Immár 500 MIT-tantárgy található a világhálón, a maradék 1500 kurzus a következő három év során lesz fokozatosan elérhető. Az egyetem még 2001 áprilisában döntött úgy, hogy él az e-learning által kínált, egyre népszerűbb lehetőséggel – méghozzá a felhasználók számára ingyenes formában. 
A döntést nagyban befolyásolta az egyetem nyílt forráskódú szoftverekhez kapcsolódó filozófiája, amelynek keretében az intézmény kurzusainak anyagai szabadon hozzáférhetőek és felhasználhatóak nem profitorientált célokra. Az OpenCourseWare névre hallgató projekt 2002. szeptember végén indult el 32 kurzus tananyagaival, a vállalkozás első fázisa pedig a napokban fejeződött be.
Tartalom 15 ezer szerverről
A legnagyobb e-learning program weblapját az elmúlt évben több mint 200 országból csaknem 140 millióan látogatták. A jelentős terhelés, valamint a földrajzi értelemben is széles körű látogatottság miatt a szörfözőket nem az MIT szervere szolgálja ki, hanem a szintén massachusettsi Akamai cég EdgeNetwork megoldását használják. A dinamikus tartalmat így az érdeklődők az Akamai 15 ezer szerverének valamelyikéről kapják meg.
A hatalmas terjedelmű anyag publikálása további technológiai problémákat is felvetett. Rengeteg különböző dokumentumtípust, alkalmazást, videofelvételt kellett egy egységes rendszerbe integrálni. Míg kezdetben ezt egyszerű weblapszerkesztők segítségével próbálták megoldani, a publikált kurzusok számának növekedésével egyre bonyolultabb lett a feladat. “A projekt vezetése éppen ezért úgy döntött, hogy az idén januártól az egyre növekvő méretű anyag kezelésére egy tartalommenedzselő rendszert alkalmaznak” – mondta a Figyelőnek Jon Paul Potts, a program kommunikációs menedzsere. 
A választás a Microsoft Content Management System (CMS) 2002 alkalmazás egy testre szabott verziójára esett. A tartalommenedzselő rendszerek dinamikus hálózati – elsősorban internetes – oldalak létrehozását segítik elő. Végigkísérik az oldalak életciklusát a tartalom létrehozásától kezdve a publikáláson keresztül egészen az archiválásig. Szerkesztőrendszer segítségével jutnak a megfelelő adatok és dokumentumok a tartalom-nyilvántartásba, innen pedig a megfelelő struktúra segítségével dinamikusan jönnek létre a felhasználó által kért oldalak.
Cél a példamutatás
Az MIT nyílt oktatási rendszerének létrehozását az is motiválta, hogy más oktatási intézmények is tegyék közkinccsé tudásukat. Az egyetem ezért – bár a Microsoft CMS megoldását választotta – figyelemmel kíséri a nyílt forráskódú tartalommenedzselő rendszerek fejlesztését is. Jelenleg hat különböző fejlesztésű rendszert is szemmel tartanak: ezek a Zope, a Red Hat, a Midgard, az OpenACS, az OpenCMS, valamint a Bricolage. Véleményük szerint a fenti hat szoftver közül kerül majd ki az elkövetkező egy évben a vezető nyílt forráskódú tartalommenedzselő alkalmazás. Az MIT így megszerzett tapasztalatai alapján szakmai tanácsot tud adni a tartalommenedzselő szoftverek piacán az érdeklődő egyetemek számára, hogy azok minél hatékonyabban és olcsóbban építhessék ki saját nyílt oktatási rendszerüket. 
A nagyításhoz kattintson a képre!
Az MIT óriásprojektje jelentős lökést adott ahhoz, hogy az e-learning alkalmazások végre elmozduljanak a hagyományos, és éppen ezért kevésbé hatékony, csak szövegre épülő tartalmaktól. A virtuális diákok ma már videó- és hangfile-okat is letölthetnek, modelleket futtathatnak, és a tanulást a korábbinál jóval fejlettebb grafikus megoldások is segítik.
A jövőben két területen várható nagyobb áttörés. A tervszerű linkelés (purposive linkage) keretében a különböző tartalmak pedagógiai célzatossággal vannak összekapcsolva, az oktatót helyettesítő módszerrel így befolyásolni lehet a hallgató tanulási szokásait, vagy éppen rá lehet mutatni a hibáira. A dinamikus integráció (dynamic integration) segítségével különböző jellegű tartalmakat (adatbázisok, komplex szimulációk) lehet észrevétlenül össze-kapcsolni, így egy-egy alkalmazás futtatása nem szakítja meg a tanulási folyamatot
