Belföld

Találkozások – a harmadik típus

A magyarországi harmadik generációs mobil licenckiírása körül sok a bizonytalanság. A hírek szerint a költségvetés 2004 közepére 15-25 milliárd forintos bevétellel számol az UMTS-koncessziókból.

Az összeg, amit a 3G-s licencekért remél a kormány, meglehetősen nagynak tűnik ahhoz képest, hogy a licenc megszerzésével a mobilszolgáltatók pusztán lehetőséget kapnak az adatátviteli sebesség növelésére. S a
Találkozások – a harmadik típus 1

sebességnöveléshez magához is igen nagy összegű beruházásokra van szükség, mert az UMTS rendszer nem a GSM módszer továbbfejlesztése: teljesen új hálózat létrehozását követeli meg.

A mostani piaci igények kielégítéséhez gyakorlatilag a GPRS és a rendszerint 2,5 G-nek nevezett EDGE is elegendően gyors. A mobilok üzleti kommunikációs szolgáltatásai iránt még nem olyan nagy az érdeklődés, hogy indok lehetne nagy összegek beruházásához. Magyarországon például a tartalomszolgáltatását évek óta fejlesztő Westel forgalmának 13 százalékát teszi ki az adatkommunikáció, s ez nagyjából összhangban van a nyugat-európai átlaggal; a másik két mobiltársaság forgalmában még kisebb a hányada: a hang még mindig több mint 90 százalékos arányú.

Piaci kérdőjelek

 

Lényegében meg sem kezdődött a harmadik generációs hálózat kiépítése Európában. Köztudomású, hogy 2000-ben a távközlési piacot éppen az rántotta válságba, hogy a társaságok képtelenül nagy összegeket fizettek ki az UMTS-licencért, s mert a piaci érdeklődés nem igazolta a harmadik generáció kiépítéséhez fűzött reményeiket, részvényeik értéke a korábbi érték töredékére estek vissza. 2000-ben például a Vodafone, a Deutsche Telekom, a France Telecom és a Telefonica összesen több mint 100 milliárd dollárt fizet ki harmadik generációs licencekre, s a többi telefontársaság ez irányú összkiadását is vagy 100 milliárd dollár körüli összegre becsülik. A távközlési cégek túlságosan sokat költöttek olyan új technológiára, amelyről még nem tudni, hogy mennyire életképes – állapították meg a piacelemzők a GSM szolgáltatók 2002-es világkonferenciáján. Erősen kérdéses, hogy helyes lépés volt-e igen nagy összeget fordítani olyan technológiákra, amelyek várhatóan csak évek múltán termelnek majd nyereséget.
Az életképességet firtató kérdésre lényegében ma sincs meggyőző felelet. Igaz, hogy időközben a központ és készülékgyártók erőltetett fejlesztésekkel kialakították az első kísérleti jellegű berendezéseket, de az európai kontinens 3G-piaca még mindig csak alig egymillió előfizetőt számlál. Elemzők és piaci résztvevők abban már egyetértenek, hogy az UMTS-rendszerek kiépítéséhez és többé-kevésbé biztonságos üzemeltetéséhez már megvannak a szükséges műszaki körülmények. A 3G-re épülő szolgáltatások piacán a japán DoCoMo az egyetlen csakugyan sikerese szereplő: 2003 őszén bejelentette, hogy a FOMA-nak (Freedom of Mobile Access) elnevezett szolgáltatására előfizetők száma elérte a hét számjegyű álomhatárt. Ázsia távközlési piacvezetőjének majdnem két évébe telt az egymilliomodik előfizetőhöz eljutni. Ma a hetvenmillió japán előfizető 1,7 százaléka használja ezt az ország 96 százalékát lefedő szolgáltatást. Európában még csupán kísérleti jelleggel működik 3G-szolgáltatás: a Nagy-Britanniához tartozó Man szigeten és Észak-Olaszország egyik térségében.  

Mennyit kér az államkassza?

A magyarországi kilátásokról csupán annyit lehet tudni, hogy valamikor az esztendő első felében hirdetik meg a koncessziót. Arról nem szól a fáma, hogy csak a mostani piaci szereplőket várják a szorítóba, vagy egy negyedik szolgáltató piacra lépésével is számolnak. S az sem világos, hogy az engedélyekért egy-egy szolgáltatónak kellene 15-25 milliárd forintot fizetnie, vagy ez a teljes összeg. A szakemberek számításai szerint ha a költségvetés 15 milliárddal számol és az engedélyért kért összeget elosztja hárommal, akkor valószerű összeg, nagyjából 5 milliárd forint jutna egy-egy piaci szolgáltatóra.

A piacelemzők határozott véleménye szerint az új szolgáltatás meghonosításának előmozdítására az állam azzal is csökkenthetné a szolgáltatókra nehezedő terheket, hogy velük közösen viselné a kockázatot. A mobilcégek kezdetben tehát kisebb összeget fizetnének az engedélyért, a fennmaradó részt pedig a 3G-bevételek százalékos arányában törlesztenék az államkasszának. Kétségtelen, hogy harmadik generációs rendszer új lehetőségeket ad a mobiliában, ám a pályázat kiírása előtt mindenképpen el kell dönteni, hogy az állami költség vagy a magyar kommunikációs technika gyarapítása legyen-e a versenyeztetésben a fő cél.

UMTS-nyitány Magyarországon

A magyar piac mobiltársaságai közül a Westel mutatta be először Magyarországon – éppen a tizedik születésnapján – UMTS-en való videotelefonálást az Ericsson, a Nortel és a Siemens közreműködésével. A Westel mégis úgy véli, hogy az UMTS-hálózat létrehozásába százmilliárdokat kell befektetni, s megtérülés csak hosszú távon várható. A mobilszolgáltatóknak teljesen új hálózatot kell – előreláthatóan több száz milliárd forintért – kiépíteniük az UMTS bevetéséhez. Nagyjából olyan nagyságú beruházásra lesz szükség, amennyit a GSM-hálózat kiépítése követelt egészen idáig.

Tény, hogy a harmadik generációs mobil teljesen átformálja a telefóniát, sőt az egész informatikai piacot is. Az átalakulás azonban nem temeti el a ma virágkorát élő GSM-et; ez a két technika még jó ideig megfér egymás mellett. Mert mindig lesznek olyanok, akik csak beszélgetésre akarják használni a telefont. A GSM valószínűleg azért sem tűnik majd el a túlhaladott analóg technika módjára, mert a társaságoknak nem éri meg teljes lefedettségre törekedni az egész országban.

A gyakorlatban – legalábbis az átmeneti időszakban – úgy képzelhető el az UMTS használata, hogy az előfizetők a le nem fedett részeken csak hagyományos módon léphetnek majd kapcsolatba egymással: a lefedetlen zónában az UMTS-készülék átvált a GSM üzemmódra. Az UMTS-sel az ADSL-hez hasonló minőségben lehet például internetezni, videotelefon-kapcsolatot kialakítani, s a felhasználó nem lesz vele helyhez kötve: az internet elszakad az íróasztaltól, s nagyobb szabadságot ad a felhasználónak.

Tíz éve könnyebb volt

 

Ilyesfajta dilemmával egyszer már szembesültek a döntéshozók: 1993-ban, a GSM-tender kiírásakor. Akkor sok gazdasági szakértő úgy vélte, hogy a GSM-koncessziót alacsony áron kell tartani, s a potenciális szolgáltatók ne a magasabb koncessziós díjra tegyenek ajánlatot, hanem a rendszer mielőbbi kiépítésére és a minél olcsóbb tarifákra. Kétségtelen, hogy ennek a javaslatnak is megvolt a maga józan logikája. Magyarországon 1993-ban olyan csekély arányú volt a telefonellátottság – 10 millió lakosra mindössze 1,5 millió telefonvonal jutott –, hogy a koncepció szorgalmazói úgy vélték: a telefon-infrastruktúra kiépülésének felgyorsítására az államnak nagyvonalúnak kell lennie. Ha a koncesszióért kevesebbet kell fizetni, akkor a szolgáltatók nagyon gyorsan kiépíthetik a hálózatukat, s már kezdettől nagy forgalommal számolhatnak, az állam pedig a nyereségadó révén juthat majd nagyobb bevételhez. Végül is nem ez lett a stratégia: a GSM-koncesszióért 51 millió, illetve 49 millió dollárt fizetett a Pannont létrehozó északi konzorcium és a Matáv–US West páros. A két szolgáltató ügyfélszáma mégis viszonylag gyorsan felfutott: az emberek hajlandók voltak többet fizetni, csak hogy telefonhoz jussanak. A GSM használóinak száma ma a 8 millióhoz közelít; igaz, közben lényegesen csökkentek – különösen a harmadik szolgáltató három évvel ezelőtti megjelenése óta – az előfizetés költségei és a tarifák is. Nem tudni azonban, hogy ez a rendszer vajon alkalmazható-e a harmadik generációra is, hiszen a mobil hangpiac már régóta telített, a nagyobb sávszélességet követelő üzleti kommunikációs- és médiaszolgáltatásokra pedig ma még alighanem csak szűkebb közönség tart igényt. S azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a vezetékes szolgáltatók – a Matáv és az alternatív társaságok – jórészt szintén az internetszolgáltatások, a nagyobb sávszélesség és az olcsóbb adatátvitel kínálatával igyekeznek növelni piaci részesedésüket. Mindebből az a következtetés adódik, hogy 3G kínálta lehetőségekre ma még nincs akkora szüksége a piacnak, mint annak idején a GSM adta lehetőségekre volt. A GSM-szolgáltatás esélyt adott a szabad választásra és az azonnali telefonhoz jutásra egy telefonínséggel küszködő országban, az UMTS-nek azonban – még ha hosszú távon ez lesz is a mobilia fejlődésének útja – egyelőre versenykörnyezetben kell megtalálnia a közönségét. 

Drága mulatság?

Ma azonban még nehéz lenne megjósolni, hogy az UMTS-sel járó sajátosságokért – a gyorsaságért, a szabad mozgásért – mennyit hajlandó majd fizetni az ügyfél, illetve milyen további szolgáltatások bevezetésével tehető sikeressé ez a technológia. Azt meg még felbecsülni sem lehet, hogy a készülék maga mennyibe fog kerülni. Ha olyan szérianagyságban készül majd, mint a mai GPRS-szel is felszerelt telefonok, akkor nyilván megfizethető lesz– de majd csak akkor persze, ha a 3G-re alkalmas telefon legalább annyira elterjedt lesz, mint az emelt szintű szolgáltatások használatára is alkalmas mobilkészülék.

Egyelőre a Pannon GSM sem jósol gyors előretörést a harmadik generációs technikának. A Pannon is túl van már az új rendszer első nyilvános tesztelésén; ebben a Nokiával működött együtt. A Nokia és Pannon GSM megállapodást kötött egymással – erősíti meg a Nokia Magyarország. A finn cég teljes, 3G-s rádió- és gerinchálózati berendezést is magába foglaló WCDMA 3G tesztelési környezettel szolgál a Pannonnak; az tehát műszaki tekintetben felkészülten várhatja a piacnyitást. De a Pannon is úgy tartja, hogy az UMTS-re ma még nincs elég fizetőképes kereslet. S ezt nemcsak a hazai felmérések igazolják, hanem külföldi tapasztalatok is.

Előreszaladt a technika

A Vodafone, a világ legnagyobb mobilszolgáltatója helyzeti előnyben van: már teszteli az UMTS-hálózatot és a vele kínálható szolgáltatásokat – adta közre a New Burry-i központban működő sajtóosztálya. A Vodafone biztos benne, hogy az új technika már a jövő évben jelen lesz a piacon. A készülékek ára széles tartományban szóródik majd aszerint, hogy melyik mennyit tud. Kezdetben többet kell majd fizetni értük, mint a mai átlagos GSM-készülékekért. Az árak azonban idővel – ahogyan egyre több készülék kerül a piacra – nyilván csökkenni fognak. Az UMTS hatással lesz az egész távközlési szektorra, megmozgatja az információs technológia területét – hangsúlyozzák a Vodafone illetékesei.

A központokat, berendezéseket és készülékeket gyártó cégek is gőzerővel készülnek is az UMTS-szolgáltatásra. A Siemens – az ő magyarországi érdekeltsége adta az Ericssonnal és a Nortellel a Westel UMTS-premierjéhez szükséges berendezéseket – 1992-től foglalkozik a 3G-hálózatok és -eszközök fejlesztésével. Évente vagy százmillió eurót és több mint 3000 mérnök munkáját fordítja ennek a szegmensnek a megújítására. A japán NEC Corporationnal együtt eddig 25 harmadik generációs hálózat építésére kapott megbízást, és 24 ezer bázisállomást adott át; ezzel 20 százalékos a piaci részesedése. A ma üzemelő hálózatokat 1,3 millióan használják.

A Siemens úgy számol, hogy három év múlva már százmillióan fogják használni az UMTS-t. Felmérései szerint az UMTS többek között lehetővé teszi, hogy élőben lehessen sportközvetítéseket nézni, s hogy a mozilátogatók ne csak a programajánlatok között válogathassanak, hanem filmelőzeteseket is letölthessenek. A Siemens Mobil tájékoztatása szerint a zenebarátoknak az UMTS-telefon előzetes válogatás alapján MP3-as lejátszóval teljes zeneműveket játszik le.

Az Ericsson szintén a 90-es évek eleje óta foglalkozik a 3G-fejlesztésekkel, s a világon működő 12 kereskedelmi UMTS-hálózatból nyolc tőle való. Neki van a legtöbb szabadalma ezen a területen, és vezető szerepet tölt be a harmadik generációs piacon. Az Ericsson Magyarország bonyolította le Magyarországon UMTS teszthívást, még 2002 februárjában. A magyarországi kutató-fejlesztő központ nagy részt vállal az UMTS-fejlesztésekben és a további kutatásokban, áttételesen tehát már magyar szakértői is vannak a harmadik generációs fejlesztéseknek.

Az Ericsson szerint egyébként Magyarországon sokkal dinamikusabb lesz a 3G indulása, mint a többi európai országban, mert Magyarországon viszonylag gyorsan elterjedtek a mobil adatátviteli szolgáltatások, a vezetékes internetkapcsolat viszont kevésbé gyakori – éppúgy, mint Japánban. A svéd cég szakértői szerint, ha tehát Magyarország kiírja a 3G-tendert, akkor nem marad el Európa többi országától, sőt meg is előzheti némelyik nyugat-európai országot. Az Ericsson közvetlenül már nem foglalkozik mobiltelefon-gyártással; a GSM, az EDGE és a 3G vételére alkalmas telefonkészülékeket az 50 százalékban az ő tulajdonában levő Sony Ericsson vegyes vállalat fejleszti – persze az anyavállalat kutatásban elért eredményeire is támaszodva.

Az áttörésre még várni kell

Kétségtelen, hogy a harmadik generációs piac most alakul Európában, Magyarország tehát egyáltalán nincs lemaradva ennek a rendszernek a honosításában, mivel ma még sehol sem nevezetes a kereskedelmi forgalom. Nemzetközi fórumokon a mobil telefónia neves szakértői általában még mindig azt hangoztatják, hogy az UMTS-ről csupán annyit tudni: elengedhetetlen szükség lesz rá, azt azonban nem lehet előre látni, hogy a gyakorlatban pontosan mire is fogják alkalmazni. Az eddig hangoztatott fő érv a nagyobb sebesség volt. De ez csupán műszaki kérdés. Gyakorlatilag alig van olyan tartalom, amelyet a GSM-rendszeren belül a 2 és fél G megoldás (az EDGE) ne kínálhatna a mai piac igényeinek megfelelő minőségben.

A potenciális szolgáltatóknak nem sikerült olyan áttörő tartalomfejlesztést megnevezniük, amely a nagyközönséget rávette volna a GSM-ről az UMTS-re való áttérésre és széles körű igényt keltett volna benne a harmadik generációs szolgáltatások iránt. Márpedig az UMTS mindaddig nagyon sokba kerül a szolgáltatónak, ameddig sokan nem igénylik, és nem tudni, hogy a piac mennyire téríti majd meg a rendszer kiépítésére fordított roppant költségeket. A reálisnak tűnő prognózisok az évtized végére teszik a 3G iránti tömegesebb igény megjelenését – szoros összefüggésben a GSM-en elérhető tartalomfejlesztéssel, a kommunikációs szolgáltatások mind nagyobb arányú bővülésével.

A jelek szerint a technika fejlesztése megint csak sokkal előbbre jár, mint a piaci realitások. Természetesen a központokat, berendezéseket gyártó cégek a legtürelmetlenebbek, mert a kutatás-fejlesztésre fordított milliárdok csak akkor kezdenek megtérülni, ha széles körben kezdene terjeszkedni az UMTS-hálózat. A készülékgyártók valamivel visszafogottabbak, mert a tesztelésekből gyakran kiderül, hogy hogy a prototípusok még egyáltalán nem tökéletesek s nem tudnak annyit, amennyit a folyamatos 3G-s használatban tudniuk kellene. A szolgáltatók pedig nagyon is óvatosak: ez a beruházás igen drága, s piacon nekik kell megkeresniük a költséges befektetések árát.

Címkék: archívum

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.