Belföld

Grúzia – a szakadék szélén

admin

2003. 11. 26. 12:30

Grúzia válságát nemcsak a politikai és etnikai érdekek mélyítik, régóta tart a gazdasági krízis. A kaukázusi ország két nagyhatalom erőterében lavíroz, a megoldást is csak tőlük remélheti.

Grúzia a gazdasági összeomlás szélén áll, ismerte el Nino Burdzsanadze, a kaukázusi köztársaság ideiglenes államfője. “A gazdasági helyzet sokkal súlyosabb, mint azt korábban gondoltuk – mondta. – További romlásának

elkerüléséhez radikális intézkedésekre van szükség.” Részleteket Burdzsanadze nem mondott azon túl, hogy a vállalatokat sürgette: dolgozzanak teljes kapacitással.

A statisztikai adatok pontossága azonban némiképp vitatható. Grúziában igen kiterjedt a szürke-, illetve feketegazdaság, de ezek teljesítménye nem jelenik meg a hivatalos statisztikákban. A grúz lakosság életszínvonala ezzel együtt drámai mértékben zuhant az elmúlt években. A Nemzetközi Valutaalap szerint a kaukázusi köztársaság jelentős lépéseket tett a piacgazdaság megteremtése felé, de ez maga is jelentős jövedelmi szóródáshoz vezet. 

Szegénység, termelés-visszaesés

A kaukázusi országban a gazdasági elmaradottság odáig terjedt, hogy ma már közel 20 százalékos a munkanélküliség, a lakosság 54 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, a nyugdíjasok havonta átlagosan 6 dolláros jövedelmet kapnak, a dolgozók havi átlagjövedelme pedig mindössze 40 dollár. Hivatalos adatok szerint Grúziában az össztermelés mintegy 70 százalékkal csökkent 1990 és 1994 között. Azóta évről évre bővült ugyan a gazdaság, de a termelés volumene továbbra sem több, mint az 1989-es év szintjének 40 százaléka. Az egy főre jutó árutermelés majdnem ebben az egykori szovjet köztársaságban a legalacsonyabb.

Rothadó gyümölcskosár

Grúzia korábban a volt Szovjetunió egyik leggyorsabban fejlődő utódállamának számított, jelentős gyümölcsexportja miatt gyakran nevezték „gyümölcskosárnak.” A Szovjetunió összeomlása után meredeken csökkent az összes utódköztársaság gazdasági teljesítménye, Grúziában azonban az átlagosnál is nagyobb volt a visszaesés. 1992-es függetlenségének kivívása óta a fellendülést megakasztották a belső etnikai konfliktusok, a széleskörű korrupció és a jogrendszer hiányos működése.

A kaukázusi köztársaságot emellett anyagilag igen súlyosan érintette az olcsó szovjet energiaszállítások megszűnése és a korábbi orosz kereskedelmi kapcsolatok intenzitásának csökkenése. Gazdasági függése Oroszországtól továbbra sem szűnt meg, hiszen energiaellátásának számottevő részét a volt anyaország szolgáltatja. Oroszország ígéretet tett, hogy a választási csalást és a zavargásokat követően is fenntartja a létfontosságú áramszállítást Grúziába, a függőség mégis folyamatosan fenyegeti a kis országot. Szimbolikus momentum, hogy csak Igor Ivanov orosz külügyminiszter látogatása után határozta el magát Sevarnadze a távozásra, korábban határozottan visszautasította ennek lehetőségét.

Sevarnadze a felelős

Sokan a lemondatott Eduard Sevarnadze elnököt tartják felelősnek azért, hogy tizenegy éves uralma alatt az ország gazdasági összeomlásba szédült: nőtt a szegénység, virágzott a korrupció, és szeparatista megmozdulások voltak. Grúzia nem kapott hitelt a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), amely mindaddig megtagadta ennek lehetőségét, amíg Sevarnadze korrupcióval és adócsalással összefonódott kormánya van hatalmon.

