Belföld

Nagy a tét, kicsi a különbség

A világ feszülten figyeli, hogy az egyébként alig különböző kampányszlogenekkel operáló jelöltek közül melyik lesz az amerikai elnökválasztás győztese. A tét Amerika és a világ gazdasága, a politikai stabilitás.

Alig két nap múlva szerda délelőtt az első hivatalos adatok is megérkeznek az amerikai elnökválasztásról, s eldől, vajon melyik jelöltnek sikerült az utolsó pillanatban a maga oldalára állítania a bizonytalan szavazókat. Az eddig kampánycélokra összesen mintegy 1 milliárd dollárt költő jelöltek a bizonytalan, de a nagyszámú elektor miatt befolyásos államokban töltötték a hétvégét. George W. Bush főként Floridában kampányolt, de előtte megállt Ohióban és New Hampshire-ben is, míg kihívója, John Kerry egész road-show-t rendezett az országban, így a hétvégén járt New Hampshire-ban, Ohióban, Floridában, de hétfőn ellátogatot Michiganbe, Wisconsinba, és a hétfőt Ohióban fejezte be.








A köz véleménye
A közvélemény-kutatások többnyire a hivatalban lévő elnök előnyét mutatják ki, de igen nagy a szórás. „Bush 8 százalékponttal vezet, vagy 2-vel, attól függően, hogyan határozzuk meg a valószínű választók körét” – ismerte el a Harris Interactive intézet a felmérők teljes elbizonytalanodását. A Gallup közvélemény-kutató felmérése szerint, belül minden statisztikai hibahatáron Bush 48, míg Kerry 46 százaléknyi szavazatot tudna besöpörni. Vagyis a tényleges szavazás lezajlása előtt nem lehet semmi biztosat mondani. A kérdéses, úgynevezett csatatérállamokban – Florida, Ohio – egyetlen jelöltnek sincs meggyőző többsége.


Növekszik a gazdaság – és a deficit


A világ talán soha ennyire feszülten nem figyelt az amerikai elnökválasztásra. Ugyanis, miközben a kampány során paradox módon – Irakot kivéve – szinte szó sem esik a külvilágról, a külgazdaságot pedig csak az amerikai választókat közvetlenül érintő kérdésekben hozzák szóba, a kialakuló amerikai gazdasági környezet jelentősen befolyásolja majd a világ többi országának gazdaságát. Jelenleg ugyan száguld az amerikai gazdaság szekere, de mindez csupán a kormányzó republikánusoktól szokatlan gazdasági lépéseknek köszönhető.


A kormányzat mindenki örömére már korábban csökkenteni kezdte az adókat, de emellett a józan észnek ellentmondó lépésként növelte a kiadásokat, s így lassan elolvadt a Cinton-kormányzat alatt keletkezett kis szufficit. A büdzsé jelenleg mintegy 442 milliárd dolláros deficittel küzd, ami elemzők szerint az elkövetkező tíz év alatt 2300 milliárd dollárra emelkedik. Amennyiben végrehajtják a levegőben lógó, s a kampány során Bush által beígért további adócsökkentéseket, akkor ez az összeg további mintegy kétezer milliárd dollárral gyarapszik. A nagyságrendet érzékeltetendő: a benyújtott 2005. évi magyar költségvetés mérlegfőösszege „mindössze” 65 milliárd dollárra rúg – miközben persze a két gazdaság szinte semmilyen tekintetben nem összevethető egymással.


Az erőviszonyok


Miként lehetséges az, hogy a költségvetésért felelős elnök és a kongresszus két háza megengedhet ekkora hiányt? A magyarázat egyszerű. A végrehajtó hatalmat birtokló elnök számára mindig korlátot jelent, ha a törvényhozásban nem saját pártjának emberei ülnek. De a Republikánus párt 1994 óta – ugyan nagyon kis mértékű – többséggel rendelkezik mind a Szenátusban, mind pedig a Képviselőházban, s a 2000 óta regnáló Bush elnököt nem korlátozzák olyan hatalmi megfontolások, amilyenek esetleg hatással lehettek elődei politikájára. Így a korábban a költségvetési expanzió visszafogása mellett lándzsát törő republikánusok sem riadtak vissza attól, hogy az adócsökkentés mellett kiadásnöveléssel szerezzenek népszerűséget. De a kiadásokat növelte a korábban elképzelhetetlen nagyságú hadiköltségvetés is, amibe a terrorizmus elleni harc miatt keveredett bele az ország.


Mindehhez hozzájárult, hogy a jegybank szerepét betöltő Fed politikailag ugyan semleges (bár ezt néhányan megkérdőjelezik), de monetáris politikáját sokan rossznak tartják. Ez ugyanis a korábbi, infláció alatti, nagyon alacsony alapkamatok miatt okozója volt a magas olajáraknak.


