Belföld

Versenypiac a távközlésben – év végére új törvény?

admin
admin

2003. 10. 30. 13:00

Jelentős piaci változások után, új törvény elfogadása előtt, az EU kapujában újra az a kérdés: lesz-e valódi verseny Magyarországon a távközlésben, a fogyasztó javára, mindenki megelégedésére?

2002 végére, 2003 elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a 2001-ben elfogadott hírközlési törvény sok ponton módosításra szorul, különösen azért, mert hiányos a végrehajtási utasítás; gyakorlatilag új törvényt és merőben más

végrehajtási utasítást kell kidolgozni. S van erre még egy fontos ok: még az európai integráció előtt fel kell oldani a magyarországi piacnyitás ellentmondásait. Brüsszel ugyanis – látva az európai piacon is kudarcot vallott liberalizációs kísérleteket – 2002 végén keményebb szabályozórendszert dolgozott ki a feltételek szavatolására.

Az unió új távközlési politikájának az a kulcsszava, hogy az előfizetőnek minden országban meg kell kapnia az alternatív hozzáférést, a szabad szolgáltatóválasztás lehetőségét. Az unió úgy látta, hogy a liberalizáció versenyjogi értelemben vett kialakulásáig nem deregulációra van szükség, hanem a korábbinál is erősebb szabályozórendszerre – hogy az megadja az átvezetést a liberalizált piachoz. S ehhez létrehozott egy államok feletti testületet; ez előtt a testület előtt a piaci szereplők beperelhetik például ennek vagy annak az országnak kormányát, ha az nem hoz létre megfelelő hátteret a versenyhez. Az unió által megvizsgált fontos témakörök: a fix–mobil végződtetés kérdése, az átalánydíjas internetkínálat, az egyetemes szolgáltatás kérdéskörének tisztázása és a szélessávú hozzáférés elősegítése.

Piacnyitás: illúziók és tények

 

Brüsszel megbízásából az IDC Research kutatóintézet 2002-ben felmérte, hogyan ment végbe a liberalizáció az unióban és azokban az országokban, amelyek jó egy év múlva szintén az európai kör tagjai lesznek. Európa nyugati térfelén négy évvel korábban – 1998-ban – kezdődött meg a piacnyitás, az IDC-index mégis meglehetősen vegyes képet mutat. Így például Lengyelország és Csehország 43, illetve 41 pontos eredményével megelőzi Franciaországot és feljutott a középmezőnybe, Magyarország viszont az utolsó helyen kullog a maga 23-as indexével.
Nagy valószínűséggel még ez a szerény helyezés is főleg abból adódik, hogy az üzleti kommunikációban valóban verseny van a szolgáltatók között. Ez azonban nem a nagy hírveréssel meghirdetett, s 2002 januárjában életbe lépett liberalizációs nyitás következménye, mivel az üzleti kommunikációs hang- és adatátvitellel már évek óta lehet nemzetközi hívásokat lebonyolítani, s ezek a hívások ilyenformán már régen elkerültek a korábbi monopólium felségterületeiről.
Magyarországon az elmúlt 23 hónapban gyakorlatilag nem volt tényleges piacnyitás: nincs verseny a hangkommunikációban, az előfizetőknek nincs választási lehetőségük, a vezetékes hívásokat szinte teljes egészében a Matáv bonyolítja – hacsak nem vesszük számításba azt a közel félmillió fogyasztót, akiket a regionális szolgáltatók (LTO-k) szolgálnak ki a maguk koncessziós területein. Pedig a liberalizáció más országokban nem kis megtakarítást hozott a közönségnek; elég csak a szomszédos Ausztria példájára hivatkozni: ott 1998 óta 3 milliárd eurót eredményezett a piacnyitás, s ez szerény számítások szerint is felér egy jó adóreform hatásaival.
Tény, hogy a magyar telekommunikációs ipar éppen a sorsdöntő 2002-es évben súlyos válságba került. A társaságoknak nem volt tőkéjük a fejlesztéshez, nem kezdődött meg az ésszerű konszolidáció, s ennek a következményei nem is a hangkommunikációban mutatkoztak meg a legerősebben, hanem az internetnek az európaihoz képest igen csekély elterjedésében. A vezetékes telefóniának ma már nem is a hangkommunikációban van nagy szerepe – a mobiltársaságok ugyanis erősen előretörtek ezen a terepen, s ma már majdnem 7 százalékos a részarányuk –, hanem az internet kiterjesztésében. A nyugati országokban a vezetékes szolgáltatók ezzel ellensúlyozzák a mobil térhódítását: a mobilok a hangkommunikációban egyre inkább átveszik a vezető szerepet a fix hálózatoktól, az internet révén azonban a nyilvános telefónia mégis kihasználhatja a maga hálózatát – ha másképpen nem, hát a szolgáltatók szolgáltatójaként. 

