Hétfőn megkezdődött Amerikában a hosszú választási hadjárat a Fehér Házért. Az Iowa államban tartott előválasztást John Kerry vietnámi veterán nyerte. Ez ugyan nem jelent semmit abban a tekintetben, hogy ki lehet ott a végén, de az a tény, hogy a másik esélyesnek tartott jelölt Wesley Clark négycsillagos tábornok, arra utalhat, hogy az idei választások során a hadi ügyek előtérbe kerülhetnek.
Ez nem meglepetés annak tükrében, hogy Irakban még mindig dúl a gerillaháború, de az amerikai elnökválasztások napirendjének első helyezettje általában a gazdaság helyzete szokott lenni. És sokan itt látják Busht verhetőnek.
Mit szeretne a tőzsde?
Az NBC hírtelevízió felmérése szerint az idén csak a választók 29 százaléka szerint a legfontosabb téma a gazdaság állapota, míg 24 százalék az egészségügyre és 14 százalék Irakra gondolt. Ami a tőzsde számára fontos, az az, hogy milyen gazdaságpolitikai tervvel állnak elő az elnökjelöltek. Az idén a Bush-kormányzat halovány gazdasági teljesítménye miatt az a faramuci helyzet állt elő, hogy a gazdaság szereplői nem egyértelműen álltak ki a republikánusok mellett. Az üzleti élet azért szokta dollárkötegekkel támogatni a republikánusokat, mert rendszerint ez a párt szokta a zászlajára tűzni az állam visszahúzódását és a minél szabadabb gazdaság eszméjét. A demokrata párt, az amerikai “szociáldemokrata” irányzat megtestesítője, sokkal inkább igyekszik felkarolni az alacsonyabb keresetű rétegeket, amihez természetesen az üzleti szegmenstől von el forrásokat. Ezekre az általánosításokra a Clinton-éra és a Bush-éra is rácáfolt. Bush-ék valóban jelentős adócsökkentést hajtottak végre, de ez a gazdasági recesszió miatt hatalmas, 400 milliárd dolláros költségvetési deficithez vezetett, és a folyó fizetési mérleg hiánya is rekordokat döntöget. Ez a helyzet nagyon hasonlít a magyarra, csak a számokat be kell szorozni százzal. Természetesen ez már az üzleti körök érdekeit is sérti, és a dollár gyengülése miatt sem mindenki boldog. A külföldön megtermelt profit dollárértéke is csökken, márpedig az amerikai vállalatok kiterjedt hálózattal működnek.
A Bush családnak rendszerint nincs túl nagy sikere a gazdasággal, hiszen a jelenlegi elnök édesapja idejére tehető a legutóbbi recesszió, de korántsem biztos, hogy genetikailag kódolt problémával állunk szemben. A Clinton-éra nagy konjunktúrája a végéhez közeledett és szükség volt a gazdaságnak egy kis lélegzetvételre, tehát valószínűleg mindenképp bekövetkezett volna egy lassulás – és a szeptember 11-ei terrorcselekmény sem szerepelt a gazdaságfejlesztési tervekben.
Ezektől függetlenül sokan gondolják úgy, hogy a Bush-csapat sokat hibázott. A demokraták egyik vezető üzenete a választóknak az, hogy nem kellene megvárni, amíg Bush beletanul a gazdaság irányításába, jobb lenne olyat ültetni a helyére, akinek a csapata már eleve ért hozzá.
Mindez azért érdekes, mert a tőzsde igen élénken követi a választási fejleményeket, és az amerikai tőzsde iránymutatásként szolgál a hazai börzének is. Ez azt jelenti, hogy azok is részesévé válnak az amerikai belpolitikai eseményeknek, akik nem merészkednek határainkon kívülre részvényeket vásárolni. Természetesen nem olyan közvetlen a kapcsolat, hogy ki lehetne hirdetni: a befektetők tegyék meg tétjeiket, és az vegyen Matávot, aki Busht látja győztesnek, Molt pedig az, aki a demokratákat várja befutónak. (Egyébként is: valószínűleg inkább fordítva lenne helyes, hiszen az olajipar elég sokat profitált Bush-ék alatt.)
Befektetői várakozások
Az idei választási évre az egyik várakozás az, hogy az amerikai kormányzat egy kicsit visszatér az erős dollár politikához. Ez természetesen ismét vonzóvá teheti az európai befektetők számára az amerikai piacokat, hiszen azért most érezhető némi félelem az árfolyam további gyengülésétől. A dollár/euró jelenleg 1,26-os szinten mozog, és megállt a zöldhasú gyengülése, ami korábban egészen 1,29-ig repítette az eurót.
Szintén hatással lehet a befektetők viselkedésére egy esetleges újabb népszerű adócsökkentés. Amennyiben a republikánusok veszélyben érzik Bush pozícióját, előállhatnak egy újabb adócsökkentési ötlettel, ami tovább növelné a hiányt, és valószínűleg hatással lenne a tőzsdei árfolyamokra is, immár negatív irányban. Eddig ugyanis az adócsökkentéssel a jövőbeni szufficitet csökkentették, s minden újabb adócsökkentés hitel és teher a jövő nemzedéke számára. Lehet, hogy most a politikának csak tíz hónap a jövő, de a befektetők az elkövetkező tíz év várakozása alapján hozzák meg döntéseiket – és a terhet valakinek viselnie kell.
