A férfit életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte a Borsod megyei bíróság, és a feltételes szabadlábra bocsátás sem lehetséges – mondta a bíróság szóvivője kedden.
Szabó József közölte: a szigorú ítélet különlegességéhez az is hozzátartozik, hogy sem a vádlott, sem a védője nem fellebbezett az ügyben, így az elsőfokú határozat jogerőssé vált, azaz nem lesz további folytatása az ügynek.
Kuriózum
Az MTI által megkérdezett szakemberek – ügyészek, ügyvédek és bírák – szerint az eset jogtörténeti kuriózum, mivel eddig még nem hoztak ilyen súlyos ítéletet úgy, hogy nem fellebbezett a vádlott és a védelem.
A 46 éves – akkor körözés alatt álló – férfi 2007 februárjában irtotta ki otthon tartózkodó feleségét és két gyermekét, akiket különös kegyetlenséggel, álmukban gyilkolt meg, baltával végzett velük. A bűntett után összeszedte értékeiket, majd Miskolcra utazott, a rendőrség ott fogta el.
Részben beismerte
A vádlott részben beismerte tettét, a főügyészség különös kegyetlenséggel, több emberen, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetetett emberöléssel, kifosztással és személyi szabadság megsértésével vádolta a férfit. A vádlott az utolsó szó jogával nem kívánt élni, a bírósági eljárás során egyáltalán nem tett vallomást – mondta a szóvivő.
A Borsod megyei Alsószuhán történt gyilkosságról 2007. február 12-én egy közeli hozzátartozó tett bejelentést, aki a 38 éves asszonyt, a 18 esztendős fiút és 10 éves lányt holtan találta albérletükben.
Erején felül
A bűncselekmény idején Ruszó Zorán, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője azt mondta: a 38 éves nő erején felül is próbálta jó nevelésben részesíteni gyerekeit. Három gyermekét tisztességgel taníttatta, a helyi önkormányzatnál dolgozott közhasznú munkásként, szabad idejében pedig varrással próbált meg pluszpénzt keresni a családnak.
Az akkor még 45 éves férj többszörösen büntetett előéletű volt, és elvált felesége feltehetően már nem akarta visszafogadni. A család legidősebb gyermeke, egy 22 éves lány Sárospatakon teológiát tanult, ezért nem tartózkodott otthon, amikor a bűncselekmény történt.
Elfogadhatatlan
Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke azt mondta: az, hogy az ügyvéd nem fellebbezett a jelenleg kiszabható legsúlyosabb büntetés ellen, nem sért sem fegyelmi, sem etikai szabályt. Gyakorló büntető védőként ugyanakkor szakmailag elfogadhatatlannak és példátlannak nevezte a történteket.
Az ügyvédi kamara elnökének közlése szerint szabályozás csak arra vonatkozóan van, hogy amennyiben egy terhelt fellebbez az ítélet ellen, a védőnek is fellebbeznie kell, mivel ha nem így tesz, indirekt módon azt nyilvánítja ki, hogy nem ért egyet az ügyfelével.
Mint hozzátette, ezen túlmenően a büntetőügyekben viszonylagos, hogy mennyire súlyos egy ítélet, vagyis nem szabályozzák, hanem az ügyvédek józanságára bízzák a fellebbezés lehetőségét. Hangsúlyozta azt is, hogy a védőnek és védencének önálló fellebbezési joga van épp azért, mert az ügyvédnek szakmailag függetlenítenie kell magát a terhelttől, annak esetleges kétségbeesett állapotától.
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban Bánáti János azt mondta: az ellen már csak azért is fellebbezni kell, mert ennél súlyosabb az ítélet már nem lehet, a védő tehát nem kockáztat, és ha csak egy százalék is az esély az enyhítésre, már megéri.