A hitelező kormányokat tömörítő Párizsi Klub most ultimátumot adott Grúziának: előbb az IMF-fel kell rendeznie kapcsolatát, csak azután lehet bármi esélye is adósságkönnyítésre. A kaukázusi állam külső adóssága pedig nem csekély: 1,78 milliárd dollárral tartozik a külföldi hitelezőknek, ebből 600 millióval a Párizsi Klubnak, amelyik 2001-ben ütemezte át Grúzia adósságát. Az új feltételek szerint így 20 év alatt kell törlesztenie tartozását, és az első befizetés 2004-ben esedékes. Mivel a mostani ultimátum adósságkönnyítést nem enged, és a kirobbanó fellendülésre vajmi kevés az esély, Grúzia egyedüli menedékét a stratégiai érdekeiket szem előtt tartó külföldi partnerek jelenthetik.

 Bársonyos forradalom

Kontinensszerte ismét bársonyos forradalomról írnak a lapok. A francia Libération többek közt kiemeli: miután a Kreml mindent megtett, hogy Grúzia kormányozhatatlan legyen, most nagylelkűen lecsendesíti a dolgokat. A spanyol La Razon viszont amerikai szerepvállalást gyanít a történtek mögött, amerikai és nyugat-európai cégek sok milliót fektettek be Grúziában olajberendezésekbe, Oroszország ezt ellenezte, és igyekezett fenntartani régi befolyását. A svájci Tages-Anzeiger szerint Sevarnadze távozása nem változtat Grúzia “alapvető stratégiai gyengeségén” az orosz és a nyugati érdekekkel szemben. A Berliner Zeitung több más újsághoz hasonlóan a nyolcvanas évek végén bekövetkezett európai fordulatokhoz hasonlítja a grúziai eseményeket, a Frankfurter Algemeine Zeitung pedig a három évvel ezelőtti belgrádi eseményekhez, de csakúgy, mint a Tageszeitung-nak, kétségei vannak a grúz ellenzék demokratikus mivoltát illetően.

Stratégiai pont

Grúzia, szegénysége ellenére, a külföld számára kiemelt stratégiai jelentőségű hely. Tranzitszerepét jól jelzi, hogy északon Oroszországgal, délen Törökországgal és Iránnal határos. Grúziában Oroszország mellett a legjelentősebb érdekeltsége az Egyesült Államoknak van.

Washington óriási politikai és pénzügyi tőkét helyezett a Baku-Tbiliszi-Ceyhan vonalon fekvő kőolajvezeték 2002-ben elindult építésébe. Ez a vezeték a Kaszpi-tengeri olajat szállítana Azerbajdzsánból Törökország déli partjaira. A közel-keleti olajforrások bizonytalansága miatt jelentősen felértékelődött az Egyesült Államok számára ez a stabil alternatív energiaforrás. A Grúziába irányuló 25 millió dolláros külföldi befektetéseknek több mint a fele az Egyesült Államokból származik.

Talán éppen ez az érdekeltség fogja Grúziát megmenteni a végső összeomlástól. Visszafelé követve a szálakat, amennyiben az Egyesült Államok nem hagyja veszni olajat adó kaukázusi gyöngyszemét, megfelelő gazdasági hatalmánál fogva meg fogja győzni a Valutaalap többi tagját is, hogy egyezzen ki Grúziával, és nyújtson számára életet adó hitelt. Az IMF feloldozó szava után pedig csak egy lépés, hogy a Párizsi Klub is feloldja ultimátumát, és könnyítsen Grúzia adósságterhén.


 

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Yusra Mardini, a 19 year-old Syrian swimmer who competed at the Rio 2016 Olympic Games as a member of Refugee Olympic Team and UNHCR Goodwill Ambassador, she speaks in Tokyo 2020 office on August 29, 2017, Where she shares her experiences at the Rio 2016 Games and her current activity as an athlete and UNHCR Goodwill Ambassador with Tokyo 2020 staff members. (Photo by Alessandro Di Ciommo/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.