Belföld

Szilvássy nem győzte meg a szakértőt

Szakértő szerint a lehallgatási botrányról nyilvánosságra hozott felvételekből nem derül ki, hogy kit hallgattak le. Szilvásy György ugyanis a héten azt állította: a hangvelvételekből érezhető, hogy nem a képviselőket, hanem az UD Zrt. vezetőjét hallgatták le.

Vita alakult ki az adatgyűjtési ügyben a nemzetbiztonsági szervek és a Fidesz között a miatt, hogy a párt szerint a titkosszolgálat ellenzéki képviselőket hallgatott le. Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter a Klubrádió Kontra című műsorában azonban hangsúlyozta, a Fidesz honlapján közzétett hangfelvételeken jól érzékelhetővé teszik, hogy nem a beszélgetésekben szereplő országgyűlési képviselők telefonjait hallgatták le, hanem az UD Zrt. vezetőjének telefonját. A beszélgetésekben ugyanis – folytatta – annak a hangját lehet hangosabban és tisztábban hallani, akit lehallgatnak, a másik fél beszéde pedig halkabb, elmosódottabb, zajosabb.

Egy lehallgatott telefonbeszélgetésnél az, hogy a beszélgetés valamelyik résztvevőjének a hangja gyengébb vagy erősebb, csak abban az esetben bizonyíthatja, hogy melyikük volt a lehallgatás célszemélye, ha ismerjük a felvétel rögzítésének módját – mondta el az MTI-nek Fábián Péter, a Pécsi Tudományegyetem Védelmi Kutatási Központjának munkatársa, a Top Cop Security Vagyonvédelmi Zrt. elnök-vezérigazgatója.

Módszerek

Abban az esetben, amikor nem magát a telefont, hanem azt a helyiséget hallgatják le, amelyben a telefonkészülék van – függetlenül attól, hogy az vezetékes vagy mobil -, egyértelmű, hogy erősebb és hangosabb lesz annak a hangja, akit lehallgatnak. Egy másik módszer, amikor a célszemély készülékét preparálják, és az azon folytatott beszélgetést rögzítik, de nem az adott távközlési hálózat felhasználásával, hanem egy erre alkalmazott eszközzel. Ekkor ugyanúgy hangosabb lesz a lehallgatott ember hangja, és szintén nincs jelentősége, hogy mobil vagy vezetékes készüléken folytatják a beszélgetést.

A szakértő rámutatott ugyanakkor, hogy például az úgynevezett klasszikus telefonlehallgatásnál nem a készülékeket, hanem a távközlő hálózatot hallgatják le. Ilyenkor a vonalra egy speciális figyelő- és rögzítőeszközt csatlakoztatnak, ami megtörténhet a vonal bármely részén, akár a telefontársaság kapcsolóközpontjában, akár a házi telefonközpontban is.

A készülékek lehallgatása megvalósítható annak átalakításával is, ez esetben a telefonra egy speciális szoftvert telepítenek, amellyel a kézi kikapcsolás után a készülék továbbra is bekapcsolva marad, csak rejtve, ami szemmel nem érzékelhető. Ilyenkor távolról bele lehet hallgatni a telefon tulajdonosának tartózkodási helyén folytatott beszélgetésbe. Ez a módszer azonban – hangsúlyozta Fábián Péter – nem a telefonrendszer lehallgatása, hanem a készülék és a GSM-hálózat felhasználása egy távoli helyen zajló beszélgetés lehallgatásához.

A hangerő nem bizonyíték

A szakértő szerint létezik olyan megoldás is, amely a célszemély fizikai követésén alapul. Ekkor legfeljebb 100 méteres távolságból követni kell őt, és így egy úgynevezett „minitoronnyal” hallhatóak a hívásai, láthatóak az sms-ei. „Ilyen eszközzel itthon csak a nemzetbiztonsági szervek rendelkeznek, más nem” – mondta. Összességében elmondható – emelte ki Fábián Péter -, hogy az utóbbi három lehallgatási technikánál a hangok elmosódottsága, esetleges erőssége vagy gyengesége nem igazol egyértelműen semmit.

Felelőséggel ki lehet jelenti, hogy egy lehallgatott telefonbeszélgetés esetében az a tény, hogy a beszélgetés valamelyik résztvevőjének hangja gyengébb vagy erősebb, önmagában – az alkalmazott módszer és a felvétel készítésével kapcsolatos információk teljes ismerete nélkül – nem bizonyítja, hogy melyik fél volt a lehallgatás célszemélye. Ennek megállapítására elengedhetetlen a felvétel rögzítésével kapcsolatos összes információ megismerése – tette hozzá.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik