2003 részben a végletek éve volt, hiszen egyes cégek elképesztó növekedést tudtak felmutatni, míg mások hihetetlen rekordveszteséget hoztak össze. Egy biztos, a gazdasági helyzet nem volt olyan fényes, hiszen az évet lassuló növekedésű magyar gazdaság, továbbra is jelentős,
de szintén lassuló belső keresletnövekedés, hullámvasutazó forint és lanyha világgazdaság jellemezte. A szakemberek egy része a forint ingadozásával és a magyar gazdaság problémájával indokolja, hogy a pesti börze részvényeinek teljesítménye elmaradt a régió piacaiétól.
Ez ugyan csak részben igaz, hiszen az orosz piacot a továbbra is magas olajár hajtotta, míg a lengyel papírokat a jelentős belső kereslet tornázta az egekig, miután a nyugdíjalapok jelentősen megemelték a részvények súlyát portfóliójukban. Ezeken a piacokon a papírok túlértékeltekké váltak, a befektetők mégsem mutattak fokozott érdeklődést a magyar papírok iránt, mert féltek a forinttól, amely az idén már szedett „áldozatokat”, elsősorban az úgynevezett hedge fund-okat kezelők körében. A forint árfolyamának gyengülése ugyanis épp ugyanolyan veszteséget okoz a befektetőknek, mintha a részvényárfolyamok esnének. A magyar befektetőknek nem kell ezekkel a kockázatokkal szembenézniük, de igazából a külföldiek mozgatják a piacot, mivel körülbelül 80 százaléka az ő tulajdonukban van.
Bevezetések, felvásárlások
A Budapesti Értéktőzsdén hosszú évek után ismét láthattunk új bevezetéseket, amelyek közül az FHB volt igazán érdekes és sikeres. Egy kicsit árnyalja a képet, hogy a bevezetés után rögtön egy, a cégre nézve nagyon negatív döntést hozott a kormány és sokan érzik most úgy, hogy zsákbamacskát adott el nekik az állam. Ismét történt felvásárlás, nem is egy és nem is akármilyen. Az év a Brautól volt hangos, először a Heineken név a hatalmas profit gyönyörű dallamaként csengett a fülekbe, mígnem később szitokszóvá változott egyes befektetők számára, amikor az ajánlat összege a várt és teljesen irreális 30 ezer forintos szint helyett 14 ezer forint alatt realizálódott. Több örömben volt részük a spekulánsoknak a Pannonplast felvásárlására irányuló törekvések során, hiszen jelentős árfolyamnyereséget és egy izgalmas krimit realizálhattunk. Kivezetésre ugyan nem került sor, de azért az IEB-t is felvásárolták olasz tulajdonosai. Biztos, ami biztos.
A 2003-as év sztárja a Richter volt, amely 67,7 százalékos árfolyam-emelkedést produkálva történelmi csúcsra tört. Az emelkedés hátterében a tengerentúlról származó jelentős, 48 százalékos profitnövekedés volt. A kezdetben kétkedéssel fogadott Barr beszállítói szerződés aranybányának bizonyult. A Richter egy olyan nemzetközi réspiacon bizonyult versenyképesnek, amely még nem vonzotta oda a nagy halakat, és így a viszonylag kicsik is tudtak lubickolni. A Richter szempontjából szomorú hír, hogy a Teva, a világ egyik vezető generikus gyártója is felfigyelt a nőgyógyászati termékek szegmensére, és bejelentette, hogy meg fog jelenni versenytársként. Márpedik ez általában nem jelent jót a már bent lévőknek. Erről talán a Westel tudna mesélni, de a Matávnak az idei évben nem jutott az ászok között hely.
Az OTP-nek viszont annál inkább. Néhány éve a riválisok még azt mondták, hogy az OTP egy posztkommunista óriás, és rövidesen kipukkad, mint a lufi. Ezek a kétkedők az idei év után valószínűleg kétszer is meggondolják az ehhez hasonló kijelentéseket. Az OTP egy olyan szegmenst tarolt le és ért el 50 százalék fölötti részesedést, amely nemrég még nem is létezett. Az állami támogatás hátán robbanásszerű növekedésnek indult lakáshitelezés nagyon profitábilis üzletágnak bizonyult, és más területek jelentős bővülésének is köszönhetően az OTP az első három negyedévben 68 százalékos profitjavulást ért el.
A jövőbeli növekedés is biztosnak látszik, ha ehhez hozzávesszük, hogy az Erste orra elől elhalászta a bolgár Banka DSK-t, amely az OTP bolgár megfelelője. Természetesen nem a mai OTP-é, mert ez már egy modern kapitalista bank, igazi pénzgyár. A menedzsment most ismét megpróbálkozhat egy szocialista bank modernizálásának varázslatával. Az árfolyam 20 százalékos emelkedése jelzi, hogy a befektetők is bíznak ebben.
Zuhanóművészek
Az idei év negatív főszereplője a NABI, amely fél év alatt olyan látványosan omlott össze, mint egy kártyavár. A tavaly 7 millió dollár nyereséget elért buszgyártó az első három negyedév alatt 11,4 milliós veszteséget hozott össze, ez a vállalat jelenlegi piaci értékének 40 százaléka. Ahogy a veszteség tornyosult, úgy hagyták el a befektetők a süllyedő hajót. A NABI-részvények árfolyama 3280 forintról 1240 forintig zuhant. A cég a csőd szélére sodródott, miután a rövid távú adóság 3,5-szerese a cég piaci értékének.
Mondhatnánk, hogy a NABI a gyenge dollár áldozata, mert az euróval szemben immár 1,24 euróig gyengülő zöldhasú elmorzsolta a bruttó profitot, és a működési költségek levonása után már csak veszteséghegyek halmozódtak. Hiba lenne azonban mindent a dollárra fogni, miután a vállalat számára a már papíron eladott buszok megtervezése és legyártása is túl nagy kihívásnak bizonyult. Mindig felvetődik a menedzsment felelősségének kérdése olyan esetekben, amikor dugig tömött megrendelésállománnyal a zsebben a cég 40 százalékkal kevesebb buszt gyárt le a tervezettnél. A 2004-es év nagy kérdése, hogy van-e még ennél is lejjebb a szebb napokat látott büszkeség számára.
