Az ÁPV Rt. kedd reggeli szűkszavú közleménye nem egy várva várt számot tartalmazott (az eladási árat), hanem annyit, hogy az alacsony áron beadott ajánlatok miatt a privatizációt elhalasztják. Okként a tranzakció meghirdetését követő piaci fejlemények miatt nem teljesülő elvárásokat jelölték meg.
A helyzet azonban összetettebb annál, semhogy egyetlen okát lehetne megnevezni a kudarcnak. Merthogy egyértelműen kudarcról van szó. Ez az eseményt ugyanis a befektetők bizalmatlanságának biztos jele.
Dráma – több felvonásban
A privatizáció sikerében, még ha a vártnál alacsonyabb árfolyamon is, de mindenki bízott. Ez azonban most elmaradt. Az előző Mol-privatizáció is rossz történetnek bizonyult, hiszen az orosz válság miatt, majd később a gázmizéria következtében csak a veszteséget számolhatták a befektetők. Az első felvonás rossz véget ért. Függönyt le, taps elmarad. Már csak abban bízhatunk, hogy a második felvonás jó véget ér!
Az ide vezető út hosszú és rögös volt, habár kezdetben csak pozitívumokról beszélhettünk. A kormány viszonylag transzparens módon jelentette be szándékát arra vonatkozóan, hogy az idén szeretne értékesíteni a Mol állami kézben levő 23 százalékából 10-13 százaléknyi részesedést, a maradékot pedig egy év múlva. A kormány remekül ismerte fel, hogy a sikeres privatizációhoz el kell varrni a szálakat, és a legnagyobb bizonytalansági tényezőt, a gázüzletág helyzetét, ha kis késéssel is, de októberben sikerült megnyugtatóan elrendezni. Az árfolyam még november elején is a 7000 forintos szintet közelítette, és mindenki 6500 forint körüli privatizációs árról beszélt.
Ezt követően azonban hullámban érkeztek az árlehajtó erők, néha váratlan helyről. Először a konkrét mennyiség kihirdetésénél derült ki, hogy 10-13 százalék helyett 17 százalékot meghaladó pakettet kínálnak fel, mivel az ÁPV mellé csatlakozott a Mol is, 4 százaléknyi saját részvényét kívánván értékesíteni.
Itt a két fél a strukturálási és a kommunikációs hibát követett el. A piacot ugyanis negatívan érintette a felkínált részvénymennyiség. Szerencsésebb lett volna, ha a Mol előre értesíti a piacot szándékairól. Felesleges a privatizáció előtti hetekben negatív meglepetéseket okozni, habár az tény, hogy a saját részvények privatizációs értékesítése jó döntés volt, ugyanis ez a legolcsóbb megoldás a társaság számára.
Mi lesz a kisbefektetőkkel?
A kibocsátási tájékoztató értelmében, a ki nem elégített, a csak részben kielégített, illetve az el nem fogadott részvényigénylésekre teljesített befizetések visszautalása az allokáció eredményének közzétételét követő 3 munkanapon belül, de legkésőbb december 23-áig történik meg (a jegyzéskor megjelölt számlákra történő jóváírás útján). A maximumáron jegyző befektetők ennek megfelelően részvényenként 7100 forintot, a halasztott fizetést választók papíronként 2500 forintot kapnak vissza. A részvényigénylők kamatra, kártérítésre nem jogosultak.
A következő árlehajtó erőt László Csaba nyilatkozata jelentette, miszerint a Mol maradék csomagja fél év múlva a piacra kerül. Ez a rövid időszak előre vetített két dolgot. Egyrészt lehet, hogy az árfolyam nem fog kiemelkedően teljesíteni az elkövetkező időszakban, hiszen mindenki előtt ott fog lebegni a hamarosan újra a piacra zúduló részvénymennyiség, másrészről a következő privatizáció során olcsóbban megkapják a részvényeket. Ez a nyilatkozat, még ha így is fog cselekedni a kormány, elővigyázatlannak bizonyult.
A következő csapást a Mol-PKN fúzió jelentette. Először a Lengyelországból érkező kiszivárogtatások tartották bizonytalanságban a piacot, majd az együttműködési szándéknyilatkozat aláírása vetette fel a kérdést, hogy akkor most milyen vállalatot is veszek a privatizáció során. Ehhez kapcsolódik, hogy a PKN vezérigazgatója is megörvendeztette a piacot egy rossz nyilatkozattal, amelyben arról beszélt, hogy a Mol tőkeemeléssel fogja finanszírozni a PKN-részvények vásárlását. Ez tehát újabb nyilvános kibocsátást jelent és újabb jelentős kínálatot. Ekkorra az árfolyam megérkezett a 6100-6200-as tartományba.
A forintpiaci válság újabb bizonytalansági tényezőt jelentett, de az árfolyam már nem esett szignifikánsan tovább. A hétfői záró árfolyam 6070 forint volt. A gyengébb forint euróban számolva még olcsóbbá is tette a részvényt, de a jelentős forintpiaci bizonytalanságot a befektetők beárazták ajánlataikba.