Magyarországon nemigen találni olyat, aki hasonló szolgáltatást nyújtana. Honnan inspirálódtál?
Sok évvel ezelőtt, nagyjából a húszas éveim elején olvastam a neten egy cikket; egy amerikai lányról szólt, aki ölelést ad. Már akkor megfordult a fejemben, vajon itthon lehetne-e ilyesmit csinálni; nem mondom, hogy különösebben foglalkoztam volna vele, de mindig motoszkált a fejemben. Két évvel ezelőtt, amikor betöltöttem a harmincat, azt éreztem, érdemes kipróbálni új dolgokat – és bele is vágtam.
Azért onnan, hogy valamit érdekesnek tart az ember, el kell jutni odáig, hogy ki is próbálja. Mi volt nálad a mozgatórugó?
