehet ügyeket érni. Saját gyerekemnek tekintem az emberkereskedelemben megtett lépéseket. Annak idején én voltam az, aki Franco Frattinivel nagyot veszekedett amiatt, hogy az emberkereskedelmet napirendre kell venni a 2006-os német világbajnokság előtt. Akkor egyedülálló lépést tett a parlament. Megszerveztük a Piros lapot a prostitúciónak! kampányt, amihez több mint 130 ezer aláírást összegyűjtöttünk. És valóban konkrét lépések is történtek: 700 autónál intézkedtek, a futtatókat a lányokkal hazaküldték, működtek a segélyvonalak.
Az elmúlt időszakban sokat harcolt az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének megvalósításáért. Ez az ügy hol áll most?
Engem nagyon megdöbbentett, hogy az 1957-es alapszerződésben már megfogalmazott elv, amely szerint egyenlő munkáért egyenlő bért kell kínálni nőknek és férfiaknak – bár a 70-es években volt néhány határozott javaslat – mennyire nem valósult meg. Ezért baloldali nőszervezetekkel akciót kezdeményeztünk Európában: nyakunkba akasztottunk egy-egy „leárazva 15 százalékkal” táblát. 2007. február 22-én pedig csináltunk egy figyelemfelkeltő kampányt: 300-an elsétáltunk az illetékes európai biztoshoz, és átadtunk neki egy petíciót. Ennek hatására született egy határozati javaslat. Időközben egy kiváló néppárti kolléganőm elkészített egy jelentést a témakörről. Ebből kitűnik: ha ugyanígy halad minden, akkor csak 70 év múlva fog bezárulni ez a bérolló. Azt gondolom, elkezdtük láthatóvá tenni a problémát.
Számokra lefordítva mit jelent ez a bérkülönbség?
Gyermektelen házaspár esetén így 8 százalékkal kevesebb folyik be háztartásonként. Gyermekes házaspároknál, ha valaki 3 gyereket nevel, ott már 25 százalék a különbség, ami három hónapnyi, 63 napnyi női ingyenmunkát tesz ki. Ráadásul az elmúlt időszak kutatásai, sokkal finomabb mérőszámokat alkalmazva, már nem is 15 százalékos, hanem 17,4 százalékos bérkülönbséget tettek kimutathatóvá. Van tehát teendő bőven ezen a téren is.
életrajz
Gurmai Zita a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett 1988-ban, majd 1991-ben doktori fokozatot szerzett. 1990-ig a Comporgan társaság kommunikációs koordinátora volt, majd két évig a Westel Rádiótelefon Kft. üzletkötője. 1994 és 1995 között a Politikatörténeti Intézet PR-igazgatója, majd a Szelén Művelődési Tanácsadó Kft. ügyvezetője. A 90-es évektől kezdve civil élet aktív szereplője, számos alapítványt hozott létre: Nők a valódi esélyegyenlőségért Alapítvány, Nők a közéletben Alapítvány. Számos esélyegyenlőséggel foglalkozó tanulmányt készített, és kutatást végzett, mint szervező és társszerző. 2002-től 2004-ig országgyűlési képviselő volt az MSZP színeiben, ezen kívül a NATO Közgyűlés delegáltja, a Közép-Európai Hálózat delegáltja, valamint megfigyelő az Európai Parlamentben (2003-2004).
1993 óta tagja az MSZP-nek. 1991-től a Szocialista Internacionálé Nőszervezeti alelnöke, 2001-től a nőtagozat elnöke, 2004-től pedig az Európai Szocialisták Pártja (ESZP), Nőszervezet elnöke. 2004 óta EP-képviselő, jelenleg az MSZP EP-listájának harmadik helyezettje.
