Belföld

Uniós számmisztika – hét évnyi makroadat

A gazdasági növekedés tekintetében Írország az utóbbi hét év európai nyertese, a tényleges vásárlóerő alapján számított egy főre jutó GDP alapján hazánk a középmezőnyhöz tartozik.

Az Európai Unió tagállamaiban az utolsó, 1995-ös bővítés óta folyamatosan, évente átlagosan 2,3 százalékkal nő a bruttó hazai termék volumene, az elmúlt 7 év alatt pedig összességében 17 százalékos volt a növekedés – áll a Központi Statisztikai Hivatal EU-Számunió kiadványában.


Az unió teljes történetében mindössze kétszer fordult elő, hogy az előző évhez képest csökkent a kibocsátás az országcsoport egészében: az 1975-ös és a 1993-as válságok idején. A nagyjából folyamatosnak mondható növekedés viszont az új évezred elejére lelassult: 2002-ben már csak 1 százalékos volt.


Ez lesz a harmadik év?

Az idei legfrissebb adatok sem adnak okot az optimizmusra: a második negyedévben 0,1 százalékkal csökkent az eurózóna GDP-je az előző negyedévhez képest, a német, az olasz és a holland gazdaság pedig recesszióba süllyedt ebben a negyedévben. (A hivatalos definíció szerint akkor van recesszióban egy gazdaság, ha két egymást követő negyedévben csökken a GDP. E három ország esetében ez történt.) Összességében azonban egyáltalán nem biztos, hogy csökken az eurózónán belüli GDP; az IMF legfrissebb, lefelé korrigált prognózisa még mindig fél százalékos növekedést becsül 2003-ra, szemben az áprilisi 1,1 százalékkal.


Írország tarolt



A tagállamok közül a legdinamikusabb a fejlődése az USA „európai főhadiszállása”, Írország gazdaságának: 2002-ben a GDP 90 százalékkal haladta meg az 1995. évit. A szintén gyorsan növekvő Luxemburgban 47 százalékos volt a növekedés mértéke, a spanyol és a görög növekedési ütem 28, illetve 26 százalék volt.

A csatlakozó országokban 2002-ben összességében 38 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék 1995-höz képest. Az átlagot jóval meghaladta a vizsgált évek alatt Lettország, Lengyelország és Észtország gazdasági növekedése, amelyek GDP-jüket 48, 47, illetve 44 százalékkal növelték meg. A litván 39 százalékos növekedés is igen magas volt. A valamivel fejlettebb magyar, szlovák és szlovén gazdaság 30 százalék körüli növekedést mutatott, a cseh növekedési ütem volt a legcsekélyebb, mindössze 12 százalék.

Mi jut ebből egy főre?

A gazdaság fejlettségi színvonalát azonban leginkább a tényleges vásárlóerő alapján számított egy főre jutó GDP-vel jellemzik. A GDP/fő adatok felől vizsgálva 1995-ben a csatlakozásra váró országok az EU-átlag alig felét érték el. Az unió átlagos szintjéhez akkor Ciprus volt a legközelebb 82 százalékkal.


Magyarországot még Csehország (62,2 százalék), Szlovénia (62,8 százalék) és Málta (52,5 százalék) előzte meg. Észtország, Lengyelország és Litvánia az EU-átlag egyharmadát érte el, Lettország helyzete volt a legrosszabb, az egy főre jutó GDP alig negyedét tette ki az EU-énak.


Még  több adatot akar?

Makroadat extra összeállításunkban további részleteket tudhat meg az uniós országok és a csatlakozók szolgáltatási, ipari és mezőgazdasági szektorairól, az egyes szektorok nemzetgazdaságokban betöltött szerepéről, a GDP felhasználásának szerkezetéről és annak változásáról, az egyes országok külkereskedelmi egyenlegéről és annak változásáról.


Magyarország a középmezőnyben


2002-ben az EU-átlaghoz legjobban Szlovénia zárkózott fel, Ciprus helyzete relatíve romlott, már csak 72 százalékát éri el az átlagnak. Ezzel az eredménnyel mindketten megelőzik Portugáliát és Görögországot. 1995 óta a csehek pozíciója is romlott, de még mindig megelőznek bennünket (59,9 százalék).

Magyarország javított a helyzetén a vizsgált évek alatt: míg 1995-ben az EU-átlag 45,6 százalékát érte el, 2002-ben 56,7 százalékon állt. A balti országok és a lengyelek is közelebb kerültek az uniós átlaghoz, miközben Szlovákiának nem sikerült érdemben felzárkóznia.



Uniós számmisztika – hét évnyi makroadat 1

Magyarországot három csatlakozó előzi meg (Forrás: KSH)


És régiók szerint

Nemcsak az uniós vagy majdani tagállamok közt, hanem az egyes államokon belül is előfordulnak jelentős különbségek, amelyeket a regionális egy főre jutó GDP nagyságával mérhetünk. 1995-ben az EU átlagát az egy főre jutó GDP tekintetében 74 uniós régió haladta meg, amelyek együtt az EU népességének 44 százalékát, 165 008 100 lelket, az összterület 32 százalékát (1 014 200 négyzetkilométer) foglalták magukban.


2000-ben az EU-átlagot valamivel kevesebb, 69 régió teljesítette túl; ezekben a fejlett régiókban élt ekkor 160 209 300 ember, a lakosság 42 százaléka, s a terület 21 százalékát ölelte fel. Az uniós átlagot meghaladó régió a csatlakozó országok között 1995-ben és 2000-ben is csak egy akadt, Prága, ahol 21 százalékkal magasabb az egy főre jutó GDP.

Az EU strukturális alapjainak támogatására azok a régiók jogosultak, amelyekben ez a mutató nem haladja meg az EU-átlag 75 százalékát. A támogatásra szoruló régiók köre nagyjából állandó volt 1995 és 2000 között. Mindössze 5 került ki az 1995-ös 50 régió közül, és újab három került be a csoportba.

A csatlakozók körében Közép-Magyarország került ki a támogatandó kategóriából. Viszonylag fejlettnek tekinthető még Málta, a cseh Jihozápad (52,4 százalék), Nyugat-Dunántúl (56,6 százalék), a lengyel Mazowieckie (58,9 százalék) és Szlovénia (67,2 százalék), amely egyetlen régiót alkot. A legkevésbé fejlettek: 10 lengyel régió, köztük a legelmaradottabb, Lubelskie (26,6 százalék), Lettország (30,9), Észak-Alföld (31,5 százalék) és Észak-Magyarország (32,1 százalék).

Ajánlott videó

Olvasói sztorik