Ennek ellenére az amerikai gazdaság nincs rossz helyzetben, s a rövid távú kilátások is biztatóak. A helyzet valamivel jobb, mint amikor Bill Clinton készült 1996-os újraválasztására: a gazdaság 4,8 százalékos növekedést produkált, a munkanélküliség 5,5 százalékos, miközben az infláció mindössze 3 százalék, bár enyhén növekszik, s ez a Feden keresztül a kamatokra is hatással van. Üröm az örömben, hogy George W. Bush a harmincas évek világgazdasági válsága óta az első hivatalban levő elnök, akinek hivatali ideje alatt több munkahely szűnt meg , mint amennyi létesült (600 ezer a különbség). Az egyik kulcsállamnak tekintett Ohióban 230 ezren vesztették el állásukat az acéliparban.


A jelen helyzetben a két jelölt gazdaságpolitikája, s a kampány során tett ígéretei nem sokban különbözhetnek. George W. Bush republikánus elnök és kihívója, a demokrata szenátor John Kerry egyformán adócsökkentést és mindenkinek jólétet ígér.







Ralph Nader
Az amerikai elnökválasztások során nem szabad megfeledkeznünk a harmadik, biztosan esélytelen, de azért a mérleg nyelvének szerepét betöltő Ralph Nader független jelöltről sem. A nagyvállalati túlkapások ellenében és a fogyasztók védelmében fellépő, s így főként liberális körökben népszerűséget szerző Nader Kerry szenátortól von el szavazatokat. Elemzők Nadert okolják Al Gore 2000-es választási kudarcáért is, amikor szerintük a 2,8 millió szavazatot begyűjtő jelöltön múlott a korábbi alelnök elnökké választása. A kulcsfontosságú Floridában alig félezer szavazaton múlott Gore győzelme, ahol Nader közel százezer voksot söpört be. A közvélemény-kutatók most 1 százaléknyi voksot jósolnak Nadernek.

A harc


A hivatalban levő politikusnak mindig előnye, hogy éppen nála a zsírosbödön, s ha kell osztogathat, vagy ha kell, akkor adókat csökkenthet. Ezt tette George W. Bush is, amikor adót csökkentett: a legutóbb alig több mint egy héttel a választások előtt, október 22-én írt alá egy jelentős, 136 milliárd dollár összhatású társasági adócsökkentésről szóló törvényt. Az adócsökkentés főként az utóbbi időben jelentős munkaerő-elbocsátásra kényszerült farmereket érinti.


De Bush már korábban is elfogadott két jelentősebb, több év alatt érvényesülő adócsökkentési koncepciót: tíz év alatt hozza meg hatását az az 1300 milliárd dolláros adócsökkentési elképzelés, amelyet 2001-ben terjesztettek elő, illetve 2003-ban elfogadtak  egy másik, “mindössze” 350 milliárd dolláros adócsökkentést.


Bush kampánya során mindvégig síkra szállt az adócsökkentés és az adózási rendszer egyszerűsítése mellett. De elképzelései ellentmondásosak, hiszen miközben korlátozni kívánja az adóbevételeket, nem riad vissza a kiadásnöveléstől, ami a fent említett hiánynövekedéshez vezetett. Kampánya során a jelenlegi elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy megválasztása esetén folytatni fogja az adócsökkentést.


John Kerrynek nem sok választása maradt, s mivel a demokraták programjának általában nem eleme az adócsökkentés ő inkább a munkahelyteremtésre koncentrált. Megígérte választóinak, hogy visszahozza Amerikába a munkahelyeket. Tervei szerint az energiaiparba és a technológiai újdonságokba történő befektetéseket ösztönzik majd, de ígéretet tett az egészségügyi reformra is. Bush viszont amellett érvel, hogy az adócsökkentés megtartása mellett az oktatásba történő befektetést kell ösztönözni.


De a kedd nemcsak az elnök kiválasztásáról szól. Ugyanekkor kerül sor a Szenátus és a Képviselőház mintegy harmadának az újraválasztására is, a két esemény egyszerre adja a november másodiki választások igazi tétjét. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy csak akkor lehet megfékezni az amerikai költségvetési deficitet és elkerülni egy az egész világot súlytó gazdasági válságot, ha az elnököt és a Kongresszus nagyobb frakcióját nem ugyanaz a párt adja. Jelen esetben szinte biztos a republikánus győzelem a Kongresszus két házában, míg az elnöki meccs egyelőre nincs lejátszva. Mindenesetre akármelyik jelölt is lesz a befutó, biztos, hogy enyhít majd korábbi elképzelésein, s ha programja keresztülviteléhez kongresszusi kompromisszumokra is kényszerül, akkor a világ már biztosan nyert a választásokon – akárki legyen a szavazás nyertese.


Fotó: AP

Címkék: archívum

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.