Hol vannak a játszótársak?

Kétségtelen, hogy a 2001-es hírközlési törvény, s különösen az esztendő utolsó hónapjában kibocsátott – részleteiben még mindig nem teljesen kidolgozott – végrehajtási utasítás nem teremtette meg a feltételeket a magyarországi piacnyitáshoz. Az se igen vitatható, hogy a hazai piac liberalizációja lélektanilag a lehető legrosszabb pillanatra esett, mivel a méreteit tekintve amúgy is korlátozott magyar piac nem kínált vonzó lehetőségeket a stratégiai cégeknek. Ebbe belejátszott a távközlési cégek adósságválsága: a hazai alternatív társaságok meghatározó tulajdonosaiból három – a Vivendi, a KPN és a Deutsche Telekom – a világ tíz legeladósodottabb cégei közé tartozott.

Rossz piacszabályozással már korábban “sikerült” megbénítani a kábeltársaságok fejlődését, s gyakorlatilag ugyanilyen patthelyzet alakult ki – ugyancsak a szabályozás miatt – az internetpiacon is. A vezetékes telefóniának a liberalizáció pillanatában 37 százalékos volt a lefedettsége, a mobilcégek viszont együtt megközelítették a 70 százalékos piaci részesedést, s így nagyon valószínűnek látszott, hogy a fix hálózatoknak nem marad nagy terük a fejlődésre. Ezért is volt ijesztő, hogy nem növekedett – 10-12 százalékos szinten stagnált – az internet elterjedtsége, s ezért a vezetékes szolgáltatóknak nem volt lehetőségük arra, hogy internetszolgáltatással ellensúlyozzák a hangpiaci visszaszorulást.

Változások telefóniában

A hazai telekommunikációs piacon 2002 végétől, 2003 elejétől lényeges változások történtek. Ebben az volt az egyik legfontosabb tényező, hogy tőkeerős új tulajdonosok jelentek meg az alternatív társaságok egy részében. A francia tulajdonú Vivendi, a legnagyobb regionális szolgáltató – szeptember óta már Invitel néven – brit-amerikai pénzügyi befektetőkkel a háta mögött igyekszik erősíteni a helyzetét. A GTS-Datanet az erőteljes közép-európai terjeszkedést meghirdető Antel Holding tulajdonaként nemrégiben már bejelentette, hogy a vezetékes piacon is meg akarja vetni a lábát. A PanTel a Novacom megvásárlásával újabb értékes, országos lefedettségű hálózathoz jutott. Nagyon valószínű tehát, hogy ha az új hírközlési törvénnyel sikerül versenybarát környezetet teremteni, akkor – előreláthatólag 2004 közepére – valóban nyitottabbá válik a távközlési piac.

Az internetpiac is alaposan megváltozott. A szolgáltatók – főként az informatikai és hírközlési tárca erőfeszítései révén – sokkal tisztább feltételek mellett vehetik fel a versenyt, másfelől különböző adókedvezményekkel sikerült elérni, hogy jóval kisebbek legyenek az internetezés költségei. A legutóbbi statisztikai adatok szerint az internet elterjedtsége ma már megközelíti a 20 százalékot, s ezzel a távközlési szolgáltatóknak már módjuk lesz felfuttatni ezt az üzletágat – persze csak további beruházásokkal, szélessávú összeköttetések kiépítésével.

Mérsékelt összekapcsolási díjak

A rövidesen az országgyűlés elé kerülő törvénytervezetnek több neuralgikus ponton kell megoldást találnia. Az új szabályozásnak az a fő törekvése, hogy valódi verseny alakuljon ki – olyan verseny, amelynek a fogyasztó áll a középpontjában. Három éve még “mérsékelten infrastruktúra alapú versenyt” célzott meg a szabályozó. Az új szabályok a tervezet szerint arra törekszenek, hogy a szolgáltatók jobban együttműködjenek, javuljanak az együttműködés műszaki feltételei, és a piaci szereplők nekik kedvezőbb piaci ellenértékkel juthassanak hozzá a meglevő hálózatokhoz.

Közelebbről ez annyit jelent, hogy az új szabályok változtatnak az összekapcsolási díjak mostani rendszerén. Ma valóban magasak a magyarországi összekapcsolási díjak. A versenynek az az egyik alapfeltétele, hogy a díjak megtérülést hozzanak az összekapcsolásra építő szolgáltatóknak; másfelől meg az összekapcsolási díj mérséklése nem hozhatja hátrányos helyzetbe a távközlési összeköttetéshez szükséges infrastruktúrát birtokló és fenntartó társaságokat – főként az országos gerinchálózatot fenntartó Matávot, valamint a primer körzetekbe a regionális fejlesztésre nem kevés pénzt költő LTO-kat.

Az elképzelések szerint az összekapcsolási díjak megfelelnek majd az európai uniós átlagnak. A törvény emellett lehetőséget ad a rugalmas szerződéskötésre, hogy a két fél egyaránt érvényre juttathassa a maga érdekeit. A törvény emellett gondoskodik az árukapcsolás kiszűréséről is: az új belépőnek csak azt a szolgáltatást kell megvennie, amelyre szüksége van. Ez gyakorlatilag együtt jár a helyi hálózat “feldarabolásával”, mert az újonnan belépő társaság erre a lehetőségre támaszkodva ott csatlakozhat, ahol akar.

Egy életre szól

 

A számhordozhatóság a gyakorlatban a piaci verseny előmozdítását szolgálja. A szolgáltatóváltást eddig erősen megnehezítette, hogy az előfizető az új szolgáltatótól nem kaphatta meg a korábbi számát, s emiatt akkora veszteség érte volna, hogy inkább lemondott a másik szolgáltató esetleg kedvezőbb tarifájáról. Elég csak arra gondolni, hogy egy vállalatnak milyen nagy költséggel jár, ha megváltozik az előfizetői száma. A szolgáltató vállalatok gyakorlatában például kárba veszhet a szám reklámjára, marketingjére fordított költség. Minden cégre igaz, hogy egyetlen számváltozás miatt kidobhatja minden előre kinyomtatott levélpapírját, borítékját, és jókora költséggel értesítenie kell valamennyi ügyfelét, hogy hívási száma megváltozott. A magánembernek is gond a számváltozás, még akkor is, ha vállalja, hogy saját költségére két-három hónapig automata szolgáltatással mondatja be az új számot. A telefonszám Amerikában, és Európában is egy életre szól, ha földrajzilag helyet változat vagy szolgáltatót cserél is a szám tulajdonosa. Azzal, hogy az új törvény kötelezővé teszi a számhordozhatóságot, sem a vezetékes, sem a mobil szolgáltatók nem halogathatják tovább ennek a feladatnak a megoldását. 

Hordozható számok

A törvény régi adósságot törlesztve kötelezővé teszi a számhordozhatóságot. Egyébként ez a passzus már a korábbi törvényben is szerepelt, de a gyakorlatban ennek a kötelezettségnek 2003 végéig nem sikerült érvényt szerezni, mert 2002-ben nem készült el a végrehajtási utasítás, és így a szolgáltatók sem tudtak felkészülni az ez irányú feladatok elvégzésére. Most viszont – már az új törvénnyel is szoros összhangban – 2004. január 1-jétől helyváltoztatás nélkül hordozhatóvá válnak a vezetékes számok, májustól pedig a mobiltársaságoknak is hordozhatóvá kell tenniük a hívószámokat.

A törvénytervezet annyiban tovább fejleszti ezt a koncepciót, hogy a szolgáltató társaságoknak nemcsak a helyi hívásokban kell gondoskodniuk a számhordozhatóságról, hanem a távolsági, nemzetközi és az internethívásokban is. A HÍF keretei között létrehoznak egy központi adatbázist, s az pontosan nyomon követi, hogy az előfizető éppen melyik szolgáltató vonalát használja, s a számlázás erre az egységes Központi Referencia Adatbázisra fog támaszkodni.

Internetalternatívák

A törvénytervezet nagy figyelmet fordít az internet terjesztésére is. A tervezet szerzői együttműködési modelleket dolgoztak ki a szolgáltatóknak, és azt is előírták, hogy a modellek alkalmazásakor a szerződő feleknek milyen feltételeket kell teljesíteniük. Az inkumbens (vagyis monopolhelyzetű) szolgáltatók kötelesek speciális áron – perc alapon és átalánydíjas konstrukcióban – internet célú híváskezdeményezést ajánlani; az az alternatív szolgáltatók így szabályozott áron szerezhetik meg ezeket a hívásokat. A tervezet előírja továbbá, hogy a széles sávú nagykereskedelmi ajánlatoknak átláthatóknak és diszkriminációtól mentesnek kell lenniük. A törvény a megfizethető áron s bárki által elérhető egyetemes szolgáltatás tartalmi elemévé tette meghatározott adatátviteli sebességgel és hibaaránnyal való internetelérést.

Erős hatóság nélkül nincs liberalizáció – ez nyilvánvalóan kitűnik a törvénytervezetből. Az új törvény abból indul ki, hogy sokkal erősebb új szabályozóra van szükség. Emiatt központi témaként kezeli a leendő hatóság, a Nemzeti Hírközlési Hivatal hatásköreit, felhatalmazását, sőt a döntéshozatalt is úgy alakítja át, hogy egy többre becsült, tekintélyesebb döntéshozó grémium jöjjön létre. A piaci szabályozását végzők tanácsának és a hatósági feladatokat ellátó hivatalnak megadja a hatékony szabályozáshoz szükséges korszerű, versenyjogra alapuló jogköröket.

Vigyázó szemetek Brüsszelre…

 

Szathmári Géza, az Alternatív Szolgáltatók Egyesületének elnöke és a GTS-Datanet vezérigazgatója szerint a cégek az előkészületek alatt fontos szakmai javaslatokkal egészítették ki a tervezetet, és nem kevés munkát fordítottak a koncepció finomhangolására. A végleges változatot azonban még nem ismerik, nem tudják tehát, hogy ajánlásaikból végül is mi került be a tervezetbe. Mindenesetre a széles szakmai kör által megismert változat összességében strukturáltabb, piacbarátabb, mint az előző törvény – s ami éppily lényeges: közel áll az Európai Unió által tavaly az európai távközlés fejlesztésének előmozdítására kidolgozott ajánlásokhoz. A szolgáltatók azt várják, hogy a törvény jó folyamatokat indukál a vezetékes hangpiacon. Ám az utolsó változat szerint ez a törvény sem oldja fel a fix–mobil összeköttetés dilemmáit. Igaz, ez a kérdés – Nagy Britanniát leszámítva – egész Európában megoldatlan, s a vitás kérdéseket az uniós ajánlások sem tisztázzák megnyugtatóan. Másfelől az mégis megnyugtató – mondja az Alternatív Szolgáltatók Egyesületének elnöke – hogy Brüsszel minden alkalommal hivatalból megvizsgálja, vajon az Európai Unióhoz csatlakozó ország új hírközlési törvényei mennyiben felelnek meg az uniós ajánlásoknak. Legfőképpen azt az alapfeltételt elemezi, hogy a törvény mennyire ad helyet a piacon az alternatív szolgáltatóknak. Ha az ország sikerrel túljut ezeken a vizsgálatokon, akkor hozzáférhet az újonnan megnyíló, s a távközlésfejlesztés céljaira is felhasználható strukturális alapokhoz. 

Hatóság új jogkörökkel

Az erős hatóság jogosult és alkalmas lesz a piaci beavatkozásra, a szabályozás rugalmas szigorítására, illetve enyhítésére a piaci helyzetnek megfelelően. A tervezet részletesen rögzíti egyébként a szabályozással kapcsolatos eljárások és jogviták menetét, s ezzel kiszámítható, egyértelmű és világos döntéshozatali rendszer létrejöttét segíti elő. Az új testület működési, eljárási szabályai azt is lehetővé teszik, hogy az igazán lényeges döntéseket nyilvános meghallgatásokon minden vonatkozásban meg lehessen alapozni.

A törvény a fogyasztót állítja a tényleges verseny középpontjába, emiatt Magyarországon még meglehetősen szokatlanul, különös gondot fordít a fogyasztó jogainak pontos meghatározására. Alapfeltételként jelöli meg például azt, hogy a fogyasztónak sok választási, döntési lehetőséget kell kapnia, hogy a használandó hírközlési szolgáltatás feltételeit és árát a maga igényei szerint optimalizálhassa. Eldönthesse például azt, hogy melyik szolgáltatót használja helyi, távolsági, nemzetközi vagy internet célú hívásra, s mindeközben megtarthassa a hívószámát.

Garanciák az előfizetőknek

A tervezet szerint a törvény azért is kezeskedik, hogy a fogyasztó ne érezze meg, ha az internet-hozzáférés költségeinek folyamatosan csökkenése miatt csökkent vagy megszűnik az internet állami támogatása. A hatóság a Hírközlési Fogyasztói Jogok Képviselőjén keresztül hatékony védelmet ad a fogyasztóknak, ha azok jogvitába keverednének a szolgáltatókkal.

A törvénytervezetet az Alternatív Szolgáltatók Egyesülete és az Informatikai Vállalkozások Szövetsége, a Matáv és az LTO-k társasága több menetben is véleményezte, s a vitás esetekben közösen sikerült a törvényalkotó informatikai és hírközlési tárcával együtt kompromisszumos megoldásokat kidolgozniuk. Várható tehát, hogy a törvény – jóllehet a tervezet némi késéssel (szeptember helyett várhatóan november elején) kerül az országgyűlés elé – viszonylag rövid idő alatt túljut az általános és részletes vitán, s még az esztendő vége előtt megjelenhet a végrehajtási utasítás is. Ha így lesz, akkor 2004 közepére az érdekelt felek megköthetik a szükséges megállapodásokat, s az esztendő közepére megélénkülhet a verseny a távközlési piacon.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Budapest, 1968. április 12.
Mátrai Zsuzsa énekesnő részt vesz az Egy óra Majláth Júliával című műsor felvételén. A műsort húsvét hétfőn mutatják be a Magyar Televízióban Kalmár András rendezésében.
MTI Fotó: Patkó Klári
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.