Belföld

A szerencsekerék forgandó – Klausmann Viktor

Mára visszavonult cége operatív irányításától Klausmann Viktor, aki korábban sikeresen kamatoztatta televíziós ismertségét. A túlélési harcban érték övön aluli ütések is.

Még 1989-ben Klausmann Viktor készítette az első interjút Romániában Tőkés Lászlóval, majd nem minden kockázat nélkül haza is csempészte az anyagot. Ez a tény azonban távolról sem hozott akkora ismertséget az A
A szerencsekerék forgandó – Klausmann Viktor 1

helyzet című pécsi hetilapban debütáló újságírónak, mint később a Szerencsekerék.

A bölcsészkarral kokettáló Klausmann elképzelései nem mindenben találkoztak a szülői elvárásokkal, így a kezdet kezdetén máris pályamódosítással indított – nem csoda, ha a számára idegen pécsi jogi kart három esztendő után botrányosnak mondható körülmények között otthagyta. “A hallgatói önkormányzat tagjaként nekem volt a legnagyobb szám – emlékszik vissza a KISZ szervezőtitkáraként is sikeres renitens -, aminek meg is lett a jutalma, hiszen olyan helyzetet teremtettek az egyetemen, amelyre csak távozással lehetett reagálni.”

Erős motiváció

Akkoriban megmutatkoztak már üzleti hajlamai is; mint mondja, viszonylag korán kezdett el seftelni. A gólyatábori büfétől azonban meglehetősen hosszú út vezetett egy vállalkozás elnöki székéig, ám a motiváció – hogy megteremtse a függetlenségéhez szükséges anyagi hátteret – változatlan maradt.

A világéletében éltanuló Klausmann első üzleti vállalkozása az a német nyelvű reklámújság volt, amelyet A helyzet égisze alatt gründolt. A jelenleg az MTV regionális szerkesztőségének vezetőjeként dolgozó Belénessy Csaba még élénken emlékezik azokra az időkre, amikor a Helló, Balaton című heti periodikát sokszor Klausmann volt évfolyamtársai terjesztették a tó körül és a határátkelőhelyeken, többnyire az akkori német újságok mellékleteként.


Találkozás egy üzlettárssal


Klausmann 1990-ben találkozott későbbi üzlettársával, Kele Istvánnal – ő egy hasonló, csak szerbhorvát nyelvű reklámújságban “utazott”, kiszolgálva a Pécsre érkező délszláv bevásárlóturistákat. Klausmann ekkor már Budapesten is tevékenykedett, ugyanis Gombár János meghívta az Ablak című tévéműsorba dolgozni. Rá egy évre egy utazási iroda megkereste azzal, hogy gondozza a prospektusait.

Így került képbe ismét Kele István, akinek vállalkozása képes volt egy ilyen feladat menedzselésére – az első munkát két-három évig alkalmi együttműködések követték. Ez részben azzal is magyarázható, hogy 1993-ban beindult a Szerencsekerék, amely szabályszerűen bedarálta az addig éppen saját függetlenségére legbüszkébb műsorvezetőt. Noha egy adásért 30 százalékkal magasabb gázsit kapott, mint amennyit az Ablakban egy hét alatt megkeresett, egy idő után mégis hiányozni kezdtek a kreativitást igénylő feladatok. Ez vezetett oda, hogy 1995-ben beszállt Kele jól működő reklámügynökségébe, mégpedig azzal a kapcsolati tőkével, amelyet a televíziós munka révén halmozott fel.

A kis iroda 1997-ben már rendezvényszervezési megbízásokat is kapott, majd ugyanebben az évben a médiasztár-üzletember a Kele és Klausmann Befektető és Vagyonkezelő Rt. elnöke lett. A megnövekedett feladatok ellátására 50 százalékban tulajdonolt szatellit cégeket hoztak létre, mégpedig úgy, hogy a fennmaradó tulajdoni hányaddal addig nagy multiknál dolgozó szakembereket csábítottak át magukhoz. “A konstrukció lényege éppen az volt, hogy az újak nemcsak a tőkét hozták magukkal, hanem a telefonkönyvüket is” – emlékszik vissza a viharos kezdetekre. A “birodalom” olyan egységekkel vált teljessé, mint az Avakis Filmgyártó, az MTM-Event Line rendezvényszervező, a Prime Time PR-ügynökség, a Wellprint nyomda, a Foraxon közterületi reklámkészítő, illetve a Santa-Klaus televíziós műsorkészítő cég.


Egy rövid sikertörténet


Amikor Kele egy évre főállású apaként “kivonta magát a forgalomból”, Klausmann volt kénytelen az operatívabb – nem ritkán napi 16-18 óra munkával járó – vezérigazgatói feladatkört átvállalni. Ez az időszak a cég életében sikertörténet: a reklámügynökség bevétele 2000-ben megközelítette az 1 milliárd forintot, míg a cégcsoport egésze 1,5 milliárdot teljesített. Ehhez képest tavaly a társaságnak be kellett érnie ezen számok felével, ami az üzletember szerint a versenytársak többségénél is tapasztalható – már amelyik éppen nem ment csődbe, vagy nem számolták fel.

A túlélési harcban érték azért övön aluli ütések is: egy, a Tejtermék Tanácstól kapott megbízás nyomán hírbe hozták a céget, miszerint több száz millió forintot kaptak volna az időközben botrányos körülmények között kimúlt Agrármarketing Centrumtól. Noha Klausmannék pernyertesen kerültek ki ebből az ügyből, a megrendelők egy részét elvesztették. Piaci vélemények szerint a céget a kormányváltás és a TV2-nél történt menedzsmentváltás is megviselte.

Új utakon

A tavaly nyáron elkezdett válságkezelő programot követően a vezetőség egy külső befektető partner bevonásáról döntött. Tavaly novembertől egy háromtagú konzorcium vette át az irányítást, ami nagyjából egyet jelentett a létszámleépítésnek nevezett piszkos munka elvégzésével. A korábban ötvenes létszám mára a felére olvadt, a Dominus Invest Rt.-re átkeresztelt cég olcsóbb irodaházba költözött, és megvonták az addig nagyvonalúan osztogatott pluszjuttatások nagy részét is. A 48 százalékos részesedéssel immáron jobbára csak tulajdonosként működő Klausmann (hivatalos titulusa szerint a felügyelőbizottság tagja) a kereskedelmi televíziókat már nem személyiségével, hanem beszállítóként – például a Luxorral és a Skandináv lottóval – ostromolja, a nyugalmat pedig egy saját ház megépítésében lelte meg.

Klausmann számára a csöndesebb idők anyagi háttere is elegendő, ugyanis saját elmondása szerint mindig is visszafogottan élt. Akkor tekinti majd magát gazdag embernek, ha új autót fog vásárolni. “Mielőtt az a vád érne, hogy sajnáltatom magam, egy 16 éves Range Rover és egy 22 esztendős Maserati áll a garázsban” – teszi hozzá.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik