Nem vagyok túlfizetve, így szabadságom egy részét másodállásban vagyok kénytelen eltölteni – utalt nem éppen könnyű helyzetére Péter, a Vértesi Erőmű (Vért Rt.) dolgozója a Forró Drót nevet viselő üzemi lap hasábjain megjelent, vele készített interjúban. Péter és csaknem 4800 társa a
szokásosnál mégis jobb hangulatban tölthette a 2003-as karácsonyt, hiszen munkaadójának állami tulajdonosa a körülményekhez képest igen kedvező privatizációs szerződést kötött, még novemberben.
Az öröm korai volt, mert az Oroszlány és környéke gazdasági életét alapvetően meghatározó bányászati és energiatermelő cég többségi részesedését ezúttal sem sikerült eladni. A felek többször kénytelenek voltak módosítani a tárgyalási határidőket, majd a vevő hivatalosan is jelezte, visszalép a tranzakciótól. Az utolsó határidő a múlt hét végén járt le, a Vért Rt. jövőjének biztosításáért pedig tovább küzdhet az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. A visszalépett vevői konzorciumot, a Vértes Energia Befektetési és Fejlesztési Kft.-t vezető Faller Jenő lapzártánkig nem tudott válaszolni a Figyelőnek az okokat és a jövőbeni terveket firtató kérdéseire, márpedig a Vért Rt. vezérigazgatója csak ennek ismeretében lett volna hajlandó kommentálni a történteket.
Átok ül rajta?
A sorozatosan sikertelen magánosítás most már kísérti az oroszlányi székhelyű társaságot. A 2002-es próbálkozásnál az amerikai Enron ugyan jelezte vételi szándékát, ám feltételeit az ÁPV Rt. nem fogadta el – a “kreatív könyvelés” fogalmát a köztudatban meghonosító társaság botrányos csődjét figyelembe véve utólag úgy is fogalmazhatnánk: szerencsére.
A tavalyi eladási kísérlet viszont már pozitív értelemben hozott meglepetést. Kezdetben hatan érdeklődtek a cég iránt, négyen komolyan is versengtek érte, a tulajdonos számára legkedvezőbb ajánlattal végül a Vértes Energia rukkolt elő. A privatizációra összeállt társaságot a Kapolyi László egykori ipari miniszter, ma parlamenti gazdasági bizottsági tag tulajdonában lévő System Consulting Rt., a magyar bányászatban elismert szakmai hátérrel rendelkező Faller és Faller Consulting Kft. és négy magánszemély alkotja.
Ajánlatukban gyakorlatilag minden olyan feltételt vállaltak, amely az állami tulajdonos szempontjából kényesnek mondható. Egyrészt kereskedelmi hitellel váltották volna fel a Vért környezetvédelmi modernizációját célzó állami garanciavállalást, másrészt nagyarányú elbocsátások helyett befektetésekkel és fejlesztésekkel próbálták volna pozitívra fordítani a társaság egyébként masszívan veszteséges mérlegét. Vételárként 3 milliárd forintot fizettek volna a cég 69 százalékos tulajdonrészéért, amely az ÁPV Rt., a Magyar Villamos Művek Rt. és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság birtokában van.
Hiába írták alá azonban a privatizációról szóló megállapodást tavaly november 7-én, azt követően nem tudtak megegyezni az állami tulajdonost képviselő tárgyalódelegációval az úgynevezett környezetterhelési díj kompenzációjában.
Környezeti terhek
A környezetterhelési díj bevezetése korántsem érte váratlanul a vevőket, azt viszont az ajánlattétel idején még nem tudhatták, hogy ez mekkora terhet ró a társaságra. A díj szedését 2004-től bevezető törvényt ugyanis csak jóval később, már a szerződés aláírása után fogadta el a parlament. Becslések szerint a Vértnek – a levegőbe kerülő szén-monoxid és szén-dioxid mennyisége miatt – már az idén mintegy 3 milliárd forint környezetterhelési díjat kell fizetnie. Modernizációra szoruló erőműveinek állapota miatt ez az összeg a következő években alaposan emelkedhet is, a folyamatban lévő felújítások ellenére. A díj alapvetően befolyásolja a társaság pénzügyi mutatóit, hiszen például 2002-ben 28,5 milliárd forintos nettó árbevétel mellett 2,3 milliárd forint veszteséget termelt. A potenciális vevő ezért kérte a kompenzációt – a novemberi szerződés Faller Jenő nyilatkozatai szerint tartalmazott is “valamiféle” erre vonatkozó részt -, azt azonban nem kapta meg.
A Vért Rt. Oroszlányban, Tatabányán és Bánhidán egy-egy erőművet működtet. Ellátásukat a környék szénbányái fedezik, azokat 1994-ben olvasztották be a társaságba. Az óra ketyeg Oroszlányban, hiszen a társaság túlzott környezetszennye-zését eltűrő állami moratórium 2004 végén lejár. Az előírt normák be nem tartása esetén a Vértnek elvileg be kellene zárnia kapuit, ezért a fejlesztések gőzerővel folynak. Felújításra elsősorban az oroszlányi egység szorul, amely a társaság három erőműve közül a legnagyobb és az összkapacitás csaknem 65 százalékát adja. A kén-dioxid-kibocsátást alaposan csökkentő, úgynevezett retrofit program 2002 elején indult, s a társaság szerint a moratórium lejártáig be is fejeződik. Ezzel megnyílhat a lehetőség arra, hogy további tíz évig működtethesse erőműveit a társaság.
A “túlélés” valójában nem is lehet kérdéses, hiszen a Vért bezárása gyakorlatilag “munkanélküliség sújtotta övezetté” változtatná Oroszlányt és környékét, továbbá veszélybe sodorná a bányaváros és Tatabánya távfűtő rendszereinek ellátását is. Az átalakítás azonban, mintegy 20 milliárd forintba kerül, amit a Vért teljes egészében képtelen kigazdálkodni, ezért volt szükség állami garanciavállalásra. A privatizáció nyertesének – ha lesz még ilyen vállalkozó szellemű befektető – mindig számolnia kell majd ennek a több mint 13 milliárd forintnak kereskedelmi banki hitellé változtatásával.
Egyes számítások szerint egyébként a Vért 20 milliárdos fejlesztése közel annyi, mintha zöldmezős beruházással építenének egy hasonló kapacitással rendelkező, modern erőművet. A bezárás viszont nemcsak szociálpolitikai, hanem tisztán gazdasági szempontból is súlyos áldozattal járna, a teljes leállítás költségét ugyanis a kormány számára készült előzetes szakértői anyagban hírek szerint több mint 80 milliárd forintra becsülték.
Helyét kereső turbina
A Vértes Energia kapcsán Kapolyi László nevét nemcsak közismertsége, de az általa elérhetővé váló üzleti lehetőségek miatt is emlegették. A System Consulting ugyanis részt vesz az orosz államadósság lebontásában, és ennek keretében nagy kapacitású gázturbinához jutott hozzá, kedvező áron. A Vértes Energia a tranzakció sikere esetén azt tervezte, hogy a bánhidai erőműbe telepíti a turbinát, s azt jó áron beszerzett orosz és ukrán gázzal üzemelteti, amivel alaposan javult volna a Vért piaci helyzete. A társaság működését ugyanis egészen 2003-ig a tulajdonos MVM-mel kötött, a nyugat-európai szabadpiaci árnál többnyire magasabb átvételi árat tartalmazó, hosszú távú áramszállítási szerződés segítette, és privatizáció híján ehhez hasonlóval lehetne biztosítani a cég életben maradását.
Nem meglepő tehát, hogy a vevő a fiaskó ellenére fenntartotta vételi ajánlatát a bánhidai erőműre. Ezt a korábbi tervek szerint már 2004 elején bezárták volna, de időközben a vállalat vezetésének – a paksi atomerőmű üzemzavarára hivatkozva – sikerült elérnie a működés egy évvel való meghosszabbítását.
